Hosszú évek éles vitáit zárta le a milánói közgyűlés nemrég meghozott döntése: a híres Dóm téren ezentúl emléktábla jelzi azt a házat, ahol harminc éven át dolgozott Bettino Craxi, egykori olasz miniszterelnök.
A történet természetesen jóval többről szól, mint egy egyszerű tábla felavatása. A távollétében börtönbüntetésre ítélt és megalázó módon száműzetésbe kényszerült Craxi személye előtti post humus tisztelgés nem más, mint annak burkolt elismerése, hogy a politikus pályafutása alatt összességében többet tett Olaszországért, mint amennyi kárt okozott.
A volt kormányfő 1993-ban, a Tiszta Kezek korrupcióellenes ügyészi csoport vádjai elől a rómaiak rázúduló aprópénzesőjében menekült el, és hat évvel később hunyt el a tunéziai Hammametben. Az azóta eltelt idő más megvilágításba helyezte Craxi múltját, és történelmi megítélése során a róla alkotott fekete-fehér kép lassacskán kiszínesedett. Bűnöző volt vagy áldozat? Nagy formátumú politikus vagy bűnbak? Tény, hogy Craxi bizonyos szempontból az Olasz Köztársaság történetének egyik legértékesebb államférfija volt: neki sikerült az addig leghoszszabban regnáló kabinetet működtetnie, beléptette Itáliát a legbefolyásosabb gazdasági nagyhatalmak G7-es klubjába, kiegyezett a Vatikánnal, és volt mersze ellentmondani Washingtonnak is, az Achille Lauró hajót eltérítő palesztinok kapcsán.
A későbbi korrupciós vizsgálatok súlyos sikkasztásokat tártak fel, több száz honatyát érintettek, és az összes pártot elsodorták, átrendezve a teljes olasz politikai térképet.
Nem véletlen, hogy a Tiszta Kezek egykori vizsgálóbírója, Antonio Di Pietro így fakadt ki Craxi emléktáblájának hallatán: „Egyetértek az emléktáblával, de csak azzal a feltétellel, ha ráírjuk az összes titulusát: politikus és szökött elítélt.”
origo.hu
Pride 2025 – ilyenek ők! - képgaléria, videó
