Civil szervezetek képviselői mesélik: amikor az uniós politikusokban felvetődött a vegyi anyagok szabályozásának gondolata (többek közt a bútorok kezelésére és a háztartási elektronikai berendezésekhez használt, tűzgyulladást gátló brómtartalmú szerek betiltása), Brüsszelben megjelent egy amerikai önkéntes tűzoltócsoport, és a döntés tragikus tűzvédelmi következményeiről kezdte győzködni őket. A derék amerikaiakat nyilván nem a várható európai lakástüzek réme ültette repülőre, jegyüket valószínűleg valamelyik vegyi anyagot vagy elektronikai cikkeket gyártó vállalkozás fizette. Az unió múlt csütörtökön elfogadott jogszabálya talán az egyik legbonyolultabb törvény: az ezerkétszáz oldalas tervezethez ezer módosító indítványt nyújtottak be, a vita két évig tartott. Ez még csak az első olvasat, most a tagállamok kormányaiból álló Európai Tanács asztalára kerül, ahonnan még visszakerülhet újra az Európai Parlament elé.
Az új vegyianyag-politika (REACH: Registration, Evaluation and Authorisation of Chemicals, vagyis a vegyi anyagok regisztrálásának, bevizsgálásának és engedélyezésének törvénye) annak a felismerésnek a következménye, hogy a piacon lévő csaknem hetvenezerféle gyakran használt vegyi anyag kilencvenöt százalékáról (főleg az 1981 előtt gyártottakról) nem tudjuk pontosan, milyen hatással vannak környezetünkre és egészségünkre. Jelenleg ugyanis csupán az évente tíz tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott anyagokat kell bejegyeztetni, így körülbelül csak tízezerféle szerről vannak pontos információink.
Az új jogszabály tervezete az első lépésben a bejegyzési kötelezettséget kiterjesztette volna az egy és tíz tonna körüli mennyiségre is, így röpke tizenegy (!) év múlva újabb húszezerféle anyagról tudhatnánk meg többet. Egyébként, ha minden szert engedélyeztetni kellene, legalább százezerféle mesterséges anyag hatásaival lehetnénk tisztában. Az első olvasatban elfogadott jogszabály felhígulása leginkább itt érhető tetten: a vegyipari lobbi elérte, hogy csak ötezer lesz az engedélyköteles anyagok száma, a többi, évi egy és tíz tonna között gyártott szer esetében elég a fizikai és kémiai vizsgálat és a meglévő adatok egyeztetése. Mindezek ellenére a kezdeményezés szemléletváltást is jelent: ha életbe lép a törvény, akkor már nem a hatóságoknak kell bizonyítaniuk, hogy egy vegyi anyag káros a környezetre, hanem a gyártónak kell igazolnia, hogy nem az. A REACH nemcsak az unióban gyártott anyagokra vonatkozik, hanem kiterjeszti az ellenőrzést a tagországokba importált vegyszerekre is.
Mindkét oldal felsorakoztatta érveit a politikai vita két éve alatt. A vegyipar képviselői európai munkahelyek százezreinek elvesztésével riogattak (kontinensünkön huszonhétezer cég működik ebben az ágazatban, amelyek összesen majd kétmillió embert foglalkoztatnak), és kiszámították, hogy a REACH bevezetése akár ötmilliárd euróba is kerülhet a cégeknek. Hatalmas összeg még akkor is, ha ez a szektor éves üzleti forgalmának alig a 0,05 százaléka! A Sheffield egyetem tudósai ugyanakkor azt számították ki, hogy a szigorú vegyszer-engedélyezés évente mintegy százezer légúti és bőrbetegséget előzne meg, és ez tíz év alatt három és fél milliárd eurós megtakarítást jelent az egészségügyben. A civilek úgy vélik, a szabályozás bevezetése véget vethet annak a gyakorlatnak is, hogy a cégek az 1981 előtt már gyártott, ezért eddig nem engedélyköteles termékeiket forgalmazzák; mostantól rákényszerülnek, hogy új, biztonságos szereket fejlesszenek ki.
A legfrappánsabb vizsgálatot a Természetvédelmi Világalap (WWF) végezte: detoxkampányában tavaly tizenhárom uniós ország tizennégy politikusától (környezetvédelmi és egészségügyi miniszterektől, köztük Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi, valamint Kökény Mihály volt egészségügyi tárcavezetőtől) vettek vért, és a mintákban ötvenötféle oda nem illő vegyi anyagot mutattak ki. A vizsgálatokat egyébként százhárom vegyi anyagra végezték el. A politikusok vérében átlagosan harminchétféle szer volt jelen, a negatív csúcstartóéban pedig negyvenháromfélét találtak. A cikk elején említett gyulladásgátlót (amely a bútorokból és a szórakoztatóelektronikai termékekből szökik át szervezetünkbe), kétféle növényvédő szert és huszonkétféle poliklórozott bifenilt (pedig az elektronikus berendezésekhez használt anyagokat már a hetvenes években betiltották!) minden egyes politikus vérében kimutatták.
„Számítottam rá, hogy több tucat mesterséges, természetidegen anyag van a véremben, hiszen tudom, hogy mennyire nem természetes az életünk, mégis váratlan volt, hogy az európai átlagot jóval meghaladja a bennem talált ftálsav (ezt gyermekjátékok gyártásánál használták – A szerk.) és DDT-származék mennyisége. Hogy bennem mit okoznak ezek az anyagok – nem tudhatom. Pedig tudni kellene minden mesterséges anyagról, hogy mire számíthatunk, ha a közelünkbe engedjük” – kommentálta eredményeit Persányi Miklós a vizsgálatot végző civil szervezetnek.
A miniszterekben kimutatott vegyi anyagok nem csak emberekben találhatók meg: a szél, a víz és a költöző madarak a világ minden részébe elviszik a szennyeződést. Poliklórozott bifenilt találtak a sarkvidéken élő jegesmedvékben, tűzgyulladást gátló szert a tengeri rákokban, fluortartalmú szereket a delfinekben. A halaknál például olyan következménnyel járt a szennyeződés, hogy hímek kezdtek ikrát termelni. Az emberek esetében ezek a szerek rákot, allergiát, impotenciát, fejlődési rendellenességeket okozhatnak hosszú távon is, mert felhalmozódnak a szervezetben és nehezen bomlanak le. A leginkább veszélyeztetettek a gyerekek, hiszen sokszor már az anyatejjel szívják magukba a mérgező anyagokat, amelyek gyengítik immunrendszerüket, bizonyítottan tanulási rendellenességet, hiperaktivitást vagy korai serdülést okozhatnak. A hétköznapi élet minden területéről ömlik ránk a teljes Mengyelejev-táblázat: szőnyegek, légfrissítők, fehérített papírok, piperecikkek, konzervek, rovarölők, de még a cumisüvegek is tartalmazhatnak káros anyagokat.
A politikusok megvizsgálása után a WWF tizenkét európai országban vett vért önként vállalkozó családok három generációjától. Egy minta teljes tesztje – amely során százháromféle vegyi anyagra kerestek rá egy holland laboratóriumban – félmillió forintba került, a magyarokat egy győri család képviselte. A legtöbb vegyszert a nagymamák vérében találták (összesen hatvanhármat), az édesanyák átlagban negyvenkilencféle szerrel szennyezettek, az unokák pedig sokkal erősebben, ötvenkilencféle anyaggal fertőzöttek, köztük „modern” szerekkel: mesterséges illatokkal, fluorozott anyagokkal és égésblokkolókkal. A magyarok statisztikája jobb az európai átlagnál: a hatvanegy esztendős Radics Imréné szervezetében huszonhétféle, lánya vérében pedig tizennyolc vegyszert mutattak ki, a tizenkét éves unoka szervezete pedig tizenkilencféle oda nem illő szert tartalmaz. Ezzel az eredménnyel a család összterhelése az átlag alatt van, és a nagymama vegyianyag-terhelése a legalacsonyabb az összes vizsgált személyé közül. Mindezek ellenére azonban a magyarok szervezete az átlagnál jobban szennyezett klórtartalmú növényvédő szerekkel (agrárország vagyunk, és sokáig használták nálunk is a DDT-t), mint többi európai társuké, ám antibakteriális jellegű triklozán és bifenol–A nem mutatható ki vérmintáikból (a nagymama véréből fluorozott szénhidrogén sem).
A vegyipari lobbi előbb erőteljesen ellenezte a jogszabálytervezetet, aztán a multinacionális vállalatok rájöttek, hogy nekik tulajdonképpen jó, ha elfogadnak egy felhígított jogszabályt, ugyanis az a kicsiket kizárja a piacról. Mindez ugyanis a pénzről szól: a tőkeerős multik saját fejlesztőlaborjaikban már elvégezték azokat a bevizsgálásokat, amelyeket a jogszabály követel, ám egy kis- vagy közepes vállalkozást tönkretehet, ha minden saját fejlesztésű vegyszere mellé drága kísérleteket, több ezer oldalas műszaki dokumentációt kell csatolnia. A REACH különben jóval megengedőbb, mint a vegyi anyagok szabályozására korábban megkötött aarhusi egyezmény: míg utóbbi szerint nem lehet titkos egy vegyi anyag neve, márkaneve és gyártója, a REACH értelmében lehet „bizalmasan” kezelni az adatokat, üzleti érdekre hivatkozva eltitkolni például a fogyasztó elől azt, hogy kinek a vegyszerét tartalmazza a megvásárolt termék.
A november tizenhetediki EP-szavazás után a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a WWF Magyarország közös sajtótájékoztatót tartott Az igazság napja címmel; ez alkalommal elemezték a magyar képviselők szavazását, ugyanis a nyílt eljárás miatt tudni lehet, ki hogyan voksolt. A civilek sajnálattal állapították meg, hogy a túl enyhe bejegyzési rendszer (amely során ki sem derül, hogy az adott anyag veszélyes-e vagy sem) nem garantálja az emberi egészség és a környezet védelmét. Ugyanakkor – szerintük örvendetes módon – az Európai Parlament elfogadta a vegyi anyagok helyettesítésének elvét, tehát ha bebizonyosodik egy anyagról, hogy veszélyes az emberekre vagy a környezetre, akkor kötelező helyettesíteni egy biztonságosabbal.
A civilek megjegyezték, hogy a szavazáson a huszonnégy magyar képviselőből tizenhét vett részt, és Magyarország büszke lehet arra, hogy egy kivételével az összes képviselője az egészség- és környezetvédő álláspontot támogatta. A Fidesz–MDF néppárti frakció szerepelt a legjobban, a szavazás során a nagyipar rövid távú érdekeit agresszívan képviselő szocialista Herczog Edit teljesen elszigetelődött.
origo.hu
Hatalmas tűz lett egy bográcsozásból Debrecenben, több ember kórházba került
