Tegnap a Királyi Festőakadémia nagytermében bejelentették, hogy David Cameron került a fő brit ellenzéki párt élére. Az eredmény önmagában is jelentős, hiszen így Cameronnak van esélye arra, hogy ő legyen az Egyesült Királyság következő konzervatív miniszterelnöke. De jelentős az is, hogy a hosszú választási kampány a két fő jelölt, David Cameron és David Davis között sohasem fajult elkeseredett szócsatává, egymás ócsárlásává, sőt még csak egymástól merőben különböző politikai elképzelések összecsapásává sem. A két jelölt elsősorban a követendő konzervatív taktika s nem a hosszú távú politikai célok fölött vitatkozott, sosem zárva ki a választás utáni szoros együttműködés lehetőségét, akármelyikük legyen is a győztes.
A kampány sokat használt a Konzervatív Pártnak. Mindvégig megőrizte komolyságát és civilizáltságát, de ami még fontosabb, valóban lekötötte az emberek figyelmét. A brit közvélemény hoszszú évek után először megint kezdi komolyan venni a kétszer megalázott és harmadszor is legyőzött konzervatívokat.
Végül az is jelentős, hogy Cameron nagyjából 2:1 arányban győzött. A leadott 199 ezer szavazat közül 134 446-ot kapott meg, és a párttagság 78 százaléka szavazott. A konzervatívok döntöttek.
David Cameron ismét hangoztatta azt az ígéretét, hogy az ország érdekeit nem rendeli alá a párt érdekeinek, ha a kormány jól dönt, számíthat az ellenzék együttműködésére. Nem lesz mesterséges vita, ha nincs véleménykülönbség. Ha ez így lesz, változik a westminsteri parlament képe.
origo.hu
Éveken át zaklatta szexuálisan élettársa kislányát egy pedofil Veszprémben – az anya is tudott róla, de nem tett semmit
