A Tápiómenti 2hetes hat éve működik Pest megyében, a Tápió-vidék kisrégiójának 21 településén, elsősorban a nagykátai, de a szomszédos Monor és a Dél-Pest megyei kistérségben is, valódi regionális közéleti lapként. A lapot – 15-20 százalékos társulási és önkormányzati megrendelés mellett – az olvasók és a hirdetők tartják el. Az újság – a kiadó-szerkesztő szerint – egyik politikai pártnak sem elkötelezettje. Tóth Ferenc főszerkesztő elmondta: a lap célja, hogy bemutassa e tájék valóságát, beszámoljon a közérdeklődésre számot tartó eseményekről, hírekről – egyszóval erősítse a Tápió mentén élők kulturális identitástudatát. Bár fennállásuk alatt mindkét oldal megpróbált már így-úgy nyomást gyakorolni a szerkesztőségre, ezeket a próbálkozásokat mindeddig sikeresen visszaverték. A pártatlanságot és a kiegyensúlyozottságot pedig értékelték az olvasók, akik politikai hovatartozásra való tekintet nélkül vették a lapot. A csaknem az egész régióra kiterjedő hatos számú választókerületben kirobbant szocialista belháborút követően a helyzet megváltozott.
Mint megírtuk, a kerületi MSZP botrányokkal kísérve szakadt ketté. A „régiek” és az „ifjútörökök” harcát gyalázkodó levelek, etikai vizsgálatok, köztörvényes bűncselekmény gyanúja miatti feljelentések kísérték. Mindkét fél saját választókerületi elnököt majd saját országgyűlési képviselőjelöltet állított: a Szabó Imre megyei elnök csapata Németh Imre volt agrárminisztert, míg az újak Czikó György egykori főrendőrt választották meg. Tóth Ferenc főszerkesztő lapjában megírta, a kezdetektől napjainkig öszszefoglalta a történteket. Rávilágított arra is, hogy ami a kerületben folyik, nem vet jó fényt sem a kistérségre, sem az MSZP-re. Tóth Ferenc egyébként baloldali érzelmű, 1990-ben ő volt a szocialisták kampányvezetője a választókerületben, utána azonban kilépett a pártból, de jó viszonyt tart fenn a „régiekkel” és az „újakkal” is. Lapjához az újak e-mailban eljuttattak egy írást a párt belviszonyairól – ahogy ők látják. Ezt személyeskedő hangvétele és témája miatt a szerkesztő nem közölte. A fiókban maradt cikket viszont a „régiek” – hogy felhasználják egy visszaütésre – mindenképpen meg akarták szerezni. Tóth Ferenc világossá tette: ilyen „alulütéses meccsben” nem kíván részt venni, azaz nem adja oda a kéziratot.
– Aztán jött az a bizonyos telefonhívás a megyétől, amiből kiderült, akkor járnánk jól a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács pályázatán, ha „együttműködők” lennénk. A pályázat egyébként hátrányos helyzetű kistérségek tájékoztatásának fejlesztéséről szólt, összesen 20 millió forintos kerettel. Mivel a régióban velünk együtt három ilyen kistérség van, arra számítottunk, hogy 6-7 millió forintot mi is kapunk számítógépre, nyomtatóra, egyéb létfontosságú eszközökre. Jól jött volna a pénz, hiszen a Tápiómenti 2hetest kiadó betéti társaságunk éppen csak nullszaldós, nem-igen van erő a technikai fejlesztésre sem. Azonban úgy döntöttünk, pár millió forintnál többet ér a becsületünk. Be se adtuk a pályázatot, de úgy éreztük, nem hagyhatjuk szó nélkül, ami történt. Megírtuk a lapunkban – mondta el Tóth Ferenc.
A telefonhívás után nem sokkal Radics Imre, Nagykáta alpolgármestere, egykori rendőr, a „régiek” szerint a választókerület elnöke ismét azt kérte tőle, hogy adja oda a levelet. Tóth természetesen ezt megtagadta, hozzátéve azt is: már nincs is meg, kitörölte a számítógépéből.
– Ha nem hiszed, nézesd meg a gépemet – mondtam Radicsnak. Álmomban sem gondoltam volna, hogy tényleg megteszi. Egy hét múlva telefonált a szerkesztőségbe egy férfi, hogy Molnár József – aki egyébként az MSZP megyei közjogi felelőse – küldte megvizsgálni a gépemet. Jött is, és megállapította, hogy a keresett levél nincs nálam. A megdöbbenéstől nem jutottam szóhoz. Az ötvenes évek jutottak az ember eszébe… Szabó Imrének, aki az MSZP megyei elnöke, valamint a megyei közgyűlés elnöke, küldtem egy e-mailt, amiben vázoltam a történteket, és tájékoztatást kértem, tud-e egyáltalán arról, hogy mi folyik nálunk. Ugyanis ő a regionális fejlesztési tanács elnöke is. A titkárságán azt a tájékoztatást kaptam, hogy „e-mailekkel nem foglalkoznak”. Máig nem kaptam választ a kérdéseimre… – idézte fel Tóth Ferenc. Mint mondta, azért hozta nyilvánosságra ezt a – szavai szerint – rémtörténetet, mert ezeket a módszereket – akár az egyik, akár a másik politikai oldal alkalmazza is – nem szabad eltűrni. Hogy ebből soha ne lehessen gyakorlat, az össztársadalmi érdek.
Radics Imre, Nagykáta szocialista alpolgármestere, választókerületi elnök lapunk megkeresésére úgy nyilatkozott: nincs tudomása semmiféle levélről, amit szerettek volna megkapni, ilyesmiről nem is beszélt Tóth Ferenccel, sőt: azt sem tudja, mi jelent meg a Tápiómenti 2hetesben.
Szabó Imre, az MSZP megyei elnöke, a Pest Megyei Közgyűlés, valamint a regionális fejlesztési tanács elnöke, országgyűlési képviselő vidéki elfoglaltsága miatt nem tudott válaszolni lapunk kérdésére, hogy tud-e arról, a megye – vagy egyesek a megye nevében – politikai feltételekhez köti az uniós fejlesztési pályázatokon való sikeres szereplést. Szerettük volna megtudni azt is, mi a véleménye az ilyesmiről, és szándékozik-e tenni valamit az efféle, a Rákosi-korszakot idéző gyakorlat és módszerek elterjedése ellen. Ötvös Edina sajtófőnök a megye, illetve Szabó Imre nevében úgy nyilatkozott: senki nem fenyegetett meg senkit, és legfőképpen senki sem akadályozta meg Tóth Ferencet abban, hogy pályázatot adjon be. Enélkül viszont nem lehet pályázati pénzeket elnyerni – szögezte le. Hozzátette: minden e-mail üzenetet elolvasnak, ha Tóth Szabó Imrének írott levelére nem jött válasz, annak csak az lehet az oka, hogy nem érkezett meg. Molnár József elismerte, hogy átvizsgáltatták Tóth Ferenc számítógépét azért, mert Tóth egy ügyben hozzájuk fordult, és meg akartak győződni arról, hogy az igaz-e. Tóth állítása nem bizonyult igaznak. Tóth állítja: semmiféle ügyben nem kereste Molnárékat. A számítógépben azt a levelet keresték, amit nem volt hajlandó átadni.
origo.hu
Ezt a taktikát választotta Kollár Kinga, amikor a botrányáról kérdeztük
