Magyarok sárga-kék szemüvegben

Hogyan működik Magyarországon az ukrán dezinformációs és propagandagépezet? Olajozottan. Nézzük meg egy konkrét példán keresztül! Itt van ez a bizonyos kémügy. Konteómessiás úr múlt héten ledobta az úgynevezett atombombáját, amely arról szólt, hogy a magyar hadügyminiszter egy 2023-as felvételen – kimondani is szörnyű! – a honvédség fejlesztéséről meg arról beszélt, hogy a szomszédban dúló háború miatt az eddigi békementalitást el kell felejteni. (Hogy Magyar Péter ólomkatonája, Ruszin-Szendi Romulusz is értse: a katonák lehetőleg a lőtéren, ne pedig a tokaplasztikai klinikán tartózkodjanak. Ja, és ha rátör az inger, inkább nyelje le a szlava ukrajinit.) Ím, az atombomba ledobódott, és állítólag pukkant is, noha senki sem hallotta. Majd egy nappal később rácsatlakozott a témára Ukrajna: Zelenszkij extrémzongorista csapata videófelvételt tett közzé, amelyen az ukrán titkosszolgálat elfog két állítólagos magyar ügynököt, akik állítólag Kárpátalján végeztek földerítést.

További Vélemény híreink

Rapid délutáni friss – Ukrán befolyásolási technikák hazánkban + videó

Micsoda véletlen egybeesés, ugye? Előbb egy orvtámadás hazulról, majd kintről. Aki nem hülye, összerakja a mozaikokat. Ez egy szervezett, összehangolt külföldi titkosszolgálati akció Magyarország ellen – egy magyarországi párt segítségével.

S akkor vessünk egy pillantást arra, mit hoz ki fentiekből a Magyarországon működő ukrán propagandagépezet. Ehhez nincs más dolgunk, mint rákattintani Rácz András Oroszország-szakértő 36 ezer követővel rendelkező, az algoritmus által is kegyelt Facebook-oldalára. Róla azt érdemes tudni, hogy 2022-ig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának munkatársa lehetett. A háború kitörése óta ezerrel futtatja őt a balliberális média: a 444-től a HVG-n és a Telexen át Sváby Andrásig sokan kérdezik őt, ő pedig készségesen elemez bármit – adott esetben számítógépes játékot is. És

ő volt az is, aki – midőn Zelenszkij elnök a Barátság kőolajvezeték fölrobbantásával fenyegetőzött a bunkerében – megértően annyit mondott: – Az, hogy február közepén egy elkeseredett, kimerült, túlhajtott Zelenszkij (ne feledjük, ekkor már egy éve háború van) dühében azt kiabálja az egyik miniszterének, hogy fel kellene robbantani a Barátság kőolajvezetéket, önmagában még nem különösebben drámai fejlemény.

Nem biztos, hogy erre az a jó reakció, hogy Budapest még tovább rugdossa az ukránokat. Időközben a földgázvezetéket már elzárták, a Törökországon át idejövőt pedig rendszeresen támadják. De Rácz szerint mi rugdossuk Ukrajnát.

Nos, ez a Rácz András az alábbi szakértői véleményt fűzte a kémügyhöz. „Személy szerint inkább azt tartom valószínűnek, hogy az Ukrajna-szerte széles körben orosz ügynöknek tartott Orbán-kormánynak – és persze Moszkvának – általánosságban akartak az ukránok üzenni azzal, hogy május 9-én, a győzelem napján hozták nyilvánosságra az anyagot, és ezt jó előre ki is találták és egyeztették a szövetségesekkel… Miközben a Tisza-féle hangfelvétellel pedig csak véletlenül esett egybe ez a sztori, de tudni nyilván nem tudom. Tegyük hozzá, hogy a Tisza eddigi, látható külpolitikai tevékenysége – pontosabban a hiánya – alapján ennél jóval kevésbé komplex problémák megoldása is gondot okoz számukra. Nem tűnik reálisnak, hogy a Tisza pont a vérprofi és kifejezetten agresszív SZBU-val való konspirálással akarná kezdeni a látható külpolitikai tevékenységet.” Maszatolás a javából. „Valószínűnek tartja”, „tudni nem tudja” – de csakis „véletlen egybeesés” lehet az időbeli közelség Magyar Péter „atombombájához”. Aha.

„Az SZBU láthatóan képes volt dokumentálni a két ügynök találkozóit és kommunikációját is – nem értek hozzá, de ránézésre úgy tűnik, hogy hozzáfértek az illető(k) telefonjához” – írja Rácz. Tehát maga ismeri be, hogy nem ért hozzá, mégis – kvázi bírósági tényállásként – ismerteti az ukrán titkosszolgálat meséjét bármifajta kritikai észrevétel, fenntartás nélkül. Mintha az maga a Szentírás lenne.

„Közölnek olyan képernyőképeket, amiken állítólag az ügynököknek adott utasítások szerepelnek, lényegében egy kérdéssor, hogy mit kell megtudniuk. Információt kellett gyűjteni a kárpátaljai ukrán katonai erőkről, infrastruktúráról, csapatmozgásokról, valamint arról is, hogy milyen a lakosság hangulata, és hogy hogyan reagálnának, ha magyar vagy NATO békefenntartó erők érkeznének. A nyilvánosságra hozott anyag szerint a magyar hírszerző konkrétan utasította is az ügynököt, hogy próbáljon meg lefotózni egy, Kárpátalján telepített, Sz–300-as légvédelmi rakétát.”

S hogy mi a bizonyíték minderre? Egy képernyőfotó. Azon egy üzenet, amit csakis egy magyar hírszerző írhatott, nem az ukrán titkosszolgálat, amit nyilván az is alátámaszt – Rácz ezen nem mulaszt el gúnyolódni egy sort –, hogy pocsék a helyesírása. Bűzlik az egész történet. A DK bajai kamuvideója életszerűbb volt.

Amit ezután művel Rácz, az viszont már nem játék. „Adja magát a kérdés, hogy Magyarországnak vajon mire kellene információ a Kárpátalját védő ukrán légvédelemről. Miért, kinek kellene annyira pontosan tudni, hogy hol, milyen típusú légvédelem van, hogy még egy ügynököt is veszélybe sodornak miatta? A magyar légierő nyilván nem tervezi bombázni Kárpátalját. Kinek kellhetett akkor vajon az információ a kárpátaljai ukrán légvédelemről…? És erre sajnos egyetlen logikus magyarázat van csak: Oroszországnak.” Itt már

nemcsak kritikátlanul magáévá teszi és hirdeti az ukrán titkosszolgálat kamuszagú történetét, Magyarország elleni dezinformációját, hanem kvázi orosz katonai gyarmatként festi le a hazánkat, amely aktívan kémkedik Putyinnak. Mindezt egy senki által nem hitelesített, semmit sem bizonyító képernyőfotó alapján. Ha egy ilyen, ellenséges dezinformáció terjesztése nem sérti Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit, akkor semmi.

Ezek után Rácz közli: nem a két állítólagos ügynök ukránok általi elfogása, hanem az erre adott magyar válasz (két, diplomáciai fedésben dolgozó ukrán hírszerző kiutasítása) volt „súlyosan eszkalatív”. Értsd: szégyellje magát Magyarország, amiért visszaütött! (Pont, mint a már említett, Barátság kőolaj-vezetékes esetben: akkor is mi vagyunk a hibásak, ha Zelenszkij épp terrorcselekménnyel fenyegetőzik.) Rácz még elindít egy logikai bakugrást, ám félúton földbe csapódik. Szerinte ugyanis a magyar kormány beismerte, hogy az ukrán kémvád valós, máskülönben nem adott volna rá „goromba választ”. Ehelyütt Arisztotelész logikai értekezéseit ajánlanám a szerző figyelmébe. Meg a sárga-kék szemüveg levételét.

Végül még azért is belerúg a magyar kormányba, mert lemondta a kisebbségi ügyekben Ungvárra tervezett magyar–ukrán egyeztetést. Noha „szakértőként” tisztában lehetne azzal: valójában semmilyen egyeztetnivaló nincs: a soviniszta ukrán rezsimnek egyszerűen vissza kellene adnia azokat az anyanyelvhasználati, oktatási jogokat a kárpátaljai magyaroknak, amelyeket elvett.

Amint Rácz, úgy a teljes magyarországi baloldal is így, ukrán szemüvegen át, ukrán színekben játszva szemléli a világot. Érdekli is őket a magyarok igazsága, jogos követelései! Mindig Zelenszkijnek van igaza, slussz. Számukra tehát egy ukrán titkosszolgálati támadás esetén szó sem lehet összezárásról, nemzeti minimumról, Magyarország megvédéséről.

Azt keresik, hol csatlakozhatnának a minket támadókhoz. Átállniuk sem kell, mert sosem voltak velünk. Ha jobban a körmükre nézünk, érdekes dolgok derülhetnek még ki.