A föderalisták szerint a dolgok természetes rendje, hogy a döntések és a megvalósításukhoz szükséges eszközök és erőforrások nemzetek feletti szintre szivárognak át, aminek egyenes következménye, hogy a döntési szempontok is fokozatosan elszakadnak a nemzeti érdekektől. A szuverenisták szerint viszont a nemzeti érdekek és szempontok nem meghaladhatók, az európai együttműködést ezeknek kellene mozgatniuk. 

A föderalisták munkamódszere a Schuman-nyilatkozat óta ugyanaz. Végy egy nagy célt, ami néhány évig a közös cselekvés mozgatója lehet. A cél legyen olyan, ami kizárólag az uniós hatáskörök szélesítésével valósítható meg, és ami nyilvánvaló tagállami hatáskörökbe is indokolhat beavatkozást. Szerencsés esetben a célnak erős morális felhangja vagy értéktartalma van, így az ellenkezőkkel nem kell érdemi vitát folytatni. Elegendő a konkrét intézkedésekkel szembeni kritikát az európai értékek tagadásaként értelmezni, a bírálókat pedig kitolni az európai politikai közösségből. Ez szükségesé teheti a megelőző vagy szankciós eszköztár erősítését, ami önmagában véve is komoly eredmény az alkotmányos föderalizmus szempontjából. Fontos, hogy a célok megvalósítására ne álljon rendelkezésre elegendő uniós és tagállami forrás, ezért a költségvetési mozgástér biztosítása csak innovatív eszközökkel legyen lehetséges – így további lépések tehetők a fiskális föderalizmus felé.

Ukrajna támogatására az Európai Unió 2022 februárja óta már mintegy 140 milliárd eurót költött, és ennek jelentős részét kifejezetten erre a célra felvett hitelből finanszírozta. Az európai védelmi politika erősítése, aminek a többségi álláspont szerint szerves része Ukrajna katonai támogatása, megdöntötte azt a korszakos tabut, hogy az uniós költségvetésből katonai kiadások közvetlenül nem finanszírozhatóak. Ukrajna támogatásának és Oroszország gyengítésének szándéka olyan szankciós, kereskedelmi és energiabiztonsági köntösbe öltöztetett intézkedéseket szült, amelyek példátlan beavatkozást jelentenek a tagállamok energiapolitikájába. 

De miért állnának meg félúton a föderalisták? Hiszen ez mind semmi ahhoz képest, amilyen lehetőségeket Ukrajna tagsága kínál az Európai Egyesült Államok támogatói számára. És itt nem csak arról van szó, hogy Ukrajna tagságával olyan nagy tagállam lenne a döntéshozatali folyamatok részese, amit Brüsszel kézileg vezérelhet, mert most – és még belátható ideig – szelektív államcsődben van, ezért mindennapi túlélése a bizottság által jóváhagyott pénzügyi transzferektől függ majd.

Ukrajna csatlakozása az uniós hatáskörök, intézményi egyensúly és döntéshozatali eljárások legalapvetőbb kérdéseit nyitná ki. A föderalista célkitűzés valójában a bővítés és reform programja. Az intézmények és a nagy tagállamok között konszenzus van abban, hogy Ukrajna felvételének együtt kell járnia az egyhangú döntéshozatal felszámolásával és a politikai-ideológiai nyomásgyakorlás eszközrendszerének kiterjesztésével. Az is egyértelmű, hogy Ukrajna tagsága mellett az EU jelenlegi költségvetési struktúrája nem fenntartható. Búcsút inthetünk a kohéziós és a közös mezőgazdasági politika ma ismert formájának és annak a kevés megmaradt eszköznek is, amivel a tagállamok az uniós költségvetés végrehajtását befolyásolhatják és ellenőrizhetik. De ez sem lesz elég, ha figyelembe vesszük, hogy 2029-től Ukrajna támogatása a jelenlegi éves költségvetési főösszeg akár egynegyedét, az EU adósságszolgálata pedig egyötödét is kiteheti. Itt aligha marad más megoldás, mint a folyamatos, gördülő közös hitelfelvétel, amivel meg is érkeztünk a tényleges fiskális unióhoz.

Ukrajna nyilván kezdeményezni, az uniós intézmények pedig támogatni fogják a védelmi szolidaritás eszközrendszerének alkalmazását, majd megerősítését. Ez először csak az európai védelmi ipari bázis erősítését, majd közös beszerzéseket, ezután közös kutatás-fejlesztést, közös tervezést, közös képességeket, végül közös irányítási struktúrákat és közös parancsnokságot jelent. A közös védelempolitika természetesen a külpolitikát is nemzetek feletti szintre tolja. A közös külügy, hadügy és pénzügy megvalósulásával pedig el is érkeztünk az Európai Egyesült Államokhoz.

Ez az Ukrajna uniós csatlakozása mögött húzódó föderalista mesterterv. Amikor Ukrajna uniós tagsága ellen érvelünk, akkor az Európai Egyesült Államokkal szemben érvelünk a szuverén nemzetek és tagállamok Európájáért. A mi Európánkért. Most még megtehetjük. Ukrajna csatlakozása után már késő lesz.

A szerző európai uniós ügyekért felelős miniszter