Fílingek

Írhattam volna érzést vagy hangulatot. De ahol nem válogatásra járnak a színészek, hanem castingre, ahol menedzserasszisztensnek hívják, aki a főnök táskáját viszi, és women secretnek a nőifehérnemű-boltot, ott három könnyű fílingezés megbocsátható.
Hosszú sor áll a szupermarket két működő pénztáránál. Az ünnep rövid, de a pánik, hogy éhen halunk, ezúttal is nagy. Tömött bevásárlókocsikkal araszolgatnak, teli kosarakat rugdosnak a kasszák irányába. A vevők mintha egymást kopíroznák, a választék nagy, a keresztmetszet kicsi. A valahai kiló combok, karajok, oldalasok eltűntek a bevásárlólistákról. Fogyasztásunkat most az aktuális televíziós reklámok formálják: sörök, tíz-tizenöt dobozzal vagy üveggel, sültkrumplizacskó-hegyek, csipsz mint ünnepi ebéd. Édes joghurtok hatosával, pattogatott kukoricák, cigaretták ilyen-olyan márkából, fagyasztott pizzák, családi dobozos, tejszínes jégkrémek, kólák, Fanták, cukros szörpök. A fehér kenyér mellett kakaós csigák, félkész torták kerülnek az áruszállító szalagra. Mintha a nők felejtenék a főzést. Végül is ha igaz a tévéreklám, a legújabb roppanós, pattanós, csattanós csipsztől az égig emelkedhetünk. A „krumpliérzés”. Az új hullám.
Nézném a tűzijátékot a tévében, de valakinek az a kényszerképzete, hogy alatta okvetlenül beszélni kell. Szórakoztatni. Képtelenek elhinni, hogy a látvány képes magáért beszélni. Az esti fílinget Oláh Ibolya vezeti fel. Ez a káprázatos tehetség borzalmasan ronda, „magyaroschra” fazonírozott buggyos nadrágba és lajbiba bújtatva énekelte Geszti Péter hirtelen támadt nemzeti érzületének újszülöttjét, a Magyarországot. Kár, hogy senki nem szólt Ibolyának: nem illik zsebre dugott kézzel szerepelni. A tűzijáték olyan volt, amilyen. A végén a Himnusz szólt a Mátyás-templommal és a Lánchíddal a háttérben. Miért, hogy még mindig ez az „avas dal” vezeti nálam a listát?
Nem különös? A liberálisok által örökösen cigányellenesnek és rasszistának bélyegzett országban a legnépszerűbb énekes egy cigány családapa, a legnépszerűbb énekesnő egy cigány leány, s ha jól tudom, az év hangja is egy cigány származású fiatalember. Ja, és a legutolsó mérések szerint milliók nézik a jómódú cigány család bekamerázott hétköznapjait. Nem kéne már ezt a hazug raszszista dumát elfelejteni?
Különös történet. A TV2 riportere Kínában elaludt az autóban, majd amikor felébredt, a Hősök tere tökéletes másával találta magát szemben. Részletes, életszerű beszámolóját fotókkal is illusztrálta. Néhány nap után kiderült, hogy a hölgy ezer kilométert tévedett, a helyet „csak úgy” megnézni nem lehet, mert zárva, a képek eredetijét pedig a Kínában dolgozó B. Attila rakta fel a netre, aki többször fotózta és jól ismeri a Shanghai Global Paradise-i Hősök terét. A nagy látványosságnak induló, de 60 millió dolláros bukást hozó híres másolatokra így az enyészet vár. B. Attila annyit kért: jelöljék meg a képek forrását, és mivel a riporter beszámolója saját ismertetőjére hajaz, mondjanak már annyit, hogy bocs. Az úr nem ismeri a kereskedelmi televíziósok lelkét. Elhajtották, nagyképűen, gúnyosan, többször. Ilyen a fílingjük. Interjút vásárolnak az amerikai sztárról, majd kivágják a kérdezőt, és helyére a magyar riportert másolják. Az iraki háborút szállodából tudósítják „élőben”, ami esetünkben a sofőr és a szobalány beszámolóit jelenti. Zöldségessel játszatnak bérgyilkost, és más vidám történetek.
Egyetlen szó a mentségük: nézettség. A száraz, tiszta érzés, ami miatt senki és semmi nem számít. Mit izél itt ez a B. Attila?