Szellemi proletárok helyett tehetségek

Glattfelder Gyula csanádi püspök a Szent Imre Kollégium jubileumi ünnepségén elmondja: nincs rá példa, hogy egy intézmény, amelyet a magyar társadalom hívott életre, ilyen fejlődést mutatott volna fel. A kormányt megfenyegető Linder Béla-féle baranyai kommunista köztársaság büntetőügyében a vádlottakat bűnösnek ítélik. Bethlen István miniszterelnök figyelmezteti a szocialistákat: ha azt mondják, hogy túl nagy számú a csendőrség és a fegyveres erő, azzal ellenségeinket segítik. Az erdélyi Magyar Párt gyűlésein kijelentik: a magyarságban hűséges sorstársuknak tekintik a magyar zsidóságot.

A budai Szent Imre Kollégium negyedszázados jubileumát ünneplik, és ezzel kapcsolatban felavatják az egykori növendékek sorából kikerült 46 hősi halott emlékművét ― közli a Budapesti Hírlap november 24-én. Az ünnepséget egy egykori növendék, Schandl Károly földművelésügyi államtitkár nyitja meg, aki

megemlékezett arról, hogy a kereszt 25 éve került vissza az egyetemre, ugyanakkor alapította meg Glattfelder Gyula a Szent Imre Kollégiumot, hogy abban a keresztény magyar ifjúságot a jövő vezető tényezőivé neveljék.

Kifejti: „csak sajnálni tudja, hogy az ország vezető tényezői nem itt nevelkedtek, mert ebben az esetben aligha következett volna el hazánk pusztulása, amelynek gerinces intelligencia elejét tudta volna venni.” Továbbá „a volt növendékek háláját és szeretetét fejezi ki első igazgatójuk, Glattfelder püspök iránt, akinek nemcsak a magyar katolicizmus, de az egész magyar társadalom hálával tartozik, mert megmutatta, hogyan kell a magyar katolikus intelligenciát nevelni.” Glattfelder Gyula csanádi püspök beszédében hangsúlyozza: évtizedek óta nem volt rá eset,

hogy egy intézmény, amelyet nem a hivatalos Magyarország, hanem a magyar társadalom hívott életre, oly merész lendületű fejlődést mutatott volna, mint a Szent Imre Kollégium.

Hozzáteszi: „Hogy tíz év leforgása alatt semmiből két hatalmas intézet 500 egyetemi hallgatóval nőjön ki a földből, s hogy a háború szörnyű pusztításai ellenére a volt kollégisták egész serege emlegesse a legdíszesebb pozíciókban szentimrés múltját s hordozza remélhetően a szentimrés lelket, az álomnak is szép lett volna, valóságnak pedig a legnagyobb vigasztalás és a magyar keresztény társadalom életerejének és alkotóképességének kőbe és lélekbe örökített beszédes emléke.” A püspök „foglalkozott a kollégiumi gondolattal, amely nem szállót, nem kaszárnyát akar teremteni a főiskolai hallgatók részére, hanem a szülői szeretet melegét pótló olyan otthont, amely nem szellemi proletárokat nevel, hanem igaz tehetségeket segít a tudás világában érvényesüléshez. Nem az anyagi, hanem a lélek és jellem erőtényezői azok, amelyek a kollégium ifjúságát, s velük a kollégium törekvéseit célhoz vezetik.” 

Glattfelder Gyula püspök. Forrás: Arcanum.hu

A résztvevők ezek után a hősök emlékművének leleplezéséhez vonulnak, amelyet a kollégium kertjében építettek. „Középen csaknem életnagyságban Szent Imre herceg szobra, tőle jobbra és balra két hatalmas márványtáblán aranybetűkkel bevésve a világháborúban hősi halált halt 46 egykori kollégista neve.” 

Az 1921 augusztusában alakított baranya-bajai magyar köztársaság bűnügyének pécsi bírósági tárgyalása előtt az elsőrendű vádlott, Linder Béla, Károlyi Mihály kormányának hadügyminisztere maga helyett röpiratot küld Belgrádból. Az akkori pécsi polgármester, aki arról vált hírhedtté, hogy hadügyminiszterként kijelentette 1918 őszén: nem akar több katonát látni, közli, nem jelenik meg a törvényszék előtt.

Azt írja a Pesti Napló november 27-én: „Élesen támadja a magyar bíróságokat. Mentegeti eljárását és azt állítja, hogy a Baranya-Bajai Köztársaság kikiáltásában, sem keresztülvitelében nem volt részes, mert ő akkor Belgrádban tartózkodott.” A Bethlen-kormányt viszont megfenyegeti:

élesen kritizálja a jelenlegi kormányzatot és azzal végzi, hogy egy tárgyaláson meg fog jelenni, de akkor ő lesz a bíró. 

Az Est úgy fogalmaz: „A pécsi és baranyai szerb megszállás legkritikusabb napjai elevenedtek meg ma délelőtt a pécsi királyi törvényszék főtárgyalási termében. 1921. augusztus havában a Linder-rezsim vezetői tudták, hogy a békekonferencia eldöntötte már a megszállt területek kiürítését, de még mindig nem adtak fel minden reményt.” Ez a remény hívta életre a helyi magyar–szerb köztársaság szándékát. A vádirat szerint Baranya megyében és Pécsen „az ellenséges megszállás alól való felszabadulás ellen mozgalmat szerveztek, hogy egyrészt az ellenséges megszállást meghosszabbítsák, másrészt saját törvénytelen, részben kommunista uralmukat fenntartsák.” 

A bíróság 25 vádlottat a tanúkihallgatásokat követően bűnösnek mond ki „az állam és a társadalmi rend felforgatására irányuló bűntettben”, mivel az erre „irányuló mozgalom céljaira Pécsett és Mohácson, Szigetváron és Siklóson az általuk szervezett és összehívott nyilvános gyűlésen a baranya-bajai szerb–magyar köztársaságot kikiáltották.” Bűnösnek mondja ki őket

felségsértés bűntettében, amennyiben ez a cselekményük arra irányult, hogy a magyar állam egy részét idegen uralom alá juttassák.

A többi vádlottat bizonyíték hiányában felmentik és ellenük az eljárást megszüntetik. 

Bethlen István miniszterelnök a szocialisták vádjaira reagál a parlamentben ― írja meg a november 27-i 8 órai Ujság. Peidl Gyula szavaira válaszolva kijelenti: „azt is osztályuralom jelének mondották, hogy milyen nagy számban van az országban csendőrség és fegyveres erő. Én kérem Peidl képviselő urat, hogy ezt a vádját visszavonja. Mindenki tisztában van azzal, hogy ebből a külföld következtetéseket fog levonni és az ilyen kijelentések azok malmára hajtják a vizet, akik Magyarországot egyoldalú lefegyverezettségében meg akarják tartani.” 

Az erdélyi magyarság szervezkedéséről számol be Az Est november 27-én. Közlik: „Nagyváradon és Szatmáron impozáns gyűlések keretében megalakult a Magyar Párt helyi tagozata, ugyancsak e napon Nagyenyeden, valamint Csík megyének negyven községében volt a tagozatoknak szervező gyűlése. A szónokok mindenütt hangot adtak annak az érzelmi és kulturális egységnek, amelybe Erdélyben a magyarságnak és a zsidóságnak tartoznia kell. Az erdélyi magyar érzi, hogy őt ütik, amikor a zsidóságot üldözik, ezért magyarságában hűséges sorstársának tekinti a magyar zsidóságot.” Dr. Willer József képviselő Nagyváradon kijelenti:

Mindannyian magyarok vagyunk. Nem szabad magunk közt válaszfalat felállítani.

Majd a „magyarsága mellett megható hűséggel kitartó” zsidóságról beszél. Leitner Mihály, a párt dévai tagozatának elnöke a magyar zsidóság nevében válaszol: „Az erdélyi zsidóság örökös, elválaszthatatlan kötelékben él a magyarsággal és azt mondja: veled voltam boldogságodban, veled megyek a megpróbáltatásokban és veled megy mindenki, aki magyarnak tartja magát.” 

Borítókép: A Szent Imre Kollégium Budán (ma a BME Baross Gábor Kollégiuma), Forrás: Fortepan / Kriszt Béla