Még mindig bizonytalan az ENSZ-reform kimenetele

Gőzerővel folynak a nyilvános és a titkos tárgyalások a világszervezet reformjáról, hiszen a 2005. szeptember elejére tervezett, állam- és kormányfők részvételével zajló csúcstalálkozóig az idő vészesen fogy, a nyitva hagyott kérdések pedig számosak. S bár a Biztonsági Tanács (BT) – legnagyobb ellentéteket kiváltó – reformját külön kérdésként kezelik, átalakítása meghatározhatja a csúcstalálkozó kimenetelét. Az Egyesült Államok reformok melletti elkötelezettsége meghatározó jelentőségű, az Európai Uniónak nincs egységes stratégiája, míg a fejlődő és kötelezett országok lassítják a tárgyalásokat. Magyarország gyakorlatilag passzív szemlélőként követi az eseményeket, állítja elemzésében a Budapest Analyses.

Kofi Annan főtitkár az ENSZ reformjával kapcsolatos jelentésének elkészítése után a tagállamok kezébe tette le a világszervezet átalakításának sorsát. A szeptemberi csúcstalálkozó előkészítését a közgyűlés elnöke, Jean Ping irányítja. Elkészítette a csúcstalálkozó záródokumentumának tervezetét, amely a lehetséges kompromisszumok határát jelzi, a főtitkár javaslatainak többsége azonban nem jelenik meg benne. A főtitkár képviselte fejlesztés, biztonság, emberi jogok hármas egységének szemlélete már csak szavakban érhető tetten.
Ügyes egyeztetési manőverrel a feloldhatatlan ellentéteket is kiváltó BT-bővítés körét kiemelték a tárgyalási csomagból. A kibővített BT-be bekerülni kívánó India, Németország, Japán és Brazília (G4) fontos lépést tett a kompromiszszum elérése felé, amikor megállapodott abban, hogy nem kér vétójogot. A vétó jogáról egy majdani felülvizsgálat hivatott dönteni. Bizonytalan, hogy vajon az afrikai országok megállapodásra jutnak-e a kontinensnek elvben „járó” helyekről. A bővítésről szóló határozat sorsa is bizonytalan. Kína erőteljes kampányt folytat ellene, elsősorban Japán tagságát ellenezve. Kína egyébként a reform többi kérdésében általánosságban meglepően visszafogott, ügyesen előreengedi a „bajkeverőket”, elsősorban Kubát, Oroszországot, Algériát és Pakisztánt. A G4-ek kétharmados többségnél nagyobb támogatást szeretnének. Magyarország a határozat bizonytalan sorsa ellenére ügyesen pozicionálhatta volna magát, ha idejében társszerzőként jegyezte volna a tervezetet. Azzal, hogy nem tette, megkérdőjelezte a hagyományos magyar– német és magyar–japán partneri viszonyt, s a G4 tagjainak szelektív támogatásával (India mellett csak nemrég nyilatkozott Somogyi külügyminiszter, Brazíliáról alig, Afrikáról pedig egyáltalán nem beszélnek a magyar külpolitika irányítói) felesleges sértődéseket okoz. Az idejében megfogalmazott határozott magyar álláspont sokkal kevesebb kárral járt volna, mint a jelenlegi bizonytalan, halogató és sodródó magyar pozíció, húzza alá a Budapest Analyses. A halogatás – teszi hozzá – annál is inkább különös, mert a magyar külpolitika az esetleges szavazás alkalmával támogatná a javaslatot.
A meghatározó tagállamok tisztában vannak az Egyesült Államok elkötelezettségének jelentőségével. Ennek tétje elsősorban az emberi jogi területtel és a demokráciával kapcsolatos javaslatok megvalósulása. Az amerikai kormányzat számára ez az a két terület, amelynek sikeressége indokolhatja a hatékony világszervezet megvalósítása melletti, az amerikai belpolitikában elég sok vitát kiváltó elkötelezettséget.
Az emberi jogok bizottságát, még ha csak nevében is, de fel kell hogy váltsa az emberi jogi tanács, amely állandóan ülésező, a közgyűlésnek alárendelt testület lenne. Meg kellene valósulnia az eredendően amerikaiak által kezdeményezett Demokrácia Alapnak, amelyet a főtitkár és a közgyűlési elnöke is felkarolt. Az alapot elsősorban a fejlődők bírálják, mondván, hogy az Bush elnök trójai falova országaik ellen, a demokrácia fejlesztésének ürügyén. A lehetséges kompromisszum az alapnak az ENSZ intézményrendszerébe történő beágyazása lehet.
Az egyéb ütközési pontolat sorolva az elemzés megemlíti, a tagállamok túlnyomó többségének egyetértésével találkozik az Emberi Jogi Főbiztos Hivatalának megerősítésére tett javaslat. A fejlődők azonban a méltányos földrajzi elosztás világszervezeti elvére hivatkozva országaik erősebb képviseletét szeretnék elérni a hivatal megerősítésekor. Élesek az ellentétek a főbiztosnak és más ENSZ-testületeknek, elsősorban a BT-nek a kapcsolatát illetően. A fejlesztés területén az álláspontok továbbra is eltérnek, ráadásul az Egyesült Államok egyértelművé tette, hogy a fejlesztés érdekében elvárja a korrupció felszámolására tett intézkedéseket a fejlődő országoktól. Ez tovább nehezíti a megegyezés lehetőségét. A legkevésbé megosztó javaslat a békeépítési bizottság felállítása. A bizottság a BT, illetve az ECOSOC testületét látná el tanácsokkal. Létrejön majd a Békeépítési Alap. Nagyobb vitát váltott ki a konkrét elképzeléseket gyakorlatba átültetni hivatott békeépítési iroda felállítása. Fontos fejlemény, hogy a tervezet – igaz, eléggé bizonytalan formában – körülírja a terrorizmus definícióját. Ez a definíció alapja lehet a majdani átfogó, a terrorizmus elleni egyezmény kidolgozására vonatkozó elvi egyetértésnek.
A tervek szerint ünnepélyes külsőségek között megszervezett szeptemberi jubileumi csúcstalálkozó kimenetele tehát bizonytalan. Kompromisszumok lehetőségéről a fejlesztés terén, a terrorizmus definíciója kapcsán, a posztkonfliktusos helyzetek kezelésének intézményesítése esetében lehet csak beszélni.
Először fordul elő a világszervezet történetében, hogy az állam- és kormányfők jelenlétében a nem kormányzati szervek is megszólalhatnak. A főtitkár javaslatainak elvi megközelítése nem tükröződik a Jean Ping által elkészített tervezetben. A valódi reform helyett az esetleges kompromisszum mindenki számára biztosítja a lehetőséget, hogy saját sikerét hangoztathassa. Az ENSZ jellege a közeljövőben alapvetően nem változik. A reformot érintő esetleges politikai döntések azonban hoszszú évekre szóló folyamatot indíthatnak el.