Kezdődik az advent, a várakozás ideje

És már forr a bor; szegfűszeg, szegfűbors, fahéj és citrom illata tölti be a szobát, homlokom a hideg ablaküveghez nyomom, kint szállingózik a hó, Pest is megkönynyebbül kicsit. Várakozunk. Megkezdődik az advent, a megérkezésre várás, a felkészülés, a reménykedés szent időszaka.
A fogyasztó pedig rohanni kezd: üzletházról üzletházra jár, fel sem pillant a műanyag karácsonyfák villódzó fénysoraira, csak az árcédulákat lesi, oszt-szoroz, tervez, kinek ugye mit, mennyiért és miből, mert ajándékot kell vásárolni. Feszült rohanással telik el a fogyasztó maradék négy hete. Pedig az András napjához legközelebb eső vasárnap és a karácsony közötti négyhetes szent idő a Jézus születésére való lelki felkészülés ideje. A rohanás és a vásári zsivaj helyett az önvizsgálaté és a csendé. Régen éjfélkor harangszó hirdette az advent és az egyházi év kezdetét. Eredete az V. századig nyúlik vissza, akkoriban az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali miséket látogattak, amelyeket angyali vagy aranyos misének is neveztek. 1611-ben a nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat is.
Forralt bor az adventi koszorú körül. A négy gyertya még érintetlen. A bor gőzölög, felmelegít és nyugtat. Tudom: adventi koszorú minden lakásba kellene. Nem csak dísznek. A koszorú az örökkévalóság jelképe, őriz a gonosz szellemek elől. Gondolata ősi időkből származik; olvasom: koszorút fontak az emberek szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, vörös és aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a sárga és az arany a fényé. A körkoszorú a varázserő jelképe is, amely nem törik meg, nem múlik el. Az ősi varázslat idővel feledésbe merült, a legenda szerint csak 1838-ban újította fel Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész. Wichern alapította az első gyermekotthont Hamburgban, a ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készített, és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. 1860-ban Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék, a huszonnégy gyertya helyett csak négyet tűzzenek rá a négy adventi vasárnap jelképeként.
Várakozás csendben. Hamar sötétedik. Tükörbe nézés. A gondolatok, akár most kint a hó, békésen szállingóznak a fahéjillatban.