Angolszász művek filmes párviadala

A regényháború legutóbbi csatáját az Egri csillagokkal szemben a Pál utcai fiúk nyerte 1600 szavazat különbséggel. Az eddig lezajlott négy forduló alapján szinte lehetetlen megállapítani, mi alapján döntenek a telefonálók, az sms- és internetszavazatokat leadók. Egy biztos: a jó kampányfilm kevés az üdvösséghez, sőt az sem feltétlen garancia, ha egy-egy arcot a nézők máshonnan már megismertek, megszerettek. Az Ákossal készült 1984 és a Csányi Vilmos narrálta A Gyűrűk Ura párviadalának kimenetelét sem szívesen jósolnám meg. Annál is inkább, mivel két hatalmas rajongótábor (Ákos rockrajongói, A Gyűrűk Ura olvasótábora) néz egymással farkasszemet e hét folyamán a virtuális csatatéren, s azért sem jósolnék szívesen, mert az egyik legkiválóbb magyar operatőr, Szatmári Péter fényképezte bravúros eleganciával mindkét kampányfilmet. Ha azt kérdeztük idáig, mire elég a 25 perces filmidő, Ákos és stábja most megadta a választ: mindenre. Szívszorító történetre, gondolatokra, képekre, érzelmekre. A legjobb ritmusú, legszebb ívű, legteljesebb produkciót mostanáig Orwell regényéről láthattuk. Azt persze nem tudom megállapítani, mit mondhat Smithék világának hiteles, keserű, fájdalmasan aktuális lenyomata. Annak, aki nem olvasta a könyvet, nem látta sem a filmet, sem a Brazil című filmparafrázist, de megkockáztatom, talán még mélyebben, még közelebbről érintheti, mint azokat, akik már a nyolcvanas években rongyosra olvasták a szamizdat verziót. E film erénye az is, hogy a nagy nevek: Rajhona Ádám, Székely B. Miklós, Papp Zoltán és főként Fodor Tamás ezúttal igazi színészi feladatot kaptak. Ákos zörejzenéje maradéktalanul belesimult a filmes kompozícióba.
Az 1984 alkotói felnőtt, gondolkodó, felelős énünkre apelláltak. Csányi Vilmosék a kalandkereső, a fantázia világába bátran bemerészkedő, a jó győzelmében bizakodó gyermeki lényünket szólították meg. A Gyűrűk Ura kampányfilmjének készítői nemcsak azért voltak nehéz helyzetben, mert nemrégiben a regényből készült látványos, nagy költségvetésű filmes adaptáció ment a mozikban, hanem mert sokkal kisebb pénzből, rövid idő alatt kellett ugyanezt az elvben kosztümös, nagy apparátust követelő témát megjeleníteni. Mégis kiváló, sejtelmes, hiteles produkció született! Korunk hobbitjait, babóit, tündéit varázsolta a stáb a képernyőre a budapesti helyszíneken motoros és biciklis futárokkal, lovagló asszonycsapattal, s közben ellenpontként egy suttogó hang mesélte jó és rossz harcának angolszász mesevilággal átszőtt történetét. Az utolsó öt percben kicsit elfogyott a szufla, Csányi Vilmos már a sejtelmességgel ügyesen felépítetteket ismételte. De így is elmondhatjuk, hogy a kampányfilmes regénycsata két eddigi legjobb produkcióját láthattuk, s reméljük, e filmeknek lehet még utóélete. Ezúttal a legfontosabb szempontot, hogy a filmek ne csak verbális szinten, néhány elhadart mondat erejéig tereljék a kötetek elolvasása irányába a nézőt, mindkét alkotói csapat fényesen megvalósította.
(A Nagy Könyv, M1 – október 22., 18 óra, Elődöntő 4.)