Gregor Gysi mindent elkövet annak érdekében, hogy politikai múltjának dicstelen részleteire ne derüljön további fény. A posztkommunista PDS frontembere a parlamenti választás előtt – átmenetileg – sikerrel akadályozta meg, hogy a keletnémet állambiztonsági minisztérium fennmaradt aktáit kezelő hivatal kiadja a rá vonatkozó Stasi-iratokat. Az azokban felfedezhető tények nyilvánvalóan kompromittálták volna a magát most szocialistának valló és az NDK spiclirendszerével
hosszú időn keresztül együttműködő politikust.
A közszolgálati ZDF televízió figyelemre méltó dokumentációt készített arról, hogy tizenöt évvel az újraegyesítés után milyen emlékek maradtak fenn az erőszakrendszerről a polgárokban. Az eredmény lesújtó volt. A diktatúrát meghatározó fogalmak, nevek, szervezetek rohamosan feledésbe merülnek. A nosztalgia hulláma mindössze egyetlen részleten törik meg: az állambiztonsági szolgálat iratai iránti érdeklődés változatlan. Az első vezetője után Gauck-hivatal néven ismerté vált szervezetet irányító Marianne Birthler asszony legutóbbi jelentéséből kitűnik, munkatársai szünet nélkül, teljes erőbedobással kénytelenek munkálkodni azon, hogy eleget tudjanak tenni a hozzájuk befutó kérvényeknek. Az idei év első hat hónapjában több mint negyvenezer személy jelentette be, szeretne betekintést nyerni a róla készült aktákba. Töretlen tehát az a figyelem, amely a Stasi-múlttal kapcsolatban megnyilvánul. Az NDK végnapjaiban a polgárjogi harcosok vezette tüntető tömeg gondoskodott arról, hogy az állambiztonsági minisztérium (MfS) alkalmazottai ne semmisíthessék meg az egész társadalmat átfogó besúgórendszer írásos adatgyűjteményét.
A szövetségi kormány annak idején szokatlan gyorsasággal hozta meg a „Stasi-okmány-törvényt”, amely továbbra is az archívum munkájának jogi alapját alkotja. 1992 óta másfél millió polgár használta ki a lehetőséget, hogy áttanulmányozza a rá, családjára, munkatársaira, szomszédaira vonatkozó aktákat. „Az újraegyesítés óta eltelt időszakban a polgárok érdeklődése annyiban változott, hogy elsődlegesen már nem a düh, a felháborodás, a bosszú gondolata hajtja őket, hanem sokkal józanabbul, meggondoltabban, sőt ma már természetesen foglalkoznak a dologgal” – nyilatkozta a kormánymegbízott. Birthler asszony egyben figyelmeztetett arra, hogy az eredeti törvényen változtatni kellene.
A tudományos kutatók és az újságírók helyzete egyre nehezebb, az érintettek ugyanis akadályokat gördíthetnek a rájuk vonatkozó adatok kiadása elé. Gyakorlati példaként az 1953. június 17-én kirobbant munkásfelkelést említette, mivel az akkori események hátterének történelmi feldolgozása sorozatosan nehézségekbe ütközik. Tisztázatlan az a kérdés is, hogy az időközben elhunyt személyekre vonatkozó információk felett kik rendelkezhetnek. Azt a tényt sem szabad szem elől téveszteni, hogy jövőre befejeződik az állami alkalmazottak Stasi-múltját tisztázandó felülvizsgálatok fázisa, holott az Egyesült Államoktól viszszakapott, úgynevezett „rózsafa-iratok” számtalan további, mindeddig felderítetlen újdonságról gondoskodhatnak.
Az országban kialakult belpolitikai helyzet egyelőre hátráltatja a törvény kiegészítését, arra csak a kormányalakítás után kerülhet sor. A hivatal és az aktuális politika színpadára visszatért szocialista Gregor Gysi között kialakult bírósági huzavona kapcsán Marianne Birthler utalt a PDS-politikus azon taktikájára, hogy a saját keresetét megpróbálja összekapcsolni a kereszténydemokrata Helmut Kohl pereskedésével. Az „egyesítés kancellárja” jogi úton sikerrel akadályozta meg, hogy a róla szóló akták nyilvánosságra kerüljenek. „Az összehasonlítás nélkülöz minden alapot. Amíg ugyanis a volt CDU-politikusra vonatkozó adatok nagyrészt a Stasi által illegálisan lehallgatott telefonbeszélgetésekre épültek, addig Gysi szorosan együttműködött a titkosszolgálattal. Kohl áldozat volt, Gysi viszont tettes” – hangoztatta a hivatal vezetője.
origo.hu
TB-tábornok és a milliós zsírleszívás – kicsoda valójában Ruszin-Szendi Romulusz, a Tisza ukrán kapcsolattartója?
