Még 1994-ben történt, hogy a tatabányai székhelyű C. E. T. Paribas Kft. gavalléros ajánlatot tett a ceglédi Búzakalász tsz-nek, miszerint a tőzsdei árfolyamnál is magasabb áron megvásárolja a több mint 77 millió forint névértékű kárpótlási jegyeiket. A beígért pénzből – a kamatokkal együtt 35 millióra rúgó banki adósság kiegyenlítésén túl – senki még csak egy fillért sem látott többet az eladói oldalon. A vevő viszont a ceglédiek jegyeivel sikeresen privatizálta a több száz milliós ingatlan vagyonnal rendelkező tatabányai székhelyű Gasztro-Kristály Rt.-t. A szövetkezet számára jogerősen megítélt és a Legfelsőbb Bíróság által jóváhagyott követelést azonban – amely mára a kamatokkal együtt több mint félmilliárd forintra duzzadt – mégsem lehetett törvényes úton végrehajtani.
– Még ma is furdal a lelkiismeret amiatt, ami velünk történt – mondja elkeseredetten Józsa István, aki több mint 40 éven át volt a szövetkezet első embere. Hitt az ígéreteknek 1987-ben is, amikor a legfelsőbb szintű pártállami mezőgazdasági vezetés tett neki vonzó ajánlatot: ha százmillió forint fölötti adósságával együtt átveszi a szintén ceglédi Szovjet–Magyar Barátság tsz-t, és ezután három évig nyereségesen működteti, akkor elengedik nekik az évek alatt felgyűlt adósságukat. Vállalták, teljesítették. Aztán jött a rendszerváltozás, és a megalakuló új kormány nem tartotta magára nézve kötelezőnek elődje ígéretét.
– Mentem én fűhöz-fához, a szemembe nevettek. Ekkorra az adósság 350 millióra nőtt. Időközben megalakult öt kft., amelyek a szövetkezet üzletágait kivásárolták. Eladtunk mindenünket. Azt terveztük, hogy végelszámolással fejezzük be pályafutásunkat. Csakhogy ahhoz, hogy a tagságot tisztességesen kifizessük, pénz kellett. A kárpótlásban értékesített földjeink után több mint 100 millió forint értékű kárpótlási jegyet ígért számunkra ekkoriban az Állami Vagyonügynökség – eleveníti fel az előzményeket Józsa István.
Úgy tervezték, ezek értékesítéséből kifizetnek mindenkit. Ekkor lépett a színre a C. E. T. Paribas Kft., és a tőzsdei árnál kedvezőbb ajánlatott tett számukra. A kft.-t négy magánszemély alakította, még 1994. május 6-án, és kifejezetten a Gasztro-Kristály Rt. privatizációjára hozták létre. Az idő szorította őket, mivel a minimálisan is több száz milliós ingatlan vagyonnal rendelkező Komárom-Esztergom megyei vendéglátó-ipari hálózat privatizációjára kiírt pályázat beadási határideje két héttel megalakulásuk után lejárt. Ez idő alatt a kiírás egyik feltétele szerinti részvételükhöz letétbe kellett volna helyezniük a megvételhez szükséges kárpótlási jegyeket. A 77 millió forint névértékű papírokat csaknem 140 millió forint értékben számította be a privatizációs szervezet. További feltételként a pályázónak 4 millió forint bánatpénzt is le kellett szurkolnia, és a csaknem 160 millió forintos E-hitel-ígérvényt is fel kellett mutatnia.
Józsa István ma sem tudja pontosan, hogy a tatabányai társaság vajon kitől értesült arról, hogy az általa irányított szövetkezetnek jelentős értékben vannak kárpótlási jegyei. A C. E. T. Paribas Kft. a 77 663 000 forint névértékű kárpótlási jegyért több mint 73 millió forintot ígért, halasztott fizetéssel. Az erről szóló megállapodást 1994. május 17-én írták alá a szerződő felek.
Bár az ügylet megkötése előtt arról volt szó, hogy a C. E. T. Paribas Kft. fedezetként bankgaranciát ad, ez elmaradt. Sietni kellett, mert másnap lejárt a pályázati határidő, úgyhogy a szövetkezet nem akadékoskodott. Átadták a kárpótlási jegyeket a cégnek. Csakhogy a tsz jóhiszeműsége és egy korábbi kölcsönügylet remek ürügyet kínált a C. E. T. Paribasnak a fizetés szabotálására. Ugyanis az évi több száz milliós forgalmú szövetkezet az Általános Értékforgalmi Bank Rt.-től korábban 25 millió forintnyi kölcsönt vett fel, amit a kárpótlási jegyek eladásából befolyó összegből akart kiegyenlíteni. Józsa István állítja: az adósságról szóban tájékoztatták a C. E. T. Paribas Kft.-t, és ezt 1994. június 9-én írásban is megerősítették, ám erre az adós társaság ügyvezető ügyvédje – a későbbi periratok szerint – nem emlékezik.
Az Általános Értékforgalmi Bank Rt. mindenesetre lépett, és 1994. július 8-án levelet írt az Állami Vagyonügynökségnek. Közölte, hogy a C. E. T. Paribas Kft. által privatizációra letétbe helyezett kárpótlási jegyeik valójában a banké, hiszen a szövetkezettel 1993 áprilisában kötött „fedezeti szerződés” alapján, a tulajdonába kerültek. Kérte az ÁVÜ-t, hogy a kárpótlási jegyeket a pályázat során ne vegyék figyelembe. Augusztus 19-én az ÁVÜ fel is függesztette a Gasztro-Kristály Rt. privatizációját. A C. E. T. egy hónap múlva, szeptember 9-én bejelentette: eláll a szövetkezettel megkötött adásvételi szerződéstől. De a letétbe helyezett kárpótlási jegyeket nem adta vissza, „kárigényük biztosítása miatt”. Tíz nappal később az Agrobanktól felvett hitelből kifizették a tsz adósságát. Ám nem jelentették fel a szövetkezet vezetőségét. Vajon miért nem kerestek jogorvoslatot, ha úgy gondolták, hogy bűncselekmény áldozatai lettek? – tette fel a kérdést Válint Gyula, a V. I. P. – Hungary Kft. ügyvezetője, aki később engedményezettként eljárt a szövetkezet ügyeiben. Nem beszélve arról – tette hozzá –, hogy kár nem érte őket, hiszen végül éppen a ceglédiek jegyeivel 1994. október 21-én sikeresen privatizálták a Gasztro-Kristályt.
A tsz 1995-ben bírósághoz fordult. A Legfelsőbb Bíróság 1997 novemberi ítéletében megállapította: fedezetbe értékpapírt adni, és azt fedezetként lekötni csak akkor lehet, ha azt fizikálisan is átadják. A szövetkezet a banki kölcsönügylet időpontjában még nem volt birtokában a kárpótlási jegyeknek, úgyhogy azok semmiképpen nem szolgálhattak fedezetül a bank számára. Következésképpen szabadon eladhatták azokat. Az adásvételről szóló szerződést pedig be kell tartani. A C. E. T. Paribas Kft.-nek fizetnie kellett volna. A cég azonban úgy gondolta: már megtérített mindent akkor, amikor a szövetkezet 25 milliós adósságát kamataival együtt – az Agrobanktól felvett hitelből – kifizette.
A jogerős ítélettel megállapított adósságuk mára a kamatokkal együtt jóval meghaladja a félmilliárd forintot. Annak idején 40 millió forintot kellett volna fizetniük, vagy vissza kellett volna adniuk a jegyeket. Ez nem történt meg, holott erre lehetőségük lett volna a privatizációt követően – szögezte le Válint Gyula. Ehelyett jött a további pereskedés.
Ezalatt a tsz az APEH és a társadalombiztosítás felé fennálló adósságai miatt végképp tönkrement. A szövetkezet elnöke büntetőfeljelentést tett a Paribas ellen, mivel a jogerős ítélet ellenére sem fizetett. A vádirat azonban csak 2000 januárjában született meg. Nehezen haladtak Tatabányán a dolgok, a rendőrség többször is megtagadta a nyomozást. Hogy az ügy mégsem süllyedt el végleg, többek között annak köszönhető, hogy a V. I. P. – Hungary Kft. 1999 januárjától kézbe vette a dolgokat. A felszámolás közeli állapotban lévő szövetkezet engedményezési szerződés formájában átruházta követelését a cégnek. Így attól kezdve a V. I. P. – Hungary Kft. lett a jogutód – mondta Válint Gyula ügyvezető.
A szövetkezet fedezetelvonás bűntette miatt tett feljelentést, és a vagyonkimentésre alapozta gyanúját. A vádirat csődbűntett és más gazdasági bűncselekményekre vonatkozóan íródott, a családi kereszttulajdonlásból eredő visszaéléseket, az adócsalást meg sem említi. Pedig a C. E. T. Paribas Kft. még 1994-es megalakulása után ügyesen olyan titkos megállapodást kötött két kft.-vel (V. Rotte Kft. és a Sunny Kft.), amelynek értelmében eleve nem szerezhetett volna döntő befolyást az általa privatizált cégben, azaz a Gasztro-Kristály Rt.-ben. Megállapodásuk fő kitétele alapján ugyanis minden megszerzett részvényt, amit a partnerei tőkéjét felhasználva szerez, köteles haszon és nyereség nélkül átadni nekik. Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy a C. E. T. Paribas Kft. csak „stróman” volt: valójában a vagyon csak „átfolyt” rajta. Vagy – ahogyan Válint Gyula mondja – mindössze egyik zsebből a másikba vándorolt, hiszen a Rotte Kft. és a Sunny Kft. is ugyanazon család érdekeltségébe tartozott, mint a Paribas. Igen ám, de egyik cég sem vállalt kötelezettséget, és így nem is tartozott felelősséggel a C. E. T. Paribas Kft. adósságaiért. Ezekre a tényekre mostani, 30 oldalas fellebbezésükben mutattak rá.
Az elsőfokú bírósági ítélet, ami a vádirat elkészülte után öt évvel, csak idén született meg, bűncselekmény hiányában felmentette valamennyi vádlottat. Privatizációs igazságügyi szakértő és könyvszakértők vizsgálták az érintett cégeket. (Egyikük korábban éppen a vádlottak számára dolgozott egy ügyben.) Hogy hozzájut-e a szövetkezet és polgári jogutódja valaha is a Legfelsőbb Bíróság megítélte pénzhez, sikerül-e az ötszörös bírósági szűrőn keresztülment ítéletnek kézzelfogható módon is érvényt szerezniük, arra a Székesfehérváron ma kezdődő másodfokú eljárás ad választ. Tragikomikus fordulat, hogy a szövetkezet egyik legnagyobb hitelezője időközben szintén a vádlottak által tulajdonolt cég, a BA-KO Kft. lett. A cég ugyanis 2003 augusztusában a Követeléskezelő Rt.-től egy százalékért megvásárolta a szövetkezet több mint 100 millió forintos, felgyülemlett APEH-adósságát. Egyszóval: ha veszítenek is, ők már mindenképpen nyertesek, hiszen a tsz-hez esetleg tőlük befolyó pénzből a felszámoló az ő követelésüket is ki kell hogy elégítse.
origo.hu
Pride 2025 – ilyenek ők! - képgaléria, videó
