Sz. I. 2002. július 15. és 2004. március 31. között az Oktatási Minisztériumban szakértői munkát végzett – közölték érdeklődésünkre a tárca sajtóosztályán. A hölgy a magyar titkosszolgálatok figyelmét is felkeltette, ugyanis felvetődött a gyanú, hogy a román hírszerzésnek dolgozik. Az ügy a nemzetbiztonsági bizottság egyik ülésén is szóba került, elsősorban Sz. I. állami vezetőkhöz fűződő viszonya miatt. Nemzetbiztonsági forrásaink szerint a titkosszolgálat lehallgatta Sz. I. telefonját és a jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalában (HTMH) is munkát vállaló személy intim kapcsolatba került a szervezet volt vezetőjével, valamint egy jelenlegi és egy volt miniszterrel. Bálint-Pataki József, a HTMH egykori elnöke megdöbbentőnek és felháborítónak tartja, valamint határozottan visszautasítja, hogy bármi köze is lenne a kémtörténethez. A szervezet volt vezetője az MTI-nek elmondta, hogy egészségügyi okok miatt mondott le az elnökségről, irányítása idején, azaz 2002 júliusa és 2005 júliusa között a hivatal egyetlen munkatársával szemben sem vetődött fel nemzetbiztonsági jellegű probléma. Információink szerint egyébként a HTMH-ban nyílt titok volt Bálint-Pataki József viszonya a hölggyel.
Bálint-Pataki elkeseredett, hogy a Magyar Nemzetben közölt cikkhez hasonló színvonalú „koholmányok és képtelenségek” megjelenhetnek egy országos napilapban.
Lapunk ugyanakkor arról értesült, hogy Sz. I. férjének a HTMH nemrég eltávolított elnöke éveken át irodát és azzal járó infrastruktúrát biztosított. Bálint-Pataki József a szervezet tulajdonában levő Eötvös utcai ingatlant adta oda a férfinak, aki korábban az RMDSZ-ben is fontos pozíciót töltött be. Az irodában közvetlen vonalkapcsolat volt a magyar kormányzathoz, az illetőt pedig a hivatal elnöke bevonta a határon túli magyarok ügyét érintő döntéshozatalba is. Mint megtudtuk, a HTMH korábbi vezetője nem esett át C típusú nemzetbiztonsági átvilágításon, annak ellenére, hogy magas kormányzati pozíciója (főtisztviselői státusa) ezt indokolta volna.
*
A politikusok Bálint-Patakihoz képest visszafogottabban nyilatkoznak az ügyről: az írás tartalmi részét egyelőre senki sem cáfolta, sőt megerősítést nyert, hogy a nemzetbiztonsági bizottságban napirenden volt a téma. A testület MSZP-s alelnöke kifejtette, hogy a testület a kémtörténetről „általánosságokon túl nem kapott tájékoztatást”. A képviselő szerint ezen túlmenő információkra csak akkor lett volna szükség, ha felmerült volna „a szolgálat rendellenes működésének gyanúja”. Tóth Károly úgy vélte, a szolgálatok teszik a dolgukat, vagyis más országgal szemben védik Magyarország érdekeit. A szocialista képviselő felderítené a valós vagy nem valós államtitkok kiszivárogtatóit, és elzárná a csatornákat. Demeter Ervin, a nemzetbiztonsági bizottság fideszes tagja egyelőre nem kívánta kommentálni a kémtörténetet.
Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár közleményben reagált az ügyre. Eszerint a Nemzetbiztonsági Hivatalnak törvényi feladata kiemelkedő állami intézmények nemzetbiztonsági védelme, amely adatgyűjtést, ellenőrző tevékenységet, műveleti munkát jelent. Megjegyezte, hogy mindezek konkrét részletei államtitkot képeznek. – Egyébként a törvény is szigorúan szankcionálja információk, félinformációk vagy akár dezinformációk kiadását, kiszivárogtatását a nemzetbiztonsági szolgálatok műveleti munkájáról – tette hozzá az államtitkár.
– A titkosszolgálatok végzik a dolgukat, az ügyhöz más hozzáfűznivalóm nincs – válaszolta Batiz András kormányszóvivő arra az újságírói kérdésre, hogy a kormány miként kommentálja a jelenlegi és volt kormánytagot érzékenyen érintő kémbotrányt.
Markó Béla román miniszterelnök-helyettes az Index című internetes portállal annyit közölt, pártja már december–január folyamán megszakította a kapcsolatot Sz. I. férjével, aki az RMDSZ-ben töltött be fontos pozíciót.
– Mondjuk úgy, hogy nem tartottunk igényt a munkájára – fogalmazott Markó.
Megírtuk azon értesülésünket is, hogy a titkosszolgálat vezetői büntetőeljárás megindítását is fontolgatták a gyanú szerint a román hírszerzésnek dolgozó Sz. I.-vel és férjével szemben, ám erre nem került sor, mert az ilyen esetekben gyakran alkalmazott „kiszorítást” alkalmazták velük szemben. Azóta kiderült, hogy a házaspár jelenleg is Magyarországon él, sőt a férj letelepedési engedélyt is kapott a magyar hatóságoktól, ő ugyanis román állampolgár.
Információink szerint Sz. I. korábban kabinetvezetője volt a bukaresti oktatási államtitkárnak (ezt a tisztséget akkor az RMDSZ jelzése alapján egy magyar nemzetiségű ember töltötte be). A hölgy a HTMH-ban a határon túli oktatási intézményekkel való kapcsolattartást biztosította. Egykori munkatársai szerint az volt a nem hivatalos feladata, hogy „lassítsa” a pénzek átutalását, valamint az, hogy a magyar költségvetési pénzeket olyan román állami egyetemekhez csoportosítsa, amelyek magyar nyelven is oktatnak. Sz. I. a HTMH mellett idén áprilisig kuratóriumi tag volt az oktatási tárca által létrehozott Apáczai Közalapítványban.
Lapunkhoz több forrásból is eljutott olyan információ, amely akár aktív kémtevékenységre is utalhat. Úgy tudjuk, hogy a magyar közigazgatási adatbázisokból valahogyan kijutott Romániába és Ukrajnába az összes magyarigazolvány-tulajdonos személyi adata. Informátoraink emellett említést tettek olyan, Romániában folyó perekről, amelyekben a román hatóságok csak Magyarországról beszerezhető, nem nyilvános kuratóriumi jegyzőkönyveket és magyar közalapítvány fejlécet viselő leltári íveket mutattak be állításaik igazolására. Ezeket a pereket magyar költségvetési támogatásokból megvásárolt javak kapcsán indították különféle román állami hatóságok határon túli magyar civil szervezetek ellen.
A Profumo-eset. John Profumo brit háborúért felelős miniszter egyszerűnek tűnő hűtlenségi ügye a hatvanas évek elején a kormány megrendülését és Profumo lemondását eredményezte. A miniszter intim kapcsolatban állt egy Christine Keeler nevű táncosnővel, akit Stephen Ward londoni orvos vezetett be az előkelő társaságba. Keeler azonban a brit miniszter mellett egy szovjet diplomatát, Jevgenyij Ivanov hajózási attasét is rendszeresen fogadta, így biztonsági szempontból kényesnek találták az ügyet. Ward vélemények szerint mind a szovjeteknek, mind a brit titkosszolgálatnak dolgozott. Később – betegségére hivatkozva – lemondott Harold Macmillan kormányfő. (MN)
