Az abhivádana tiszteletteljes szanszkrit köszöntés, amellyel az ókortudományok hazai művelői, egyetemi kollégák, egykori tanítványok ezúttal a hatvanéves Wojtilla Gyula professzort üdvözlik. A Szegedi Tudományegyetem ókortörténeti tanszékének születésnapi tanulmánykötete valódi öröm az ünnepeltnek, és ínyencség azoknak az olvasóknak, akik nem restek a szellemi kirándulásokra, és szívesen merülnek el nemcsak a Wojtilla professzor által elsődlegesen művelt indológia, hanem a turkológia, a japanisztika, az iranisztika, a sinológia, a mongolisztika, a régészet és az összehasonlító nyelvészet, a klasszika-filológia vagy a szlavisztika egy-egy kérdésében.
Olvashatunk többek között Tagore húszas évekbeli magyarországi látogatásáról (Bangha Imre), egy kétszer elmondott történet tanulságairól (Czerovszki Mariann), fára, papírra, bőrre írt belső-ázsiai dokumentumokról (Felföldi Szabolcs), kazanyi honfoglalás kori magyar leletekről (Fodor István), a magyar irodalom indiai kapcsolatairól (Fried István), eretnek egyházakról és egyház nélküli eretnekekről (Galamb György), eurázsiai kutakról és forrásokról (Kincses Nagy Éva). Megtudhatjuk, járt-e Nagy Sándor a Gangesznél (Nagyillés János), hogy a bors szó Indiából indult vándorútra (Róna-Tas András), valamint hogy milyen hatással volt a tamil nyelvre az indoárja hangfejlődés (Ruzsa Ferenc). A lista nem teljes, hiszen harmincketten nyújtják át e kötetben szellemi ajándékukat. Teljes viszont a könyv végén Wojtilla Gyula munkáinak jegyzéke, amely gazdag és szerteágazó érdeklődésű tudományos életútról tanúskodik.
Az Abhivádana című kötet a magyar szellemi élet legjobb hagyományait folytatja. Bizonyítja, hogy a tudományágak nem élhetnek egymás nélkül.
(Abhivádana. Szerk.: Felföldi Szabolcs. Szegedi Tudományegyetem, Szeged, 2005. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
Bicikliző tolvaj akart kirabolni egy idős férfit Cegléden–videó
