A tűzköves ember

A miskolci Avason fedezték fel a régészek azt a lelőhelyet, amely alapjaiban változtatja meg az őskorról, az európai kultúra kezdeteiről alkotott eddigi ismereteinket. Egymás mellett került elő itt egy őskőkori település és az ősember fejlett környezetátalakító tevékenységéről tanúskodó kovafejtő-feldolgozóműhely, ahol eleink hőkezeléses eljárással bányászták a kovát. Ennek az eljárásnak a felfedezése legalább olyan bravúr volt egykoron, mint nemrég a mikrocsipé. Ilyen komplex élőhelyet eddig a világon sehol másutt nem ismernek. A területet régészetileg védetté nyilvánították.

Valóságos kincs volt a kovakő az őskőkorban. Ezzel tudott tüzet csiholni, ebből pattintotta a szerszámait az ősember. Általában gumók formájában található meg a természetben ez a kőzet. Az Avas azért is különleges, mert a hőforrásoknak köszönhetően itt nagy felületen, több rétegben rakódott le a kova. Ezeket a rétegeket kezdte fejteni az ősember – legalább hetvenezer éve – zseniális módon. Először leszedte róluk a felső talajréteget, majd a kovapad felszínét vékony homokréteggel borította be. (A feltárás során erre egyértelmű jelek mutattak.) Tüzet rakott rajta, azután elfojtotta. A több napig lassan égő tűz hőhatására megváltozott a szerkezete, eltávozott belőle a víztartalom, így jobban pattant, könnyebben lehetett vele dolgozni – nyilatkozta a Magyar Nemzet Magazinnak Ringer Árpád, a Miskolci Egyetem ős- és ókortörténeti tanszékének vezetője, az ásatások irányítója.
– Ennek az eljárásnak a felfedezése legalább olyan bravúr, mint a mikrocsipé – hangsúlyozza –, és egyúttal a későbbi őskori kerámiaművesség, illetve a fémkohászat szerves előzményét is jelenti.
Tavaly egy tervezett útépítéshez kapcsolódóan kezdődtek meg a megelőző régészeti ásatások az Avason. Így a régészeti gyakorlatban megszokottnál jóval nagyobb területet tudtak átvizsgálni, majd a szelvényeket télre betemették. Az akkor megkezdett munkát az idén nyáron folytatták. Most derült ki – különös véletlen, „nomen est omen” –, hogy ezen a Tűzkövesnek elnevezett helyen, ahol 1988 óta egyre érdekesebb bizonyítékokat találtak az őskori kovabányászatra vonatkozóan, valóban tűzzel kezelték a kovakövet. Jóval korábbi időktől fogva, mint eddig hittük. Ezeknek a sok tízezer éves, finoman megmunkált, szabályos alakú, rendkívül erős használati eszközöknek az előkerülése rácáfolt arra az elméletre, hogy az ember csupán húszezer éve ismeri a hőkezelés eljárását, amelyről Eurázsia több pontján, Nyugat-Európában pedig a Solutri régészeti kultúrával kapcsolatba hozható helyeken valóban húszezer évesnek mondható leletek tanúskodnak. Ott azonban csak egyes eszközöket, például a levél alakú lándzsahegyeket munkáltak meg hőkezelés segítségével. A hőkezeléses kovabányászat emlékei máig páratlanok az egész világon. Növeli a lelőhely jelentőségét, hogy itt egymás mellett található meg a kovafejtő-feldolgozó és a település. Valószínűsíthető, hogy az Avas tehát nem egyszerűen kovakőbánya volt, hanem a Bükk hegység keleti oldalán kialakult különféle őskőkori kultúrák ágya, a Szeleta-kultúra emberének a lakhelye is.
Július végén angol, belga, francia, izraeli, lengyel és magyar tudósok: geológusok, a kovabányászat és kőeszközkészítés szakértői, régészek gyülekeztek izgatottan Miskolcon, hogy első kézből kapjanak tájékoztatást az Avason folyó ásatásokról, és közösen vizsgálják meg az ottani lelőhelyet. A konferenciát Ringer Árpád szervezte. Munkatársaival elvégezte a korábbi feltárások anyagának revízióját, és bemutatott több más lelőhelyet is a nemzetközi csapatnak: a Suba-lyukat, ezt a Cserépfalu határában lévő sziklabarlangot, ahonnan Közép-Európa egyik legrégibb ősemberlelete – két Neander-völgyi csontvázmaradvány – származik, a lillafüredi Szeleta-barlangot, amely meghozta az első nemzetközi sikert a Bükk barlangjait kutató Kadic Ottokárnak (1876–1957), a Földtani Intézet hajdani főgeológusának. A tanácskozás résztvevői megismerhettek néhány másik olyan helyszínt is, amelyek szintén a Szeleta-kultúrához köthetők. A jelek arra mutatnak, hogy a Suba-lyuk Neander-völgyi lakói is kapcsolatban álltak az avasiakkal, amiből viszont azt az óvatos következtetést lehet levonni, hogy az utóbbiak valamiféle kezdetleges cserekereskedelmet is folytattak.
A kutatók szerint az avasi kovafejtőt több tízezer éven keresztül használta az ott élő ember. A legfiatalabb réteg negyvenezer éves, a legidősebb kilencven– százezer esztendős, ami azt jelenti, hogy az európai kultúra több tízezer évvel régebbi korra vezethető vissza, mint ahogyan eddig tudtuk. A szakemberek feltételezik, hogy a Neander-völgyi ember és a Homo sapiens sapiens kultúrája közötti átmenet emlékeit találták meg a Tűzkövesen. A Neander-völgyi ember szilánkokból készítette a szerszámait, a felső paleolitikum embere hosszú pengékből. A Tűzkövesen a kettő közötti átfejlődés nyomai mutathatók ki, de hogy ez hogyan ment végbe, azt még nem tudják. A több tudományágat érintő, interdiszciplináris nemzetközi összefogásnak ennek a megfejtésében is különleges jelentősége van. Fontos volna – mondja Ringer Árpád –, hogy a világon másutt is találjanak hőkezeléses kovabányászatra utaló nyomokat. Egyetemek, múzeumok és a szakemberek közötti kapcsolatokat felhasználva folyamatos nemzetközi együttműködést terveznek, kiterjesztik a kutatást lengyel, német és ukrán területekre is.
Jacques Tixier, a Sorbonne Paris X. régészprofeszszora a miskolci konferencián kijelentette: fordulóponthoz érkezett az őskorkutatás. Mostantól Avas előtti és utáni korszakról kell beszélni az ősember technológiai ismereteinek kutatásában.
Észak-Magyarország eddig is Európa különleges régiójának számított az őstörténet-tudomány szempontjából, amely 1891-ben itt született meg. Mára a magyar ősrégészet nemzetközi megbecsülésnek örvend. Pedig hosszú ideig késhegyre menő vita zajlott arról, hogy egyáltalán bizonyítható-e az ősember jelenléte hazánkban. Herman Ottónak, Kadic Ottokárnak, Hillebrand Jenőnek és követőiknek, köztük Vértes Lászlónak, az ő módszeres és precíz kutatásaiknak köszönhetően a vita egyértelműen eldőlt. Azóta persze az ásatások módszerei is sokat fejlődtek, de Ringer Árpád szerint ma sem fölösleges arra figyelmeztetni, hogy a korábbinál sokkal nagyobb gondossággal kell eljárni az őskori lelőhelyek feltárásakor. A minimum tíz évre tervezett kutatás sokat segíthet a különféle őstörténeti kultúrák kapcsolatainak tisztázásában. Ha megtalálják az avasi hőkezeléses kovafejtő párhuzamait, rendkívül érdekes megfigyelésekre nyílhat lehetőség. Megtudhatjuk például azt is, hogy valóban innen, Észak-Magyarországról terjedt-e el ez az akkor forradalmi jelentőségű újítás Európában.
A helyszín rendkívüli jelentőségét felismerve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma régészetileg védetté nyilvánította a területet, a Magyar Építészkamara nemzetközi tervpályázatot ír ki a leleteket bemutató épület megtervezésére. A miskolci önkormányzat régészeti parkot létesít a területen, hogy élményszerűen mutathassák be a látogatóknak – szakmabelieknek és érdeklődőknek –, mi mindent tudott a sok ezer éves avasi ember.