Krisztusban élt élet zene és versek között

Korunk egyik legjelentősebb teológusa, Hans Urs von Balthasar emlékét idézi a Vigilia. A tudós bíboros gyászmiséjén felolvasták II. János Pál pápa levelét, s a gyászbeszédet az azóta pápává választott Joseph Ratzinger tartotta. „Ő maga nem akart pap lenni, még kevésbé áhítozott teológiai karrierre vagy egyházi pozícióra. Germanisztikát tanult, nem tudott választani a zene és az irodalom között, s egyszer csak rátalált saját »fügefájára«: egy Bázel közeli erdő egyik fája alatt köszöntött rá a bizonyosság pillanata: papnak kell lenned…” – idézi Hans Urs von Balthasar megvilágosodásának pillanatát a jó barát, Joseph Ratzinger. Elmondja, hogy Isten szolgájának lenni küzdelem, hiszen a gondolkodó léleknek meg kell látnia az egyház gyöngeségeit és hiányosságait. Balthasar egész életében szemlélődő típusú ember volt, aki tanított és töprengett, s amikor II. János Pál pápa bíborossá kívánta szentelni, „tétovázva mutatott hajlandóságot a bíborosi kinevezés elfogadására”. Mert számára, ahogy Anton Strukelj szlovén teológiaprofesszor írja, a „Krisztusban élt élet” volt a fontos.
Hans Urs von Balthasar 1947-ben vetette papírra élete egyik, csak 1977-ben megjelent főművét, a Christliche Stand (Keresztény életállapot) című munkát, amelyben „Krisztus hívásáról”, az evangélium szerinti életről elmélkedett. Egyik későbbi munkájában (A laikus és a szerzetesi életállapot) azt kutatja, miként lehet a mai világban élve követni a krisztusi tanítást. Foglalkozott a szerzetesi élet mellett a világi társaságokkal is, ezeket fontosnak tartotta, mert eszményképük az, hogy „hogyan élhet Jézus tanácsai szerint az ember úgy, hogy nem hagyja el világi hivatását”.
A tudós teológus életének meghatározó élményei közé tartozott a zene és az irodalom. A művészetben, véleménye szerint, összhangba kerül szabadság és kegyelem, s a művész személyének háttérbe kell szorulnia a tartalom mögé. Ami a muzsikát illeti, Balthasarnak Mozart volt „a mozdulatlan Sarkcsillag, mely körül a Nagy- és a Kismedve, azaz Bach és Schubert kering”. Egész életén át olvasta és tanulmányozta Goethe munkásságát, és egész életén át küzdött azért, hogy értelmezni tudja ezt a hol gigászi, hol titokzatos költészetet.