A pénztáros bosszúja

Kiss Elemér felbukkanása volt az első aggasztó jel a Szülőföld Alappal kapcsolatban. Mit keres a határon túliak támogatására létrehozott alap tanácsának élén egy olyan politikus, akivel kapcsolatban az a kisebbik probléma csupán, hogy köze nincs a szomszédos országokban élő magyar közösségeket érintő problémakörökhöz? A nagyobbik gond Kiss Elemérrel a foltos közelmúlt. Nem lehet elégszer elismételni: 2003-ban az akkor kancelláriaminiszterként tevékenykedő politikus lemondásához az vezetett, hogy kiderült, ügyvédi irodája három állami céggel is üzleti kapcsolatban áll.
Tomka György, a Mura-vidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség Tanácsának vezetője a döntés után a lényeget fogalmazta meg, amikor nyilatkozatában meglepetésének adott hangot, amiért éppen a korrupciógyanús ügyek miatt távozó volt kancelláriaminisztert bízták meg egy olyan feladattal, amelynek során igen nagy összegek sorsáról kell döntenie. Ma már világos, Kiss Elemér kiválasztása a Szülőföld Alap tanácsának élére hűen ábrázolta azt a felfogást, ahogyan a kabinet kezelni kívánja a pályázatok elbírálásának ügyét és a későbbi pénzosztást.
Az alap úgynevezett kollégiumainak személyi összetétele és első döntései nyilvánvalóvá tették, hogy a kormány – ott, ahol lehetséges – egyrészt kisstílű bosszút áll a jobboldallal vállaltan jó kapcsolatokat ápoló szervezeteken, másrészt nyíltan előnyben részesíti azt a néhány pártocskát vagy újságot, amely a határon túl vállalja a budapesti balliberális oldallal való szimpatizálás ódiumát. De nézzük picit elmélyültebben a Szülőföld Alap botrányos startját. Erdélyben a magyar nyelvű média támogatására kiutalt hetvenmillió forint több mint tíz százalékát az MSZP-vel közismerten jó kapcsolatokat ápoló Verestóy Attila többségi tulajdonában lévő lapoknak juttatta az alap kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégiuma. Némi támpontként érdemes megjegyezni, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátorának érdekeltségébe tartozó – s a pályázaton igen sikeresen szereplő – Erdélyi Riport hetilap példányszáma háromezer körül mozog, a nemrég útnak indított Új Magyar Szó napilap pedig nyolcezer nyomtatott, de a hírek szerint ennél több ezerrel kevesebb eladott példányszámmal büszkélkedhet. Ezzel szemben a kolozsvári Krónika töredékét kapja csak az előbb említett sajtótermékek által elnyert támogatásnak, holott több mint tizenháromezer példányt ad el naponta. A Délvidéken egyetlen forint támogatást sem nyert el a Vajdaság Ma hírportál, annak ellenére, hogy ebben a műfajban az egyik legkiemelkedőbb határon túli médium, ráadásul önerőből jött létre, politikai hátszél nélkül. Az ügyben a Vajdaság Ma felelős szerkesztője levélben fordult a külügyminiszterhez, beszámolva egyebek mellett arról, hogy a hírportál pályázata – a hivatalos budapesti tájékoztatás szerint – sajnálatos módon elkallódott a Határon Túli Magyarok Hivatalában. Később, mivel a dokumentum nem került meg, lehetővé tették az internetes átküldést már határidő után, így az esetleges hiányokat, hiányosságokat aligha lehetett volna pótolni.
A kormányzat leplezetlenül bünteti a legnagyobb legitim horvátországi magyar szervezetet. Így a Jakab Sándor nevével fémjelzett Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségét gyakorlatilag mellőzték a Szülőföld Alap döntési mechanizmusából. A leglátványosabb politikai motiváció azonban Kárpátalján nyilvánult meg a támogatások ügyében. Az alap illetékes kollégiuma az ukrajnai pályázók számára beígért kilencvenmillió forintos keretből csaknem 75 millió forintot a szintén MSZP-s kapcsolatairól ismert Gajdos István vezette Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséghez (UMDSZ) közel álló szervezetek nyertek el. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tájékoztatója szerint a magyar nyelvű média 30 milliós keretösszegére 18 pályázat érkezett. A kilenc nyertes pályázó közül a két legnagyobb tételt az illegitim Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (16,7 millió forint) és a Kárpátaljai Magyar Média Fejlesztéséért Alapítvány (kilencmillió forint) kapta. Az Irka című gyermeklap egy, a Közoktatás négy lapszám megjelentetésére elegendő összeget kapott, a Nyomkereső ifjúsági lap megjelenését négyszázezer, a Magyar Főiskola Évkönyve 1996–2006 című kiadvány megjelentetését 900 ezer forinttal támogatta a kollégium. Nyolc pályázónak 0, azaz nulla forint megítélt összeg „jutott”, köztük a Kárpátalja és Kárpátinfo hetilapnak, az Erdélyi Gábor vezette Kárpáti Igaz Szónak, valamint a Sion Rádióstúdiónak, a kárpátaljai RTV magyar szerkesztőségének. A fentieket lefordítva a médiaalap döntő részét (25,7 millió forint) tehát Gajdos István elkötelezett híve, Kőszeghy Elemér nyerte el (ő az említett újságíró-szövetség elnöke), valamint egy olyan médiaalapítvány, amelynek neve teljesen ismeretlen a kárpátaljai közéletben. A Szülőföld Alap tanácsában egyébként Kárpátalját az UMDSZ-alelnök képviseli. Ő nem más, mint Kőszeghy Elemér. Mint a Kárpátalja című hetilap írásában megjegyzi, az UMDSZ egyik vezetője így gyakorlatilag saját maga „támogatásáról” dönt, ami finoman szólva is etikátlan. Akárcsak az, hogy a magyar kormány annak ellenére jóváhagyta Kőszeghy tanácsi tagságát, hogy személyesen nem érintett a kárpátaljai magyar közösséget érintő kérdésekben, mivel kanadai (!) letelepedési engedéllyel rendelkezik.
A kollégium oktatási pályázatának ukrajnai keretösszege 60 millió forint volt, és eredendően a „középfokú magyar tannyelvű iskolák, egyházi líceumok” támogatására irányult. A kiírásra 31 pályázatot nyújtottak be. Az UMDSZ mellett működő Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány 47,8 millió forintot nyert a pályázatokat elbíráló testülettől, azaz a pénzkeret 79,7 százalékát. Eközben a Kárpátaljai Református Egyházkerület Jótékonysági Alapítványa négymillió forintot nyert, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség három pályázattal összesen hárommilliót. A kollégium oktatási pályázatából kizárták a beregszászi magyar főiskolát, amely KMKSZ közeliként van elkönyvelve, így aztán vezekelnie kell. Ha ehhez a döbbenetes politikai osztogatáshoz hozzávesszük azt a tényt, hogy alig néhány hónap múlva választásokra kerül sor Ukrajnában, korántsem tűnik a földtől elrugaszkodottnak Kovács Miklós nyilatkozata, miszerint – legalábbis Kárpátalja tekintetében – a Gyurcsány-kormány saját klientúrájának építésére használja a határon túli magyar közösségek fejlesztésére szánt magyarországi adóforintokat. Ráadásul ez a klientúra európai mércével mérve szalonképtelen, hiszen az ukrajnai narancsos forradalom idején Viktor Janukovicsot támogatta, s ebbe az irányba terelte a magyar vezetést is.
A Szülőföld Alap ötlete valamikor a tavaly decemberi népszavazás környékén fogalmazódott meg. A görögigazolványhoz hasonló improvizatív ötletekhez képest kifejezetten jó kezdeményezésnek látszott. Csakhogy egy év telt el azóta, s az elképzelés még mindig nem jutott el a támogatások átutalásának szakaszába. A pályázatok elbírálását körüllengő politikai bűz azonban már most olyan légkört teremtett, amelyben a legfontosabb dolog veszett el, a Szülőföld Alap hitelessége.