Magyarország húszéves európai uniós tagságára tekintünk vissza. Hazánk 2004. május 1-jén, kilenc másik európai országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz. Ez volt az ötödik bővítés az unió történetében, az országok számát és a lakosságszámot tekintve pedig a legnagyobb. A csatlakozást 2003. április 12-én népszavazás előzte meg, ahol a magyarok nagy többsége, több mint 83 százaléka nyilvánította ki, hogy támogatja azt. Európai uniós tagságunkat nemzeti konszenzuson alapuló történelmi sikerként éltük meg akkor. Olyan döntésnek, amelynek nem volt és ma sincsen alternatívája.
Magyarország államisága ezeréves. Államalapító királyunk, Szent István a nyugati kereszténység felvételével nemcsak szimbolikusan és politikailag, hanem gazdaságilag és kulturálisan is Európához kapcsolta országunkat. Európaiságunk mára magyar identitásunk szerves és elválaszthatatlan része: csak magyarként lehetünk európaiak, és magyarként csak az európai nemzetek közösségében találhatunk otthonra. Mi, magyarok, ezer éve Európához tartozunk.
Magyarságunk és európaiságunk nem ajándékba kapott, hanem megharcolt önazonosság. Országunk a történelem folyamán többször és hosszú ideig idegen elnyomás alatt volt, de mindig rendíthetetlenül küzdöttünk önállóságunkért és magyarságunkért. Számunkra magától értetődő volt, hogy magyarként Európát és Európa határait is védjük.
A második világháborút követően Európán kívüli nagyhatalmak megállapodása mesterségesen kettészakította a kontinenst. Talán Európa keleti felén nyilvánvalóbban és fájdalmasabban látszott, de valójában egész Európát megszállták és megalázták. Európa sorsának alakítója helyett annak elszenvedője lett. Ez sajnos a nyugat-európai integrációra is igaz volt: a hidegháború évei alatt nagyon is jól illeszkedett a megosztott kontinens sajátosságaihoz, a nagyhatalmak által húzott vonalakat nem léphette át.
A hidegháborút követően azonban lehetőség nyílt az európai integráció történelmi küldetésének megvalósítására: a kettészakított kontinens újraegyesítésére és Európa önállóságának helyreállítására. A szovjet megszállás után, a kommunizmus bukását követően hazánkban is nemzeti célként fogalmazódott meg, hogy csatlakozzunk az Európai Unióhoz. Ebben teljes egyetértés volt a demokratikus pártok között. Uniós tagságunkat mindenki hasonlóan látta: lépésnek Európa újraegyesítése felé, de egyúttal történelmi igazságszolgáltatásnak is.