Bizonytalanság, sok esetben a becsületsértés határát súroló vádaskodás és a helykeresés, az erővonalak átrendeződése jellemzi a Timosenko-kormány menesztése után az ukrán politikai életet. Mivel Viktor Juscsenko elnök hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott, Jurij Jehanurov megbízott miniszterelnök néhány nap időt nyert kormánya megalakítására, az egymásnak esett „narancsos” tábor pedig addig saját levében fő. A válság a társadalom hangulatán is érződik, bár míg Kijev inkább kiábrándult, Odessza viszonylagos közönnyel figyeli a fejleményeket.
A vélemények megoszlanak a kormány menesztésével kapcsolatban. Míg a lakosság egy része további felelősségre vonást várna a szerintük először elnökként viselkedő Juscsenkótól, a közvélemény-kutatások mutatói alapján a többség inkább Timosenkónak ad igazat. Egyrészt megsajnálták a korábban még sokat bírált, ám most megtámadott politikust. Másrészt korainak tartják a váltást. Ezen a véleményen van a korrupciós vádjaival és lemondásával a lavinát elindító Olekszandr Zincsenko is. Mások Leonyid Kravcsuk exelnököt idézik, aki szerint Juscsenko úgy viselkedik, mintha olyan cseresora lenne, mint a Milannak, ám – figyelmeztet Ukrajna első elnöke – észre kell venni, hogy „a kispad meglehetősen rövid”.
Lapunknak a helyzetet értékelve Alekszandr Kamennij, a legnagyobb odesszai lap, az Odesszkij Vesztnyik főszerkesztője úgy vélekedett, hogy a szürke, ám menedzser típusú Jehanurov nem is lenne rossz választás egy ilyen túlpolitizált hét hónap után, ám márciusig az élet inkább a kampányról szól majd. Ezt egyébként jelzik az utcán megjelent plakátok is. Nem tagadva Juscsenko iránti szimpátiáját, a főszerkesztő egyetért a váltással, megjegyezve, hogy az elnök számára az adott helyzetben nem nagyon volt jó választási alternatíva. Veszélyt lát viszont abban, hogy Timosenko közeledhet Viktor Janukovics táborához.
Trump aláírta a törvénybe foglalt ígéreteit
