Vita az EU-pénzekről

Továbbra sincs konszenzus abban, hogy Magyarország pénzügyileg nyert vagy veszített EU-tagságával az első évben. Az uniós ügyekért felelős miniszter elégedett a mutatókkal, míg a korábbi miniszter szerint nem az a kérdés, hogy mennyi pénz jött, hanem az, hogy abból mennyi lett felhasználva.

Csak ötmillió euróval nőtt uniós tagságunk első éve alatt az EU-val szembeni egyenlegünk, hiszen 2003-ban 171, tavaly 176 millió eurót tett ki. E tekintetben Magyarország tudta legkevésbé pénzre váltani a tagságból adódó előnyöket. Az EU-büdzsével szembeni egyenlege jobb lett Lengyelországnak 1409, Litvániának 368, Csehországnak 250 és Lettországnak 199 millió euróval. Az adminisztratív költségeket kizáró egyenleg szerint hazánk múlt évi bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) mindössze 0,25 százalékát sikerült nyereségként realizálni.
„Hihetetlenül boldog vagyok, hogy az uniós jelentéssel végre lezárul ez az érdemtelen vita. Bebizonyosodott, hogy Magyarország haszonélvezője az uniós tagságának, mérlege pozitív” – nyilatkozta lapunknak Baráth Etele. Az EU-ügyekért felelős tárca nélküli miniszter kiemelte: nem igaz az a vád sem, hogy az unió által átutalt pénzeket másra használják fel, erre lehetőségük sincs. A miniszter ugyanakkor elismerte, hogy sokszor lassú a pénzek kiutalása, aminek gyakran bürokratikus okai vannak, vagy például rossz számlaszámot ad meg a pályázó. Ha egy pályázatnál a hatvan napot meghaladja a csúszás, akkor a problémát górcső alá veszik, s mihamarabb intézkednek. Baráth szerint az elmúlt fél évben sokat javult a helyzet.
Boros Imre, az Orbán-kormány uniós pénzekért felelős tárca nélküli minisztere szerint nem ez az egyébként is siralmas adat a fontos, hanem az, hogy mennyi pénz került felhasználásra. Az EU-t azonban ez nem érdekli. Ha a felhasználást vesszük alapul, akkor az egyenleg mínusz 27 milliárd forint. Boros rámutatott: az uniós pénzek megszerzéséhez magyar társfinanszírozás szükséges, e területen azonban komoly problémák vannak. A volt miniszter a pénzkifizetések ütemében némi szándékosságot, lassúságot vélelmez, amire – szerinte – a kormány az általa elrontott gazdaságpolitika, az államháztartás helyzete miatt kényszerül. Aláhúzta: mára a költségvetés illúzió, amiből semmi sem teljesül. A kormány pedig nem változtat a helyzeten, hanem „újabb mesével és könyvelési bűvészmutatványokkal” próbálja leplezni a döbbenetes helyzetet. Komoly gondot jelent és fog jelenteni, hogy zajlik a központosítás, aminek végeredménye, hogy a programokról nem az adott településen, hanem a vízfejként működő minisztériumokban születik döntés. Boros kritikával illette az elmaradó és akadozó agrárkifizetéseket is.
Surján László, az Európai Parlament képviselője kiemelte: jelenleg 16 jogsértési eljárást folytat az EU hazánk ellen, mert a magyar kormány rosszul vagy félreértelmezve alkalmazott számos brüsszeli irányelvet. Surján arra a veszélyre is felhívta a figyelmet, hogy Brüsszel jelenleg százmillió eurót követel vissza hazánktól, s ezt meg is teheti, mivel a csatlakozási szerződésünk szerint szabálytalanság esetén az EU pénzbüntetéssel sújthatja hazánkat. Emlékeztetett rá, hogy Észtország idén már 45 millió eurót volt kénytelen befizetni az uniós kasszába, mert az észt kereskedők közvetlenül a tavaly májusi csatlakozás előtt szabálytalanul vásároltak fel jelentős mennyiségű cukorkészletet.