Majomper

K U L T Ú R S O K K

Az elmúlt napokban az amerikai és a világsajtó felelevenített egy régi kifejezést. Történt pedig, hogy Pennsylvania államban, Doverben nyolc család úgy döntött, bepereli a helyi tanfelügyelőséget, amiért az elrendelte: az evolúció tana mellett a diákokkal a tanórákon a fajok eredetéről egy másik elméletet is ismertetni kell. Az úgynevezett „értelmes terv” (intelligent design) elmélete, amelyet az utóbbi tizenöt évben egynémely tudós is magáévá tett, azt állítja, hogy a darwini evolúciós elmélet önmagában nem nyújt kielégítő magyarázatot arra, miképpen jelent meg bolygónkon az élet és az értelemmel bíró ember. Az új teória azt mondja, hogy a természetes szelekció mellett létezik egy olyan értelmes erő is, amely ezt a folyamatot egy előre eltervezett cél felé irányítja.
Az elméletet a tudósok többsége a fantazmagóriák világába utalja, mondván, hogy az nem több, mint a kreacionizmus újabb formája, amely azt állítja, hogy a világot annak teremtője szó szerint úgy hozta létre, ahogyan a Bibliában le van írva.
Sokan figyelmeztetnek arra, hogy az „értelmes terv” hirdetői olyan területen próbálják meg alkalmazni elméletüket, amely egyébiránt nem kíván állást foglalni vallási kérdésekben: az evolúciós elméletet egyáltalán nem tagadja a teremtéstörténet, és ez fordítva is igaz, mivel a tudomány módszerei és céljai is eltérőek a valláséitól. Ezen az állásponton van maga a katolikus egyház is. Doverben most mégis világi bíróság előtt kénytelen megmérkőzni a két érvrendszer, miután az említett nyolc család úgy érezte, a tanfelügyelőség az értelmes terv elméletének tananyagba való beemelésével az állami iskolákban megsértette az állam és egyház szétválasztásáról rendelkező alkotmányt. Perük hétfőn kezdődött. Hasonló eljárás nyolcvan éve nem volt az Egyesült Államokban; már 1924-ben is szokatlannak hatott, külön szó is született rá:
Majomper.
Az a tárgyalás abban különbözött a maitól, hogy ott nem az isteni közbeavatkozás oktatását elrendelő tanfelügyelőség, hanem egy, a darwini tanok alapján azt tagadó tanár, bizonyos John T. Scopes állt a tennessee-i Daytonban bíróság előtt. Scopes csupán gyanútlan tornatanár volt, aki ügyvéd és aktivista ismerősei unszolására állt bíróság elé, akik viszont a világraszóló hacacáré megrendezésével afféle ideológiai győzelmet szerettek volna kovácsolni egy valóban ostoba helyi törvényből. A kérdéses jogszabályt, a Butler-törvényt néhány hónappal a per előtt hagyta jóvá Tennessee állam törvényhozása, kimondván: „Törvényellenes, hogy az állam területén az egyetemek, középiskolák vagy az elemi iskolák bármely tanára, ha az iskolát részben vagy egészben az állam tartja fenn, bárminemű olyan elméletet tanítson, amely tagadja az ember Isten által való teremtésének történetét, ahogy azt a Biblia tanítja, és hogy ehelyett azt tanítsa, hogy az ember a alacsonyabb rendű állatoktól származik.”
Mindeközben az állam iskoláiban olyan biológia-tankönyv volt rendszeresítve, amelynek egyes fejezetei az evolúciós elméletet magyarázták. A Scopes-perben a védelem alapvetése tehát az volt: az állam arra kényszeríti a tanárokat, hogy megszegjék a törvényt. Így került a képbe a derék tornatanár is, aki a biológiát oktató kollégáját helyettesítette, és bár nem emlékezett arra, hogy valaha is tanította volna az iskolában az evolúciós elméletet, azt mondta, amennyiben ezt ismerősei bebizonyítják, a vádlottak padjára ül.
Mivel Scopes az említett tankönyvből tanított, ez nem volt nehéz feladat – jóllehet valószínűsíthető, Scopes sosem tanította az evolúciót az iskolában. Az aktivistáknak sikerült megnyerniük az ügynek helyi hatalmasságokat is, akiket meggyőztek, hogy egy ilyen per a „térképre helyezi” Dayton nevét.
A Polgári biológia című tankönyvvel azonban volt másféle gond is, amiről az utókor manapság szívesen elfeledkezik. A tankönyv ugyanis nem csupán az evolúciós elméletet népszerűsítette, hanem egyben a darwini tanokat kiforgató fajelméletet is, sőt azt hirdette, hogy a társadalom „genetikailag alsóbbrendű” tagjait likvidálni kell.
A Butler-törvény szellemi atyja legfőképpen e veszedelmes nézetek terjedésének kívánt gátat szabni, hiszen a húszas évek valósága azt mutatta, hogy a darwini tanok gyakorta járnak együtt a később a nácik által hirdetett kártékony ideológiával. Eközben a mélyen vallásos William Jennings Bryan számára az evolúciós elmélet valóban istentagadásnak számított. Ez az úriember, aki háromszor is volt a demokrata párt elnökjelöltje a XX. század hajnalán, nem csupán a Butler-törvényért, hanem a nők szavazati joga érdekében és az alkoholtilalom mellett is síkraszállt. Az egyszerű emberek értékeihez való ragaszkodása és kiváló szónoki képességei miatt már életében kiérdemelte a „nagy közember” címet. Más kérdés, hogy az utókor számára a majomperből nem a korabeli agitátorok, ideológusok, ügyvédek és politikai játékosok összecsapása, hanem a tudomány és a vallás harca maradt meg.
A bibliai szövegértelmezésekbe és komikus jelenetekbe torkolló nyolcnapos per után az esküdtszék végül bűnösnek találta Scopest, és 100 dollár bírság megfizetésére kötelezte. William Jennings Bryan, aki a vád képviselői között foglalt helyet a tárgyaláson, felajánlotta, hogy kifizeti helyette a bírságot. A védelem azonban az állam legfelsőbb bíróságához fellebbezett alkotmányos aggályait hangoztatva. A legfelsőbb bíróság nem találta alkotmányellenesnek a döntést, ám eljárásjogi hibákra hivatkozva hatályon kívül helyezte az ítéletet. Ezt követően az ügy több mint negyven évig szunnyadt, majd 1968-ban a szövetségi legfelsőbb bíróság egy másik per kapcsán alkotmányellenesnek mondta ki a Butler-törvényéhez hasonló tiltásokat.
Ez a mai majomper sem feltétlenül a tudomány és a vallás összecsapását jelenti. Sokkal inkább az állam és az egyház viszonyának kérdéseit boncolgatja, és mint ahogy 1924-ben is, most is a politika jut szóhoz benne: a vallásos jobboldal jelentős politikai tényezővé vált Amerikában, és szeretne beleszólni abba, hogy az állami adókból fenntartott iskolákban mit és hogyan tanuljanak a gyermekek. Természetesen vannak családok, amelyeknek nem teszik, hogy a helyi tanfelügyelőség enged az efféle nyomásnak. Az eredeti majomper azonban arra tanít bennünket, ne higgyük el feltétlenül, hogy csupán néhány szülő magánakciójáról van szó.