Befellegzett az uborkatermelőknek?

Korábbi sikertermékünk, a konzervuborka a lét vagy nemlét határára jutott. Uniós belépésünk után e növény támogatása megszűnt, az exportpiacokon pedig elvesztette versenyképességét. A feldolgozók tavaly a felvásárlás tíz százalékát már importból fedezték. Ha a kormány nem lép közbe, hamarosan vége szakadhat a hazai uborkatermelésnek.
– Nem én festek csúnya képet, hanem az élet – jelentette ki a hazai konzervuborka-termelés- és
-feldolgozás helyzetéről Lengyel Ferenc, a Dunakiliti Konzervgyár igazgatója, a Konzervuborka Terméktanács elnöke.
Egy üveg 6–9 centiméteres konzervuborka ára két évvel ezelőtt még 120 forint volt, tavaly 110– 115, az idén pedig már csak 95–105 forint, miközben az önköltség 110 forintos szinten áll. Ugyanezekben az időszakokban a hazai uborkatermés 38 ezer, illetve 24 ezer tonna volt, és az idén is ekkora mennyiséggel lehet számolni. – Az a nevetséges helyzet állt elő, hogy egy gombóc fagylalt ma már többe kerül, mint egy üveg konzervuborka – állapította meg Lengyel Ferenc, kiemelve, hogy ez az áldatlan állapot jórészt a nagy kereskedelmi láncoknak, elsősorban a német tulajdonban lévőknek köszönhető. Utóbbiak ugyanis ottani beszállítókkal szerződtek, ami nemcsak azért baj, mert a magyar fogyasztók importuborkát esznek, hanem azért is, mert ennek következtében idehaza csökken a termőterület, és munkahelyek szűnnek meg.
– Ma ott tartunk, hogy korábbi hagyományos exportpiacunk, Oroszország konzervuborka-szükségletének 90 százalékát Indiából szerzi be. Amíg mi egy üveg 6–9 centiméteres uborkát 110 forintért kínálunk, addig azt Indiából 65 forint értékű ottani fizetőeszközért tudják beszerezni a kereskedők. Emellett komoly vám is sújt bennünket, új piacokat pedig nem tudunk szerezni – jelentette ki Lengyel Ferenc. Mindemellett Németország uborkából önellátó, míg Franciaország, ahol az egészen apró uborka fogyasztása a jellemző, szintén Indiából szerzi be szükségletei nagy részét. Marad tehát az itthoni piac, ahol az amúgy is alacsony árakat a kereskedelmi láncok még tovább szorítják – mondta az igazgató. Emellett a bevásárlóközpontok gyakran a konzervgyárakkal előzetesen kötött szerződéseket sem tartják be, és – később partnert váltva – attól a gyártótól vásárolnak, amelyik olcsóbban adja a portékát. Ennek az a következménye, hogy némelykor a szerződések lejárta után sem viszik el a láncok az üzemektől az uborkát. Az elégedetlenkedőket a kereskedők egyszerűen kilistázzák, tovább szűkítve piaci lehetőségeiket.
Lengyel Ferenc szerint ráadásul a németek sem termelnek olcsóbban uborkát, mint mi, annak ellenére, hogy több uniós támogatást kapnak, valamint a betakarítást végző idénymunkások után ötven napon keresztül nem kell semmiféle adót, illetve egyéb járulékot fizetniük az államnak. Nálunk viszont kell, ami szintén ötven napra ötmillió forint pluszkiadást jelent a termelőknek. A következmények már most is egyértelműek: a terméktanács elnöke emlékeztetett arra, hogy hány konzervgyár zárt be a közelmúltban. Ugyanakkor Lengyel Ferenc meggyőződése, hogy még lehetne a konzervuborka számára olyan gazdasági környezetet teremteni, ahol mindenki megtalálja a számítását, ráadásul részint olyan döntésekkel, melyek még pénzt sem igényelnek.