A vörös oroszlán

Az angol Munkáspárt e héten tartott brightoni konferenciája, kulisszáit tekintve igencsak vetekedett a hajdanvolt kommunista pártok rendezvényeivel: a padlótól a plafonig minden vörösbe volt öltöztetve, hogy a küldötteknek legalább az illúziója meglegyen – baloldali pártot képviselnek.
Az Új Munkáspártban azonban Margaret Thatcher szelleme született újjá, és csak csodálni lehet Tony Blair teljesítményét, ahogy ultraliberális gazdaságpolitikáját, mint az angol átlagember legfőbb javát szolgáló orvosságot adta el. A mesterien felépített beszédben ügyesen helyezte el a saját személyes nélkülözhetetlenségét alátámasztó elemeket és adagolta két baloldali hittétel között a neoliberális reformokat. Mindenki azt hallott ki a beszédből, amit akart, és a hatás nem is maradt el, a produkció végén a küldöttek felállva, hat percen át tapsolták a vezért. De tudta, hogy nem csak saját párthíveihez kell szólnia, és hízelgett a brit oroszlánnak is: „Nemzeti szokás nálunk, hogy leszóljuk magunkat, ezért időnként érdemes hangsúlyozni: Britannia nagy ország, és mi büszkék vagyunk rá!”
A beszéddel mindenekelőtt saját pozícióját kívánta megerősíteni a trónkövetelő jelenlegi pénzügyminiszterrel, Gordon Brownnal szemben. Kiemelte, hogy a XXI. század elejei változások még erőteljesebbek, mint az előző század végiek, és a briteknek alkalmazkodni kell az új helyzethez, nem hagyva kétséget afelől, hogy ezen alkalmazkodás levezérlésében oroszlánszerepet kíván játszani. Ebben a munkáspárti szavazók is támogatják, Gordon Brown tehát várhat a sorára. Tony Blair megerősítette, hogy az értékek nem változtak, azok a régi Munkáspárt értékei, vagyis hisznek a szolidaritásban, a szociális igazságosságban. Az idők azonban változnak, ezért nekik is változniuk kell, vagyis reformokat kell bevezetni. Egy globalizálódó világban Britannia nem zárkózhat protekcionista intézkedések mögé, versenyeznie kell Kínával és Indiával, ahol a munkabérek a britnek csak töredékét teszik ki. Ebből ki nem mondva a munkaerőpiac „rugalmasabbá tétele”, vagyis a bérek csökkentése és a munkafeltételek romlása következik. Nagyobb lehetőséget kell biztosítani a szülőknek, hogy gyermeküket ne a környékbeli gyenge iskolába adják, hanem maguk választhassák meg, hol tanul a gyerek. Ez az oktatás privatizációját takarja. A legnagyobb felháborodást azonban az egészségügyi rendszer magánosításának tervei okozták. Tony Blair ennek ellenére az újhitűek bizonyosságával és buzgalmával igyekszik lerombolni mindazt, amit a „régi” Munkáspárt évtizedek alatt felépített.