Kabaré a Bródy Sándor utcában

Aki figyelemmel kísérte a Magyar Rádió utóbbi fél évét, úgy gondolhatja, hogy a legpatinásabb közmédium körüli történések a rádiókabaréba illenek. Most a slusszpoén előtti ki tudja, hányadik csattanó gyanánt álljon itt a jelenlegi helyzet rövid ismertetése.
Nézzük sorjában! Adva volt egy négy éven keresztül folyamatosan támadott elnök, Kondor Katalin. Akit – mint minden vezetőt – nyilván lehet kritizálni. Kapott is hideget-meleget, túlélte, augusztustól már nem elnök, köszöni, jól van. Egy biztos: Kondor vezetése alatt a rádióban – ellentétben a többi közmédiummal – rend volt, mind szervezeti, mind pedig gazdasági értelemben, ami ritka sikertörténet a rendszerváltás utáni közszolgálati médiumok történetében.
Hosszú huzavona után (ennek részletezésétől most megkímélném az olvasót) augusztusban, távozásakor korábbi bizalmasának, Hollós János igazgatásszervezési alelnöknek adta át az intézmény ideiglenes irányítását. Amit persze nem lehetett lenyeletni a rádiókuratórium szocialista elnökével, Gellért Kis Gáborral. Három hónapja a kuratórium úgy döntött, hogy Hollós mellé rendeli ügyvezetőnek Gőblyös István másik alelnököt is. Az ügyvezetők keze meg van kötve, nem dönthetnek minden kérdésben. A rendszerbe kódolt üzemzavart azzal lehetett elhárítani, hogy esetenként felhatalmazást kapnak a kuratórium elnökségétől. És ez mindaddig tart, amíg a kuratórium nem lesz képes teljes jogú új elnököt választani.
Ilyen eseti felhatalmazást most kért és kapott először a két alelnök. Most, hogy 109 nyugdíjas vagy nyugdíjas korú munkatárstól meg kívánnak válni, amivel elvben nincs is semmi probléma: nem feltétlenül helyes, ha egy költségvetési intézmény belsős munkatársainak 8-9 százaléka nyugdíjas korú. Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. A munkáltatói jogokat, így a munkaviszony felmondással való megszüntetését is – a kétharmados médiatörvény szerint – csak az intézmény elnöke gyakorolhatná, ám ilyen nincs. Illetve még nincs. Bő egy hét múlva akár lehet is. Akkor meg mire ez a nagy kapkodás? Vajon Hollós és Gőblyös már tudja, hogy nem lesz elnöke a rádiónak, ezért mer belevágni a rendrakásba? Vagy tudják, hogy lesz rádióelnök, és még azelőtt rendet akarnak tenni? És persze itt az újabb kérdés: talán nem is a rendrakás a cél?
Feltűnő, hogy az ügy érintettjein kívül mindenki indulatossá válik. A politikai feszültség egyértelműen tetten érhető. A gazdasági átszervezés miatt másokat is érint a változás: a Kondor Katalin által helyzetbe hozott vezetőket. Valószínűleg ez lehet az oka, hogy a Hollóst korábban még kiakolbólítani szándékozó Gellért Kis Gábor örül a „nyugdíjasokat érintő intézkedésnek”. Ennek tudatában az sem meglepő, hogy Kondor Katalin minap korábbi bizalmasát, Hollóst egyszerűen leárulózta. Emellett persze Gellért Kis elszólásai is érdekesek. A nyugdíjazásokat a rádió lefejezéseként értékelőknek kritikusan annyit mondott: „ha ezek egyáltalán fejek…”
Tehát akkor nézzük meg, kikről is van szó! Például Perjés Kláráról. A Kossuth adó főszerkesztője ötvennyolc éves, négy éve van a nyugdíjkorhatárig. Igaz, a szolgálati ideje alapján már jogosult nyugellátásra, ezt igénybe is veszi, de ez az ő döntése volt, nem az intézményé. Vagy Morvai Katalin kommunikációs vezető, aki nincs még ötven sem, ám a tervek szerint az általa vezetett kommunikációs iroda megszüntetésével szabadulnának meg tőle. Ami közös bennük: Kondorral jó viszonyt ápolnak. Hollós tehát – Kondor értékítélete szerint – sajátjai ellen fordult, azok ellen, akikkel négy évig együtt dolgozott. Gellért Kissel viszont láthatóan közös nevezőn vannak: Hollós intézkedik, a főkurátor meg boldog. Hétfőig legalábbis.
Hétfőn ugyanis a kuratóriumi elnökség fideszes alelnöke, Szadai Károly javaslatára – újratárgyalja a nyugdíjasok ügyét a testület. Mert – mint Szadai mondta – Hollós és Gőblyös alelnökök félrevezették a kuratóriumi elnökséget, ezért nyertek el felhatalmazást. Maga Szadai is ezért szavazott akkor igennel – állítja. (Az MSZP-s Agárdi Pétert nem lehetett félrevezetni? Ő – az MSZP-s kuratóriumi elnökkel szemben – nemmel szavazott.) „Hétfőn talán megsemmisítjük az előző döntést”, reménykedik Szadai Károly. „Azért még beszélek a Karcsival” – így Gellért Kis. Kérdés persze, hogy miről.
Sokan állítják, hogy a Kondor által kinevezettek eltávolítása, semlegesítése a Kondor-éra elleni utolsó szőnyegbombázás. Halász János fideszes médiapolitikus szerint egyenesen politikai tisztogatás történt a rádióban. Azonban furcsa módon ugyanezt mondta a Kondorral legendásan rossz viszonyban lévő ifjú szocialista Újhelyi István is. De vajon miért? Újhelyi azért vizionál politikai tisztogatást, mert a Kondor által kinevezett Hollós János – az MSZP-s Gellért Kis Gábor örömére, az ugyancsak MSZP-s Agárdi Péter ellenvetése mellett – kirúgja Kondor bizalmasait?
Ugye, mondtam, kabaré.
Változott a helyzet a Kondor-féle vezetés időszakához képest. A rádióban egyre kevésbé tapasztalható a gazdasági és szervezeti fegyelem. A gazdálkodás – Kondor után – hirtelen nagy bajba került, amit onnan tudunk, hogy Gellért Kis Gábor soha nem mulasztja el megemlíteni. Elnök nincs, mint ahogy esély sincs nagyon arra, hogy legyen. A Magyar Rádió jelenlegi kaotikus helyzetét a választások előtt előidéző Hollós János (?) döntései mindinkább elnyerik a szocialista kuratóriumi elnök tetszését. Elkészült a Petőfi adó félkereskedelmivé és a Bartók adó félparlamentivé való átkozmetikázási koncepciója is, és tervek készülnek a nyíregyházi, nagykanizsai és szombathelyi körzeti stúdiók megszüntetéséről. Ezek megvalósításához megint csak kellene egy fránya rádióelnök (ha- csak a kuratóriumi elnökség ismét nem ad felhatalmazást az alelnököknek). Az új elnök pedig egy feje tetejére állított intézményt kap, a káoszban nem tud majd rendet tenni – vagy a kész helyzetből adódó kényszerpályáján kell mozognia.
Kinek jó ez? Erre talán egyszerűbb a válasz: a Kondor Katalin közszereplései miatt a rádiót jobboldalinak bélyegző baloldalnak, noha minden felmérés igazolta, a kormányzati politikusok kétszer annyit szerepelnek a rádióban, mint az ellenzékiek.
Mert tudjuk, a baloldal régi taktikája, hogy ha valamit nem tud megszerezni, akkor el kell pusztítania. Vagy legalább annyira szétzilálni, hogy külső ellenőrzés nélkül ne működhessen. Azt pedig megvalósíthatja a szoclib kuratóriumi elnökség. Hogy tiszta legyen a kép, a szélsőjobboldalisággal nehezen vádolható Orosz Józsefnél is kiütötte a biztosítékot, amikor Gellért Kis Gábor a Nap-keltében azt mondta: ha a telefonközpontos nem tudja, ki a főnök a rádióban, „akkor kapcsoljanak engem”. Őt. A politikai megbízottat.
Szóval kinek jó a bizonytalanság, a botrány, az átláthatatlan személyi-jogi helyzet, az elbizonytalanodó munkatársak, a kiszámíthatatlan műsorstruktúra, az átalakítások állandó lebegtetése, a vezetők elbocsátása, a kuratóriumi elnökség és az „áruló” ámokfutása? Kinek jó a megosztottság? Ugye, ugye: annak, aki uralkodni akar. A rómaiak tudták ezt. És ki támadta folyamatosan a Magyar Rádiót, az egyetlen rendben lévő közmédiumot? Ugye, ugye: a szocialisták–SZDSZ-esek. És kit kell kapcsolni, ha főnököt keresünk a rádióban? Ugye, ugye: a szocialista kuratóriumi elnököt. A kör bezárult.
A csütörtöki rádiókabaré talán megmarad, de hogy a végén ki fog nevetni, azt még nem tudjuk.
A tavaszi slusszpoéntól függ.