Héják tánca

Száznégy szavazat mentette meg a Likud törékeny belső egységét. A hétfői szavazáson ennyin múlott, hogy tavaszra halasztották a politikai szervezet belső választását, s nem az őszszel járulnak az urnákhoz a párt tagjai. A kettészakadás veszélye azonban így sem múlt el, mivel még nem dőlt el, le tudja-e győzni Netanjahu tavasszal a miniszterelnököt. Az is kétséges, hogy a most keményvonalas „Bibi” és a gázai kivonulás atyja, a „Buldózer” jövőre milyen köpönyeget visel.
Saron megnyerte az első csatát Netanjahuval szemben, de ez még messze nem jelenti a kormánypárton belüli krízis végét. Az egykori kormányfő hónapok óta érleli magában a lázadás tervét, ám úgy tűnik, kudarcot vallott a próbálkozása. Sikerült maga mellé állítania számos minisztert, akik elsősorban a gázai kivonulás miatt dühösek a kormányfőre. Jellemző az izraeli kormány vezető ereje, a Likud egységére, hogy miniszterei közül többen nyíltan Saron terve ellen szavaztak az öszszes ülésen. Mivel eddig a kormányfő nem akarta a tervet veszélybe sodorni azzal, hogy belső vitákra pazarolja az erejét, komolyabb következményük nem volt a függelemsértéseknek, ám elemzők szerint ennek már vége. Saron a világ közvéleményét maga mellé állította a kivonulás gyors és viszonylag fájdalommentes levezénylésével, ráadásul a belső szavazáson kiderült, a Likud vezetői is benne bíznak s nem Netanjahuban. Saron már készül is kormánya átalakítására, amelyben bizonyosan nem kap helyet a szélsőjobboldalig csúszó expénzügyminiszter csapata.
A lázadás vezetője ugyanis azokat a Likud-tagokat célozta meg programjával, akik csalódtak a váratlanul engedékenynek bizonyuló Saronban. Ők a telepesek képviselői, valamint mindazok, akik vallási vagy politikai meggyőződésből szükségesnek tartották volna a Gázai övezet megtartását. Ariel Saron váltig hangoztatja, hogy addig nem lehet folytatni a békefolyamatot, amíg le nem fegyverzik a Hamászt és az Iszlám Dzsihádot. Emellett ragaszkodik a Ciszjordániában felépített mamuttelepek – gyakorlatilag városok – megtartásához, s büntetést ígér a békétlenkedő palesztinoknak. Ezzel együtt viszont elismeri a jogot, hogy létrejöjjön a független Palesztina, s a palesztin nép évtizedes szenvedésében sem kételkedik. Ez lenne az a buldózer Saron, akit politikai karrierje kezdetéig a legvitézebb katonaként ismert az izraeli közvélemény? Aki ellen perek tucatjait indították emberiesség elleni bűncselekmények miatt? A szabrai és satilai mészáros? Való igaz, Saron Izrael ökléből kis túlzással a nemzet nagypapája lett, aki a nyugalom szobra az izgága Netanjahu mellett. A 2001-es miniszterelnök-választáson még más volt a helyzet. A nyugodt erő a kiegyezéspárti Ehud Barak volt (aki nem mellékesen Izrael történetének legtöbb kitüntetéssel honorált katonája), Saron pedig a véreskezű gyilkos. Akkor még nehezen lehetett volna elképzelni, hogy Saront bárki is jobboldalról előzze, ám a négy év mindenhol nagy idő, Izrael politikai életében pedig különösen hosszú. A héjából galambbá szelídült Saron egyelőre még összefogja a Likudot, ám könnyen lehet, hogy ez a kiharcolt nyugalom csak ideiglenes, ugyanis már előre meglebegtette a lehetőséget, hogy a számára kedvezőtlen eredmény a hétfői voksoláson esetleg a pártbeli karrierjének végét is jelentheti. Most sokak szerint csak időt nyert, amely alatt eldönti, akar-e a Likuddal indulni a jövőre tervezett választásokon, vagy új pártot alakít híveivel. Akkor a bevezetett nevet meghagyná a Netanjahu köré gyűlt „szélsőségeseknek” meg politikai kalandoroknak, és a saját radikálisaival meg szélhámosaival szállna szembe a hozzá képest fiatal kihívóval. Ez azonban egyelőre nem életszerű, hiszen Saronnak sokkal erősebbek a pozíciói a párton belül, mint Netanjahunak, aki elismerte a vereséget, ám valószínűsítette, hogy a tavaszi szavazáson más eredmény születik. „Nem számít majd a munkalehetőség vagy a mikrofon” – utalt az izraeliek Bibije a szavazás körüli furcsaságokra. Hívei szerint ugyanis a párt központi bizottságának Saront támogató tagjai munkalehetőségeket ajánlottak a lázadó tagoknak, akik közül nem egy lehűtötte forradalmi lelkületét, és inkább a régi rendszer mellett tette le a voksát.
A mikrofonügy kissé különösebb. A szavazás előtti utolsó éjszakán, mikor a jelöltek elmondták beszédüket, Saronnál egyszerre csütörtököt mondott a mikrofon. A Likud Saront pártoló fele a felelősök azonnali megtalálását követelte, s hasonlóképp tettek Netanjahu hívei is, akik szerint a kormányfő így próbálja maga felé fordítani a párt bizonytalanjait. A rendőrség is kiszállt a helyszínre, megvizsgálta a kábeleket, ám valójában a pokolba kívánták az egész pártbotrányt, lévén igen csekély annak veszélyessége a társadalomra. A hisztérikus tagság többszöri kérése ellenére sem voltak hajlandók ujjlenyomatot vagy DNS-mintát venni a kábelekről, hogy így jussanak az elkövető nyomára. Jellemző a szavazásra, hogy előzőleg az elszánt pártaktivisták felhívtak minden létező szavazati joggal rendelkező személyt, hogy elmondják nekik, kire érdemes adni a voksukat. A haifai Mira Peleg Saron kampánystábjából hívta fel a tengerparti nagyváros képviselőit. „Egyikük 90 éves, és azt kérte, mivel kórházban van, hadd ne menjen el a szavazásra. Közöltem vele, hogy erről szó sem lehet, s a voks leadása után visszatérhet a kórházba” – nyilatkozta a Háárecnek.
A végső szót tehát tavasszal mondják ki a Likud tagjai. Addigra rég elvész a Netanjahu-féle irányzat lendülete, ezt bizonyítja a mostani szavazás is. Meglepő, hogy az izraeli választásoknál szinte nagyobb figyelem fordul az egyébként belső pártügyként kezelhető Likud-voksolásokra. Ez is jelzi, milyen válságot él át a többi párt. A Likud vezető pozícióját semmi sem kérdőjelezheti meg. A Munkapárt képviselői Simon Peresz vezetésével Ariel Saron oldalán támogatták a gázai kivonulást. A gond a 120 tagú knesszetben huszonegy képviselővel jelen levő párt számára csak az, hogy ezzel szalonképessé tették Saront számos szavazó szemében, akik így az erős Likudra vagy a kormányfő nevével fémjelzett új pártra szavaznak, nem a válságban levő baloldaliakra. Senkinek sem érdeke – a Likudon kívül –, hogy az izraeli választások egyszereplősökké váljanak.