Fejtő Ferenc különös vádjai

Elolvastam Fejtő Ferenc Öblös fennhéjázó hangok című írását (Népszava, augusztus 19.), amelyet a Magyar Nemzetben két nappal azelőtt közzétett cikkemre egyfajta válasznak szánhatott. A feltételes mód szándékos: a párizsi kritikus szemmel láthatóan nem iparkodik megcáfolni állításaimat, így tehát elismeri a múltjával kapcsolatos kifogásokat. Nagyjából erre számítottam, bár az objektív hangvétel teljes mellőzése kétségkívül meglepett. Ha valaki hosszú élete során oly sokféle véleményt magáévá tett, azt gondolhatnánk, a vitatkozás tudományában is állja a sarat.
Nem cáfolja – mert hiszen ő maga idézte fel egy interjúban –, hogy József Attilát egy nappal a halála előtt Balatonszárszón hagyták barátaival, bár a költő rimánkodott, hogy hozzák fel Pestre. Azt is tudja, hogy igazat írtam, amikor felidéztem Párizsba távozásának valódi indokát: nem a zsidótörvények elől szökött, hanem a bírósági felelősségre vonás rémképe késztette távozásra, miközben magyar írók egész sora maradt itthon hasonló „kilengésekért”. Hallgat arról, hogy a háború után a Vörös Hadseregnek tulajdonította a földreformot, s hogy állítólagos szociáldemokrata meggyőződése ellenére 1946–47-ben a keményvonalas kommunistákat idéző cikkek egész sorát tette közzé magyarországi lapokban. És végezetül Fejtő nem felel az írásom alcímében is szereplő legsúlyosabb állításra: egyáltalán nem hozza szóba – s ilyen módon nem is tagadja – az 1955-ben, a Le Monde hasábjain megjelentetett elemzését. Ebből kitetszett, hogy a szovjet csapatokat azért nem szabad kivonni Magyarországról – így Fejtő –, mert az antikommunistaság antiszemita hangsúlyt kapna, s a kiürítés alkalmat ad igen súlyos rendzavarásokra, pogromokra és fasiszta jellegű államcsínyekre. Más szóval, egy évvel a forradalom előtt a gúzsba kötött, letiport és megalázott Magyarországról Fejtő Ferencnek az itt élők antiszemita hőzöngése jutott eszébe.
De nem csak akkor. Mostani válaszában is valamifajta antiszemitizmust olvas a fejemre: „Hálás vagyok a Magyar Nemzetnek, mert cikke újraélesztette bennem a harmincas években a szélsőjobboldali és nyilas sajtó öblös, fennhéjázó hangjának emlékét, amely zsidó származásomat és az abból folyó nemzetgyűlöletemet kipécézte.” Mindenekelőtt vissza kell utasítanom a vádat: cikkemben természetesen nyoma sincs semmiféle antiszemitizmusnak. Fejtő Ferencről akkor is megírtam volna elmarasztaló véleményemet, ha Fokvárosba menekült liptói szlovák vagy kackiás bajszú, Vlagyivosztokba szökött hortobágyi pásztor volna. Az antiszemitázás jól bevált közéleti bunkója ismét arra sújt le, aki fegyverül használja mások ellen. Ha viszont a harmincas években a szélsőjobboldali és nyilas sajtó öblös, fennhéjázó hangjának emlékét olyanokkal azonosítja, mint Németh László, Szabó Lőrinc, Kodolányi János, Féja Géza és Sinka István, akkor hízelgőnek tartom, hogy a nevezettekkel együtt emleget. Hatvanöt évvel ezelőtt Fejtő Ferenc és barátai a népi urbánus vitában őket tartották mucsainak és antiszemitának, és nemigen törődtek a valódi nyilas főemberekkel, akik Horthy Miklós Magyarországában leginkább börtönben ültek. A kommunistákkal egyetemben, tegyük hozzá.
Fejtő védelmében vitriolos írásra ragadtatta magát Várkonyi Tibor publicista is (Hamis támadás, Magyar Hírlap, augusztus 19.). Érthetetlen módon az SZDSZ-t, sőt magát Orbán Viktort is szóba hozza (mintha a volt miniszterelnök legalábbis levelezni óhajtott volna Fejtővel).
Várkonyi egy tekintetben feltétlenül követi Fejtő logikáját: ami nyilvánvalóan igaz, azt nem cáfolja, de hallgat róla, megpróbálja a szőnyeg alá söpörni. Így aztán nem sok érdemi mondanivalója akad a „szeretett szerzőről” (kiemelés Várkonyitól), úgy tűnhet számunkra, hogy Fejtőért rajongani illik, és kész. Hogy miért? Csak.
Végezetül egy személyemet érintő apróságról: bár Fejtő Ferenc következetesen Szentesi Földi Lászlóként illet, a nevem Szentesi Zöldi László. Nincs valódi jelentősége, hanyag vagy gúnyolódó szándékból egyaránt fakadhat. Arra mindenesetre felhívom Fejtő Ferenc és a Népszava szerkesztőinek figyelmét, hogy vitapartnerem nevét én helyesen írtam. Egyébként furcsák ezek az elírások. A Szentesi Földi ugyebár apró csipkelődés (?) a jobboldali zsurnalisztával, míg a Fischl Ferenc sokak szemében botrányos antiszemitizmus, még ha nem is én idéztem fel Fejtő eredeti nevét, hanem Féja Géza. A rögeszmés hátsó gondolatoknál mindenesetre fontosabb, hogy Fejtő magas állami kitüntetést kapott Medgyessy Pétertől. Bizonyosan nem a munkássága miatt. Bármiért is kapta, nem szabad belekeverni a magyar népet. Mert mi, ugyebár, antiszemiták, hőzöngők, pogromozók lettünk volna 1955-ben, egy esztendővel a nagyvilág csodálatát méltán kiváltó szabadságharc előtt. Fejtő Ferenc már csak ezért se adjon történelmi leckéket senkinek.