Az Afrika szívében fekvő parányi országban tizenegy évvel ezelőtt alig száz nap alatt felbőszített hutu harcosok mintegy nyolcszázezer tuszit és békepárti hutut mészároltak le bozótvágó késekkel, és emberek millióit tették földönfutóvá. A halálbrigádok élén gyakran értelmiségiek álltak, s az is megesett, hogy tanárok állították össze a halállistát diákjaikról. A hutuk legfőbb fegyverszállítója Franciaország és Kína volt. Az áldozatok számát az összlakosság egytizedére teszik, az ENSZ azonban az utolsó pillanatig vonakodott népirtásnak nevezni a történteket, hiszen csak így kerülhette el a beavatkozást. Mire a nagyvilág lépésekre szánta el magát, a genocídium már véget ért.
– Hogyan emlékszik vissza az erőszak kirobbanására?
– A harcok valójában jóval korábban, már 1990-ben kitörtek, amikor az egykor külföldre menekült tuszik Uganda felől támadásokat intéztek Ruanda ellen, s rengeteg civilt meggyilkoltak. A fővárost, Kigalit végül a francia beavatkozás miatt nem tudták elfoglalni, de az ország egy részét így is uralmuk alá hajtották. Az elnököt ennek ellenére sikerült rávenni a békekötésre, ám nem sokkal később lelőtték a repülőgépét, amellyel épp a tárgyalások helyszínéről tért haza. Ettől kezdve nem volt gátja az erőszaknak, amely rövid időn belül népirtásba csapott át. Látni kell tehát, hogy a harcok nem egyik napról a másikra robbantak ki, vagyis a külvilág már évekkel korábban felfigyelhetett volna rá, hogy nagyon nagy baj lesz.
– Mit gondol a nemzetközi közvéleményről s főként az ENSZ-ről, amely tétlenül nézte végig a népirtást?
– El sem tudom mondani, mennyire csalódottak voltunk. Még mielőtt elkezdődött volna a genocídium, a lázadók meggyilkolták az elnököt, leszámoltak az ellenzékkel és a mérsékelt hutukkal is, ami önmagában elég lehetett volna arra, hogy a nemzetközi erők beavatkozzanak. Csak ezek után következett a majdnem egymillió ember lemészárlása. Ma pedig azt látjuk, hogy aki együttműködik a törvényszékkel, vagy látszólag megbánást tanúsít, az a múltjától függetlenül a nemzetközi testület védelme alá kerül. Én viszont még emlékszem, ahogyan a kiszolgáltatott emberek segítségért könyörögtek, de a nagyvilág egyszerűen behunyta a szemét.
– Sokan nem is tudtak róla, mi történik Ruandában. Vajon miért nem képes megérteni a nyugati világ Afrika igazi problémáit?
– Szerintem érti, csak döntéseket nem képes hozni. Legalábbis idejében nem.
– Honnan fakadhatott az a kívülállók számára felfoghatatlan brutalitás, hogyan válhatott néhány nap alatt békés szomszédokból kegyetlen gyilkos?
– Az igazi okokat a történelemben kell keresni. A belga gyarmatosítók a tuszikat nevezték ki az összes vezető pozícióba, akik nemritkán kiskirályként viselkedtek. Tehették ezt annak ellenére, hogy ők voltak kisebbségben. Aztán lassan a belgákkal is szembefordultak, s egyre hangosabban követelték a függetlenséget. Brüsszel ezt látva a hutuk felé próbált közeledni, akik új erőre kapva 1959-ben hajtóvadászatba kezdtek a tuszik ellen. Utóbbiak a közeli országokban, Ugandában, Kongóban, Burundiban, Tanzániában leltek ideiglenes menedékre. Visszatérésük után, a kilencvenes években esély sem volt a megbékélésre. Szóval nyugodtan mondhatjuk, hogy az erőszak ettől kezdve rutin lett Ruandában.
– Milyen ma az élet az ön hazájában? A történtek után hogyan tudnak létezni tuszik és hutuk egymás mellett?
– Sajnálatos módon nem sokat változott az élet az utóbbi években. De képzeljünk csak el egy országot, amelyben valóban a szomszédok váltak egymás gyilkosaivá, csak mert az őrült propaganda és az erőszak hullámai magukkal ragadták őket! S mindez nem is történt olyan régen, mindössze tizenegy éve.
– Találkozott azóta szemtől szemben bűnelkövetőkkel?
– Szerencsére nem, hiszen a népirtást követően Belgiumba menekültünk, s csak nemrég tértünk vissza először.
– Tetszett a Hotel Ruanda című film, amely az ön történetét dolgozza fel? Mennyire lehet a filmvásznon hitelesen visszaadni az eseményeket?
– Nagyon elégedett vagyok a filmmel, miközben néztem, valósággal úgy éreztem, mintha visszarepülnénk 1994-be. Néha persze az alkotók éltek néhány szakmai trükkel, hogy munkájuk még hatásosabb lehessen a mozivásznon, de a téma miatt remélhetőleg egyébként is sokan érzik úgy, hogy muszáj leülniük, és végignézniük a filmet.
Tankcsapda
A Tankcsapda visszavonult a Marsra klipet forgatni + videó
