Kolbászok (5.)

Kísérlet egy kommunista gothai almanach megírására
Kreatív munkatárs: Kolbász Kálmán

Kolbász György
Hurkád, 1895. szeptember 7. – Rémes, 1949. január 1.
Tizenöten voltak testvérek, György volt a tizedik. A sok gyerek meghatározta a család anyagi helyzetét, a gyermekek sorsának alakulását. Pedig a gyermekekből csak öten érték meg a felnőttkort. György már fiatalon cseléd volt, így járult hozzá a család megélhetéséhez. Az I. világháború idején a közös hadseregben szinte minden fronton harcolt. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt Porlódon. Egy kisebb egységet vezetett a románok ellen. A bukás után a fehérek kezére került, és a kínzások okozta betegséget sose tudta egészen kiheverni.
Nehézség rázta, vagyis epilepsziás lett. A neveletlen ujjából három csöpp vért megivott, mégse múlt el. A hurkádiak mindent paprikával gyógyítottak, de Györgyön a paprikás pálinka se javított. Az élő meggyfa kétfelé vágott ága sem. A villámsújtott fa kérge, a nagyharang kötele se. Na ekkor a Masa szüle elővette a legrégibb tudományt: a kiherélt kakas tökének helyére varrt szerecsendiót összetörve, borba áztatva itatta meg Györggyel. Ez hatott. Györgyöt csak ritkán látogatta meg a rossznyavalya. Jött helyébe a gyujtoványhideg, a hideglelésnek az a fajtája, amely váratlanul támad az emberre, ha gyakorta a Tisza vizét issza. És hát hol volt az ártézi víz ekkoriban Hurkádon?
György 1920-ban kötött házasságot. A felesége mellőle kelet felé fordulva háromszor megkérdezte: Kit leljön a hideg? És napnyugat felé fordulva azt válaszolta: Lelje a büdös anyját! Erre a férje meggyógyult. Kubikosként, napszámosként tartotta el a héttagú családját. Az ötödik gyerek után a felesége meghalt.
Az első világháború óta György tagja volt a munkásmozgalomnak. Ezt a csendőrök is tudták: állandó felügyelet alá helyezték. Hiába költözött ide, oda, amoda, mindig utolérte a kezük. A felszabadulás után hazajött Hurkádra, rögtön belépett az MKP-ba, de a nehézségestörés újra elővette: bele is halt. Már csak a gyermekei érték meg a kommunizmus adta szabad világot.

Kolbász Benedek
Porlód, 1907. március 15.
Csak ő született Porlódon, mert az apja akkor ott volt kubikos, négy fivére hurkádi születés. A sokgyermekes család nehéz körülmények között élt, ezért az édesapja a századfordulót követő években két alkalommal is kivándorolt Kanadába, ahol Kolbra angolosította a nevét. Amikor először hazajött, házat vett a családnak. Tekintettel arra, hogy a külföldi tartózkodása illegálisan történt, hazatérése után a rendőrség elfogta, és több hónapi elzárásra ítélték.
De másodszor is nekivágott, és odakinn harmincéves fizetési kedvezménnyel hatszáz holdat szerzett. Ezután már utána mehetett a család. Az itthon maradt öregeket Benedek támogatta legtovább. A felnőtt fiúk munkát vállaltak, de amellett otthon is sokat dolgoztak az újonnan megszerzett birtokon. Később a család felnőtt tagjai szétszéledtek és önálló életet kezdtek élni. Kivéve Lászlót, aki vágyott vissza a Tisza vize után, és hazatelepült Hurkádra.
Kanadai tartózkodását 1937-ben szakította meg Benedek. Spanyol földön kitört a polgárháború. Itt csaptak össze a fasizmus erői és a világ haladó erői. Benedek, aki már gyermekkorában megismerte az elnyomottak szomorú sorsát, habozás nélkül Spanyolországba ment, és beállt a nemzetközi brigádokba harcolni. Ott ismerkedett meg Rajk László elvtárssal is. A túlerő győzött; a szabadságharcot leverték. Benedek az ott kapott seb nyomát ma is az arcán viseli. Ekkor szeretett volna Magyarországra visszatérni, de az akkori politikai helyzet ezt nem tette lehetővé. Visszament Kanadába. Dolgozott földön, gyárban, a föld alatt. Leginkább a szakszervezetben. 1947-ben együtt volt a pénz. Az útlevelét Rajk László írta alá. Itthon megnősült, és negyvenévesen a Belügyminisztérium (BM) kötelékében helyezkedett el.
A Rajk-per idején felfüggesztették hadnagyi állásából. 1956 után rehabilitálták, és századosi rangban vonult nyugdíjba. Nyugdíjas éveiben (Kanadából is kap nyugdíjat) is tovább tevékenykedett a BM keretein belül.

Kolbász Jenő
Hurkád, 1893. február 19. – Hurkád, 1975. január 1.
Igazi agrárproletár családban nevelkedik. A régi világban úgy érezhette magát, mint kolbász a disznóölésen. Be is lép a földmunkásmozgalomba. Cseléd, napszámos. 1914-ben katona a csabai 101-es gyalogezredben. Az orosz frontra kerül. 1917-ben hadifogságba esik. 1918-ban jelentkezik a Vörös Hadseregbe. Részt vett a legkeményebb, kozákok elleni ütközetekben. Később katonai tanfolyamra járt. Komisszár lett. Egész az óceánig űzi a fehéreket. („… És a Csendes-óceánnál véget érnek a csaták”, miként Az amúri partizánok dalából tudjuk.) Őrnagyi rang a jutalma.
1919-ben hazatért, és harcolt a csehek és a románok ellen. A Tanácsköztársaság leverése után internálták. Szabadulása után állandó rendőri felügyelet alá került, vagyis rátették a refet. A Horthy-világban nem vett részt a munkásmozgalomban, a földjén gazdálkodott, és mint volt lovas katona állatok gyógyításával foglalkozott.
A felszabadulás idején tolmácsként tevékenykedett a szovjet Vörös Hadsereg mellett, a háború befejezése után visszament a tanyájára földet művelni. Olyan se hideg, se meleg ember volt, mint Kolbász Veron kásája, ahogy az együgyű embereket nevezték arrafelé. Belépett a Béke Tsz-be, itt dolgozott nyugdíjazásáig. Utána még többet a háztájiban. Pártonkívüli volt, de kívülről támogatta a Párt politikáját.

Kolbász Lajos
Hurkád, 1914. március 17. – Rizseshurkád, 1983. ápr. 1.
A munkásmozg. az anyatejjel. A gyerekek heten, de nem gonoszok. Házuk a hurkádi illeg. komm. mozg. egyik közp.-ja. Éapja, Kolbász Pál az egyik komm. psejt vez., éanyja is a mozg. kiemelk. egyénis. Már gyermekkor. meghat. élményt az otthon lát., hall. Mezőgazd. cseléd, majd kubikos, később redőnyjavító Bpesten, a Párt utasítás. Redőnyt, azt az utcáról látott. Vörös Segély, röpcsik. Munkanélküliség. Haza Hurkádra.
1942-ben éanyjával és testvér.-vel együtt őt is letart. Két hónapig csendőrök, kegyetlenül.
Azonnal behívták, nem sokkal rá leszer. Egy kőbányában dolg. Itt is részt vett.
A felszab. már a lakóhelyén. Éanyjával együtt részt vett a komm. párt megszerv.-ben. A vez. tagjának választották. Megszerv. a helyi rend.-séget, később annak pk.-ja. Még kés. a pol. rend.-ségnél. Saját kérés: leszer. ’47-ben. A Vajfej És Fülzsír Ért. Váll. ighája. Sokat beteg. 1956-ban ismét jelentk. a rend.-ség kötelékébe. Körzeti megb. nyugdíjig. Utána önkéntes rendőr. Karján karszalag, rendőrt kísér, bárkit följelent. Mozgalmi munkáját mindig nagy.

Kolbász Dezső
Hurkád, 1889. május 5. – 1945. február 2.
Szegény és sokgyermekes. Parasztgazdáknál kora tavasztól késő őszig. Az elemi isk. bef. után nehéz földmunka. Kubik.
Az I. vh.-ban az olasz fronton, seb.-ten haza. A háború végén belép. A Tközt. idején Kassa, Miskolc. Az ellenforr. rendszer idején gyűlölettel és megvetéssel. Az újból szerv. földmunkásszervezet munkájában. 1925 az MSZMP helyi csop. De a csend.-ség előtt nem titok.
Az 1930-as évek. a frakciókra szak. hurkádi szoc. mozg. összefog. fáradoz. Egyik et.-sa Elvtársak c. kisregényében így ír Dezsőről: „Sovány ember volt, tört fényű, fekete szeme és sápadt arca betegségről árulkodott. Súlyos asztma kínozta ezt a harcos szellemű kubikost.” Családjával együtt szerv. kapcs. tartott a közp. szervekkel. 1943-ban lakását feldúlták, feleségét, gyermekeit letartóztatták, őt súlyos betegsége miatt nem. A megpróbált. és a veszély ellenére továbbra is. Harcos, példamutató. Betegs. elvitte, a régen várt felszab.-ást nem.

Özv. Kolbász Lázárné
Hurkád, 1895. október 8. – Rizseshurkád, 1983. június 6.
Sokan ismerték Hurkádon Böllér Bözse nénit a felszabadulás előtti komm. mozg. résztvevői közül. Ma is élő egykori harcostársai neve hallatán felragyogó arccal emlékeznek nagyszerű emberi tulajdonságaira, a kiváló kommunista asszonyra és „gyugott” ivójára. Nemcsak hűséges feleség, hanem férjének méltó harcostársa is volt, emlékszik vissza Bütykös Komócsin elvtárs, Kolbászfenyő és Kolbásztök elvtársak, akik ugyanannak az illegális kommunista sejtnek a tagjai voltak.
Bözse néni zabigyerek volt, anyja cselédlány. Féléves korától hányódott egyik nevelőszülőtől a másikig. Iskolába mindössze egy évig járhatott, írni, olvasni nem tudott. Később, tizenhat éves koráig cseléd volt. Az első világháború előtt ismerkedett meg Kolbász Lázár kubikossal, élete párjával. A lányt nem akarták adni, ezért a rizsesi rácok példáját követve uszkicsoltak, vagyis megszöktették Bözsét. Rövidesen házasságot kötöttek. Boldog házasságukból hat boldogtalan gyerek született. A háztartás vezetése mellett Bözse nénnye nyaranként a férjével együtt dolgozott az aratási-cséplési munkákban. Az első világháborúban Kolbász Lázár súlyos sebet kapott, nem tudott többé fizikai munkát végezni. A család terhe Bözse néni vállain nyugodott. 1919-ben, betegség ide vagy oda, a férje fegyvert fogott a Tanácsköztársaság védelmére. Fogságba került, ahol állapota tovább romlott, akármit is írnak a román elvtársak. Szabadulása után a feleségével együtt kellett rendszeresen jelentkezni a csendőrőrsön.
1928-tól Hurkádon is mind nehezebb körülmények között végezhették a pártszervezést, megszűntek a mozgalom legális keretei. A szervezet gazdasági ügyeit Kolbászné intézte beteg férje helyett. Feladata volt továbbá az illegális sajtó terjesztése is, melyet igen körültekintően és eredményesen látott el. 1932-ben a hurkádi szocialista mozgalom kiemelkedő alakjának, Hinnye Holló elvtársnak sikerült a Szovjetunióba szöknie. Családját Kolbászné fogadta be. Ő értesítette Hinnyét a csendőrsortűz áldozatairól. „Kolbász Lázárné ügyesen és titokban értesített a hét halottról és a sebesültekről” – emlékezett később a címzett.
Férje betegségének súlyosbodása után Bözse néni vette át a szervezési feladatokat is. Megalapították a Földmunkások Országos Szövetségének hurkádi szervezetét, a kommunistákat tömörítendő. A csendőrök, megneszelve a dolgot, még gyakrabban tartottak házkutatást Bözse néniéknél. A Vörös Segély gyűjtésében és a háborúellenes röplapok terjesztésében a felső kapcsolata Ságvári Endre volt, de ezt Bözse néni csak a felszabadulás után tudta meg. 1942 májusában a legkisebb gyerek kivételével az egész családot letartóztatták. Butykos, Gyülvész, Botymár, Lapos, Miri, Hanta elvtársakkal egyetemben. Hát nem úgy fogadták odabenn őket, mint a Fehércsókos Jótékony Asztaltársaság tagjait. Két héten keresztül kínozták őket, de vallomást nem sikerült kicsikarni belőlük. Kolbász Lázár belehalt a bántalmazásokba.
A község felszab. után Kolbászné három legidősebb gyermekével lépett alapító tagként a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetébe. A Horthy-korszakban szerzett tapasztalatait igen jól tudták hasznosítani elvtársai. Korábbi megbízatásainak folytatásaként sajtófelelős, majd pártbizalmi lett. A Vörös Keresztet és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége szervezetét is ő irányította a faluban. Gyermekeiből becsületes munkásembereket, aktív párttagokat nevelt. Élete, munkája példaként szolgál a felnövekvő nemzedék előtt. A másokért mindig kiálló, áldozatokat vállaló magatartása emlékét nem hagyjuk feledésbe merülni. Kitüntetései: Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, Szochaza.
Egyszer sikerült mikrofonvégre kapnom:
Én éggy hosszú út porát cipelöm magamba’, gyerököm, mondta. És a mozgalom, mire emlékszik belűle?, kérdeztem.
Jól mozgok, hál’ istennek, édös gyerököm.
Folytatjuk