Egy kormányhatározat négy középkori alapítású községet – Kisterenyét, Nagybátonyt, Szúpatakot és Maconkát – olvasztott egybe 1965-ben, hogy újabb „szocialista város” szülessék a nógrádi szénmedencében. Bátonyterenye településrészei mindazonáltal most is elkülönülnek egymástól, a nagy kanyart leíró főút mentén fekvő Maconka máig megőrizte régi falusias jellegét.
A helység nevét adó személynév 1265-ben szerepel először oklevélben: a Rátót nembeli Verebi János fia, Marchanka lovag birtokokat kapott a Zagyva folyó vidékén. Maconka új földesura részt vett IV. (Kun) László hadjárataiban, vitézségéért elnyerte a Turóc megyei Necpált, ahonnan utódai a családnevüket kölcsönözték. Necpáli György – Zsigmond király udvarmestere – 1396 előtt csere fejében átadta Maconkát Jolsvai Leusták nádornak, Maconka tehát igen előkelő földesuraké volt a XIV. század végén. György részt vett a gyászos nikápolyi csatában (1396. szeptember 28.), török fogságba esett, s többé nem tért haza. Fia, György kegyurasága idején, 1400 és 1427 között alakították át a maconkai templomot, ekkor örökítették meg a szentély keleti falán lévő falképen – lovagi öltözetben térdeplő donátorként – az édesapja emlékét.
A falu közepén, magas dombtetőn már a XIII. század második felében megépült az egyhajós, torony nélküli, egyenes szentélyzáródású templom. Déli falán három román stílusú tölcsérablak nyílik, és ott látható az 1970–71-ben történt feltáráskor előkerült eredeti bejárat is. A kutatást végző Horváth Alice régész-építész beszámolója szerint megtalálták az első födém tartógerendáinak nyomait, a kora gótikus boltozat tehát már az első középkori átépítéskor, az 1300-as évek elején készülhetett.
A török időkben elhagyott, beomlott fedelű épületet 1684-ben említi egyházmegyei összeírás. A barokk renováláskor felhasználták, más helyre illesztették a középkori faragott kőtöredékeket. Új bejáratot nyitottak a nyugati falon, s ekkor kaphatta deszkából ácsolt, aprócska huszártornyát. 1746-ban jó állapotúnak írták le, ám 1836-ban tűz pusztította el kazettás famennyezetét. Újabb javítására 1945-ben, végül az 1970-es években került sor.
A felújítások dacára most is az eredeti, XIII. századi alaprajzát és formáját őrző maconkai templom legfőbb kincsei a falain látható pompás freskók. Prokopp Mária művészettörténész szerint az első kifestés még Marchanka János kegyúr idején, az 1280-as években történt, ebből az időből származnak a diadalív hajó felőli oldalán látható monumentális szentképek: egy püspök és Mihály arkangyal alakja, az angyali üdvözlet és Mária halálának jelenete. A szentély itáliai vonásokat mutató, érett gótikus freskói – a köpönyeges Szűz Mária, Szent Péter és Pál kettőse, az oldalt álló apostolok és a fájdalmas Krisztus – már a főrangú Jolsvaiak adományából készült 1410 táján.
A kicsinységében is lenyűgöző hatású, Szent István királyunknak szentelt maconkai templom bemutatásával tisztelgünk a közelgő ünnep előtt.

Fürdőkádba esett mobil miatt halt meg egy nyíregyházi kislány