Magyarország nemesfémbányászata, arany- és ezüstpénzverése révén a középkorban – mai szóval – piacvezető hatalom volt. Az 1350-nel kezdődő száz esztendőben évenkénti 1500–2000 kilogramm átlagos színaranytermelésünkkel az akkori világ színaranytermeléséből 42 százalékkal részesedtünk. Bár Amerika felfedezése (majd kirablása) megtörte a magyar piaci hegemóniát, a legszebb színű aranyércből egészen a XX. század elejéig vertek érméket Körmöc magyar királyi főbányavárosban a külföldi bankok és tehetős megrendelők számára.
A mai Selmecbánya és Zólyom vidékén már a rómaiak korában bányásztak nemes- és színesérceket, Pannónia provinciából fontos utak vezettek északra a Garam és az Ipoly mentén a birodalomnak szükséges fémek és a nélkülözhetetlen kősó beszerzésére. Zólyom neve a só jelentésű szláv „sol” szóból származik, a IV. Béla király (1235–1270) által behívott német ajkú bányászok Altsohlnak nevezték a várost, míg a húsz kilométerrel északabbra általuk alapított Besztercebányát a legújabb korig Neusohlnak hívták.
A Zólyomtól kilenc kilométerre keletre fekvő Zolna neve is az ősi sóbányászatra utal. A település alapítói magyarok: a környék valamennyi faluja a kürtösi Nyárád lovag fiától, Radun ispántól (1223–1250) eredő családok birtoka volt. Egy 1311-ben kelt irat Tamás zólyomi várispán fiait, Bihort és Zubratot nevezi meg Zolna földesuraiként. A falu 1424-ben a véglesi vár tartozékai között szerepelt, de hiába védte a közeli Végles mellett Zólyom vára is, a török időkben több ízben érte támadás. Templomát nem ok nélkül keríti sok évszázados erődszerű kőfal.
A Zolna folyócskát kísérő országút mentén található, Szent Máté apostol tiszteletére szentelt egyház 1292 és a XIV. század legelső évei között épült. Alaprajza a román korból a gótikába történt átmenetet tükrözi: a kisméretű, alig nyújtott tégla formájú hajóhoz kicsiny, de már a nyolcszög három oldalával záródó szentély kapcsolódik. Nyugati végén zömök, négyszögletes – csak belülről megközelíthető – torony áll. A bejárat a hajó déli oldalán nyílik, ugyanitt szintén átmeneti stílusú, kőkeretes ablakokon jut be a világosság. A falakon középkori falképek sorakoznak. Az apostolokat, Szent Miklós püspököt és Szent László királyunkat ábrázoló freskók az 1370-es és 1380-as esztendőkben készülhettek a Zolyóm várában szívesen időző Nagy Lajos király (1342–1382) kíséretéhez tartozó itáliai vagy olasz iskolázottságú mesterek jóvoltából. A templom gótikus harangja 1514-ben, reneszánsz főoltára 1697-ben, barokk ízlésű bútorzata 1733-ban készült – mindezt a két világháború közti műemlékjegyzék tanúsítja. A falut és templomát azonban 1944-ben súlyos kár érte, a bányavárosokat védő németek ellen vonuló szovjet páncélosok szétlőtték a zolnai „erődített objektumot”, a tűzben a régi berendezés nagy része elhamvadt. Az évtizedekig elhagyottan romladozó épületet az 1990-es években kezdték renoválni. Sokszögű szentélye még mindig befejezetlen, a nyers falakban láthatók a statikai megerősítést szolgáló acélszelvények.
origo.hu
Hét kérdés, hét ország – őrült nehéz földrajzi kvíz
