Úti cél a szlovén Alpok

A szlovéniai Júliai-Alpok leginkább a Soca vadvízi eldorádója, illetve Bovec, Kranjska Gora, Bohinj síterepei révén vonult be a hazai köztudatba. Kevésbé ismeretes viszont, hogy a térség a magashegyi túrázóknak is rengeteg lehetőséget tartogat. A gyalogtúrákat kedvelő turista ugyanúgy talál itt programot, mint a drótkötéllel biztosított mászóösvények izgalmait és veszélyeit vállaló hegymászó. Négy fiatalember, mindnyájan a szlovén hegyek szerelmesei, úgy döntött, hogy hegyi és szurdoktúráinak, sí- és vadvízi élményeinek tapasztalatait megosztja az olvasóval, így került a boltokba nemrégiben a Kalandozások a Júliai-Alpokban című fotóalbum s – mondhatni – nem hagyományos útleírás.
A Júliai-Alpok a hegyes-völgyes Szlovénia legjelentősebb hegysége, amely az ország északnyugati szegletében, a szlovén–osztrák–olasz hármas határ közelében fekszik. Legmagasabb pontja, a Triglav 2864 méterrel magasodik a tenger szintje fölé. A Júliai-Alpok csaknem egész területét lefedi a 8480,5 négyzetkilométeren elterülő Triglavi Nemzeti Park. A most megjelent könyv szerzői: Galli Károly, Hadnagy Attila, Ujjady Zsolt és Takács Gyula. Mindnyájan tapasztalt hegymászók, vadvízi evezősök és síelők, de a történelmi érdeklődésük is megvan a térség iránt, ahol sajnálatos módon dédapáink százezrével hullatták vérüket az első világháború poklában. A nyolc részre tagolt, igen sok fotóval és adattal illusztrált ismeretterjesztő útleírás olvasói először a hegységgel, annak megközelítésével, településeivel, szálláshelyeivel ismerkedhetnek meg, majd a Júliai-Alpok geológiájáról, domborzatáról, vízrajzáról és időjárási jellemzőiről tudhatnak meg sok mindent.
A szerzők igen terjedelmesen foglalkoznak a túrákra való felkészüléssel, amelyet erőnléti, lelki, elméleti és technikai részekre különítenek el. Mint írják: „A legfontosabb elv, hogy mindenki csak annyit és olyat vállaljon, amit teljesíteni képes, különben a jókedvű túra könnyen akár tragédiába is torkollhat.” Az elméleti felkészülésben tanulságos leírásokban kiemelten foglalkoznak a vihar, az eső, a villámcsapás, a kőhullás, a kiszáradás, az eltévedés és a leégés veszélyeivel.
A könyv harmadik fejezetében a túrautak ismertetése történik átgondolt és aprólékos részletességgel, így a gyalogösvények, a drótköteles szakaszok és az úgynevezett via ferraták (acélkapoccsal rögzített drótkötelek, mesterséges lépések) kerülnek nagyító alá. A szerzők megjegyzik: az első ilyen utak létrehozása az első világháborúban kezdődött, amikor az itt húzódó frontvonal katonái kezdték kialakítani az első utakat még hadicéllal, a csapatok és az utánpótlás mozgatásának a megkönnyítésére.
A szurdoktúrák, vízesések fejezetben olyan túrákat ismerhetünk meg, amelyek teljesítése nem igényel speciális felszerelést, és kisgyermekes családoknak, időseknek is változatos, maradandó programot jelentenek. Egy újabb fejezetben a Júliai-Alpok legfőbb síterepeinek bemutatására kerül sor, mint például a Kranjska Gora klasszikus üdülőhelynek, amelynek a környékén alpesi sízésben és síugrásban évek óta rendeznek világkupafutamokat. Részletesen ismertetik Bohinjt – a rejtőzködő Liliputot, ahol már a komoly figyelmet, kitűnő fizikai állapotot és az átlagosnál jobb sítudást igénylő, úgynevezett mélyhó-sízésnek is hódolhatnak az arra vállalkozók. Részletesen bemutatják az olvasóknak a boveci síterületet is, a városka fölé tornyosuló Kanin a 2587 méteres csúcsával a Júliai-Alpok egyik legnyugatibb bástyája, amelynek gerincén túl már Olaszország kezdődik.
A Kalandozások a Júliai-Alpokban című könyv hetedik részében áttekintik a vadvizeket, a rafting- és canyoninglehetőségeket. „Kristálytisztán áramló, jeges patakvíz, kora reggeli párák a folyó fölött. A fenyők illata, az ég felé törő, hósipkás hegyek pompás látványa. A kaland, a kihívás, a próbatétel izgalma. A társak, barátok vidám élcelődése, az önfeledt nevetés. Mindez egyszerre található meg a vadvízi kalandsportokban, nem véletlen hát, hogy egyre népszerűbbek” – vélik az alkotók. A hullámok, a víz erős sodrása, az éles kanyarok összehangolt munkát kívánnak meg a hajókban ülőktől, ezért a céges csapatépítő tréningek egyik meghatározó outdoorelemévé vált a rafting. Mint ahogyan a szerzők írják: a vadvízi sportok kínálta intenzív élmények, a kaland, az elsuhanó hegyvidéki táj zord szépsége, az áramló smaragdzöld folyó frissessége, a társaság jókedve se feledtesse azonban, hogy e sportok korántsem veszélytelenek. A környéken folyó Soca egyike Európa legfelkapottabb vadvízi célpontjainak, s a folyó magyar neve oly keserű világháborús emlékeket idéz: Isonzó. Egy újabb részben az első világháborúra emlékeznek a szerzők, hiszen ha a Júliai-Alpokban járunk, a hegyormokon erődök, sáncok romjaival, mészkőbe vájt járatokkal találkozunk. A völgyek erdőségei félig beomlott lövészárkok egész rendszereit rejtik. A sziklásabb vidékeken gyakorta még ma is szögesdrót akadályok darabjait találhatjuk, a bátrabb kutakodók pedig konzervdobozra, csajkára, kulacsra, de akár lőszerhüvelyekre is bukkanhatnak. A könyvben jelentős részben foglalkoznak az itt kialakult kegyetlen hegyi állóháború körülményeivel, a Monarchia seregeinek kezdeti sikereivel, majd veszteségeivel. Egyébként – mint azt megtudhatjuk a Kalandozások a Júliai-Alpokban című könyvből – a hegység területén harcolt az első világháborúban az antant oldalán Caporettónál (ma Kobarid) Ernest Hemingway is.