Korának különleges tehetségű embere volt az Újpesti Tornaegyletet (UTE) 1885-ben megalapító Goll János. Nagy tudású tanárként a budapesti, Nagymező utcai polgári és felsőkereskedelmi fiúiskolában oktatott zenei tárgyakat, tornatanárként edzve a tanulókat. A zeneszerzés mellett zenei szakkönyveket írt, s a tanszüneti nyarakat a Terézvárosból kiköltözve az újpesti házában töltötte. Az 1885-re már a 14 ezer lakosúra duzzadt Újpesten a sportolni vágyó fiatalok hétről hétre összegyűltek Goll János házában, ahol megalakult az immáron 140 éve működő UTE. Az alkalomra szervezett mulatság a színes lampionokkal díszített nyári épületrészben kora reggelig tartott, és az egyforintos belépők, valamint az adományok az UTE számára szép jövedelmet hoztak. Szükség is volt a pénzre, hiszen a klubnak a hűvösebb évszakokra tornatermet kellett bérelnie, valamint tornaszereket kellett beszereznie. A következő év februárjában megrendezték az első UTE-bált is, hosszú évtizedeken át Újpest egyik legfontosabb társadalmi eseménysorozatát.
Most júniusban galamberegetéses felvonulással, koszorúzással, ökörsütéssel emlékeztek az alapító Goll Jánosra a régi és jelenlegi sportolók jelenlétében. – Mindig fontos volt az elődök nagy tette? – kérdezzük a klub múltjáról és jelenéről az igazgatót. – Minden évben koszorúzunk az alapítás helyszínén, egy újpesti, Szent István téri ház oldalára kihelyezett emléktáblánál, és minden ötödik évben meghívjuk az egykori és mai versenyzőket egy meghitt megemlékezésre. Ez legutóbb elmaradt a Covid-járvány miatt, így a mostani évfordulónk valóban nagy ünnep volt felvonulással a stadiontól az emléktábláig, aztán az önkormányzattal közösen sokféle program, főzés, ökörsütéses dínomdánom várt minden érdeklődőt itt Újpesten. Nagyszerű emberek hozták létre ezt az egyesületet – feleli Őze István. Mint elmondja, helytörténészt is bevontak a múlt megismerésére. Újpest 1840-ben jött létre. A község kezdetben lassan fejlődött, fellendülését az első magyar lóvasút hozta. A minőségi tömegközlekedés rengeteg új lakót vonzott a főváros – Újpest csak 1950-től Budapest része – északi szomszédságába, a település pedig a következő két évtizedben iparos-polgári nagyközséggé fejlődött. A Váci országút környékén létrejött utcákon kisebb üzemek, előkelőbb pesti családok kertes nyaralói és földszintes polgári házak váltották egymást, míg a Baross utca két oldalán, egészen a Megyeri útig, szőlőskertek uralták a tájat. Hamar létrejött az a polgári réteg, mely mindent megtett a település előrejutásáért.
