Az adóhatóság bírsága és a mulasztás súlya

A Magyar Nemzet augusztus 12-i számában a Tisztelt Szerkesztőség! rovatban Bűn és bűnhődés az adóhivatalban címmel megjelent olvasói levélre szeretnék reagálni.
Az 1988. évben bevezetett adóreform az önadózás alapelvére épült, és az adójogszabályok megalkotása során ez az alapelv a mai napig is érvényesül. Az önadózás rendszerében az adózó saját maga számítja ki a fizetendő adóját vagy támogatási jogosultságát, és azt a törvényben meghatározott időszakonként és határidőig az adóhatósághoz bevallja és befizeti, illetve a támogatás folyósítását igényelheti. Az adózásnak ez a módja fentiek szerint „bizalmi” elven is alapul, ami azt is jelenti, hogy az adózó a jogszabályban meghatározott esedékességig a bevallási kötelezettségének eleget tesz, az adóhatóság pedig a bevallott adatokat – amíg a bevallásban szereplő adatok ellenkezőjét nem bizonyítja – valósnak tekinti.
A hatályos jogszabályok szerint az adóhatóságnak – a fenti alapelveket is figyelembe véve – nincs olyan irányú kötelezettsége, amely szerint fel kell szólítania az adózót, illetve fel kell hívnia az adózó figyelmét a bevallási kötelezettségének teljesítésére, azt önként, külön felszólítás nélkül kell megtennie. A közzétett olvasói levélben hivatkozott „043. számú melléklet” nem értelmezhető. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 175. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság – többek között – a bevallásra nyomtatványt rendszeresíthet. Az adóhatóság – a cikkben megjelent számhoz hasonló számon – a következő nyomtatványokat rendszeresítette. A 0443-as számon „Bevallás az egyszerűsített vállalkozói adóról, valamint az egyéni vállalkozó saját járulékáról és az egészségügyi hozzájárulásról”, míg 0403-as számon a „Bevallás egyes adó- és járulékkötelezettségekről az államháztartással szemben évente egyszeri bevallás benyújtására kötelezett adózók részére” címmel jelent meg nyomtatvány.
Mindkét nyomtatvány a bevallási kötelezettség teljesítésére szolgál a megjelent „melléklettel” szemben.
Az Art. 172. paragrafus (1) bekezdés c) pontja alapján mulasztási bírság kiszabásának van helye, amennyiben az adózó bevallási kötelezettségét nem teljesíti. A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab ki. A 15 százalékos minimum határt tehát a törvény nem írja elő, és az adóhatóság ilyen tartalmú belső utasítást sem adott ki.
Dr. Vámosi-Nagy Szabolcs
elnökhelyettes, APEH