Nagyságrend

Az Országgyűlés 1993-ban hagyta jóvá a magyarországi református egyház zsinatának döntését, amely több karral működő egyetem megalapításáról rendelkezett. A Károli Gáspár Református Egyetem ma Magyarország második legnagyobb egyházi felsőoktatási intézménye, amely az idén ünnepli jogelődjének, a Budapesti Református Teológiai Akadémia alapításának 150. évfordulóját. Szűcs Ferenccel, az egyetem rektorával beszélgettünk.

A Németh-kormány idején, 1990-ben kapta meg a Budapesti Református Teológiai Akadémia az egyetemi rangot. Három évvel később vetődött fel annak a gondolata, hogy az akkor már működő Nagykőrösi Tanítóképző Főiskola és a Budapesti Református Teológiai Akadémia intézményeit egyesítve egyetem jöjjön létre, amely a Károli Gáspár Református Egyetem nevet vette föl. A következő intézmény, amely az egyetemen belül létrejött, a bölcsészettudományi kar volt, majd 1998-ban megindult a jogászok képzése is. Ma az egyetemet ez a négy kar alkotja.
– Az egyetem folyamatosan bővülő intézmény képét mutatja. Sikeresnek értékeli az elmúlt tizenöt évet?
– A sok-sok nehézség ellenére, amely részben azokból a gyermekbetegségekből adódott, amelyeken egy induló egyetemnek át kell esnie, azt mondhatjuk, hogy sikeres volt, mert az intézményünk bővülve élte túl a nehéz időszakokat. A helyi széttagoltság azonban továbbra is nehézséget jelent, hiszen a kollégiumokkal együtt tizenegy helyszínen működik egyetemünk. Ezért a különböző karok megszervezése meglehetősen nehézkes és költséges.
– Egy korábbi interjúban kulturális sajátosságként említette az egyetem szellemiségét. Mit jelent ez a kulturális sajátosság?
– Nagy kérdése minden keresztyén alapítású egyetemnek, hogy egy szekularizált világban mit jelent az egyházi jelleg, a keresztyén sajátosság. Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy a református egyháznak immár nemcsak iskolái vannak, hanem az óvodáktól a felsőoktatási intézményekig kialakult az iskolarendszere is. A Károli-egyetem mellett a magyarországi református egyháznak van olyan egyeteme is, a debreceni, amely csak hittudományi karból áll, továbbá Sárospatakon és Pápán a nagy hagyománnyal rendelkező teológiai akadémiák is újra megnyíltak az 1950–51-es bezárás után. A magyar reformátusság a magyar kultúrában számarányát meghaladó módon volt jelen, akár az irodalmi, akár a társadalmi életet nézzük. Nos, e hagyományok kötelezik az egyházat arra, hogy a maga sajátos misszióját ne csak az egyház tagjai felé fogalmazza meg, hanem a társadalom szélesebb körei számára is tegye elérhetővé ezeket az értékeket. E célokat szeretné megvalósítani a Károli Gáspár Református Egyetem.
– Az egyetem világi karain megjelenik a protestáns hagyomány?
– Az elmúlt évtizedekben megszakadt egyfajta folyamatosság. Azok az emberek már jórészt nem tanítanak, sőt talán nem is élnek, akik korábban például a jogakadémiákon oktattak. A protestáns hagyományokon alapuló oktatást a már korábban kitaposott utakon újra kell indítani, és fejleszteni szükséges. Ez azt jelenti, hogy a református szellemiség nyilvánvalóan hordoz társadalomszemléletet, és olyan üzenetet is, amely nem kifejezetten csak az egyházi, teológiai kérdésekkel foglalkozik. Újra fel kell fedeznünk például az egyházjog oktatását, amely a teológiai akadémiákon valamilyen szinten jelen volt, azonban igazán magas szinten mégsem jelent meg. A bölcsészettudományi karon pedig elsősorban az irodalom és a történelem oktatásában, de akár a kommunikációképzésben is olyan speciális szempontokat szeretnénk figyelembe venni, mint például jelenleg Vass Csaba tanszékvezető irányítása mellett a szakrális kommunikáció területe. Ez olyan kommunikációnak a fölfedezése, amely hiányzik a társadalomból, de amelyet az egyház tudna képviselni, és amellyel gazdagítani tudná a társadalmi kommunikációt.
– Ha az előző századok művelődéstörténetét tekintjük, találkozunk jól meghatározható protestáns, református értelmiséggel. Létezik ma ilyen integrált értelmiségi réteg Magyarországon?
– Ez is nagy hiányossága a magyar társadalmi életnek, mert a folyamatosság itt is megszűnt. Ami nem azt jelenti, hogy nem voltak templomba járó, hitüket gyakorló értelmiségiek az elmúlt évtizedekben, de mindez valójában csak a rendszerváltás után jelenhetett meg. Számos közéleti fórum kísérletezett azzal, hogy létrehozza vagy összefogja a magyar református értelmiséget. Ilyen például a szárszói konferenciák felújítása. A Protestáns Közművelődési Egyesület hasonló célokkal jött létre. Azt gondolom, hogy egyetemünknek olyan szellemi központnak kell lennie, amely a református értelmiség összefogását tűzi ki célul. Nagy eredményekről még nem beszélhetünk, de ahogy a nemzedékek egymás után jönnek ki majd a Károli-egyetemről, illetve ahogy más egyetemek ifjúságának lelki-szellemi összefogása az egyetemi gyülekezet által jobban megizmosodik, akkor beszélhetünk arról, hogy van sajátos arculatú protestáns vagy református értelmiség.
– A magyar felsőoktatási intézmények között a Károli Gáspár Református Egyetem inkább kisebb méretű egyetemnek tekinthető. Ennek előnyei vannak vagy inkább hátrányai?
– Nehéz kérdés ez, mert nyilván vannak olyan hátrányok, amelyek kihatnak anyagi életünkre, hiszen egy nagy egyetem költségvetése és egész struktúrája másként nézhet ki, mint egy közepes nagyságú egyetemé. Bizonyos infrastruktúrákat akkor is fönn kell tartani, ha kevés hallgató van, bizonyos tanszékeknek akkor is működniük kell, ha nem több ezer főben, hanem esetleg csak tízes nagyságrendben fejezhető ki a hallgatók létszáma. Ez bizonyos értelemben hátrányosabban érint bennünket, mint a nagy egyetemeket. Előny viszont a családiasság – de nem a belterjesség – lehet, illetve az, hogy mind a tanárok, mind a hallgatók ismerik egymást.
– Az Oktatási Minisztérium értékelése szerint az idei érettségi-felvételi rendszer „sikeresen vizsgázott”. Ön is így látja?
– Az egyetemek kikerültek a felvételi rendszerből, szerepük majdhogynem automatikussá változott, hiszen akik megfelelő pontszámot hoznak, azokat egy ponthúzó értekezlet után föl kell venni. Tehát az egyetemek nem is látják azokat, akik felvételre jelentkeznek. Ezt hosszú távon nem tartom szerencsés dolognak.
– A bolognai folyamatnak köszönhetően átalakul a felsőoktatás rendszere. Három év lesz az alapképzés, majd ezt követheti az egyetemi végzettséget jelentő kétéves, úgynevezett mesterképzés. Az utóbbi szinten azonban már csak az alapképzésben végzettek 35 százaléka vehet részt államilag támogatott képzésben.
– A legnagyobb problémának azt látom, hogy a magyar, sőt az egész európai oktatási rendszerben nem kristályosodott ki az, hogy mi lesz ennek a hároméves képzésnek az igazi célja. Nem egészen világos, hogy milyen képzettséggel fognak kilépni a három évet végzettek, és a piac hol fogja őket alkalmazni. Másodsorban az a plusz két év elegendő lesz-e ahhoz, hogy a magas szintű szakmai képzést előmozdítsa.
– Az európai viszonylatban mérve is jelentős pesti teológusképzés az idén 150 éves. Milyen ünnepi alkalmakat terveznek az évfordulón?
– Az ünnepség keretén belül lesz tudományos ülésszak, de lesz a gyülekezetek számára való ünnepség is. Az évfordulós program csúcspontja pedig október 10-én lesz, amikor tiszteletbeli doktorokat avatunk. Közöttük olyan neves személyiségeket is, mint a református Jan Balkenende holland miniszterelnök, aki korábban az amszterdami szabadegyetem professzora volt. Hozzá az a kapcsolódási pontunk, hogy a Budapesti Református Teológiai Akadémia Sebestyén Jenő professzoron keresztül volt a központja a történelmi kálvinizmus azon irányzatának, amely Kuyper holland miniszterelnök, politikus és teológus gondolatait próbálta a magyar viszonyokra átültetni. Nos, ennek a hagyománynak a jelenlegi holland miniszterelnök jeles folytatója a mai politikai és társadalmi életben. Ezenkívül teológusokat, sőt a magyar szellemi élet kiválóságait avatjuk tiszteletbeli doktorrá. Szeretnénk nagy hangversenyt is rendezni a Zeneakadémián, ahol az egyetem kórusa, kibővülve a Debreceni Kántussal és a Partiumi Keresztény Egyetem énekkarával, Mendelssohn Lobgesang című művét mutatja be. Itt ősbemutató is lesz, hiszen Draskóczy László zeneszerző Károli-kantátáját adják majd elő az említett kórusok.