Magyarország kormánya nemzeti konzultációt kezdeményezett tizenegy kérdésben. A kérdések mindegyike kapcsolódik az Európai Unióhoz. Az Európai Unió bonyolult gépezet, és egyszerű kérdésekben összefoglalni a brüsszeli döntések mögötti dilemmákat bátor feladat. A szuverenitásvédelmi konzultáció kérdései azonban nem elfedik valódi vitáinkat Brüsszellel, hanem politikai kontextusba helyezik azokat. Érdemes ezért a kérdések mögé is betekinteni.
A konzultáció első három kérdése olyan elvárásokra kérdez rá, amelyeket Magyarországgal szemben az Európai szemeszter részeként elfogadott országspecifikus ajánlások fogalmaznak meg: a rezsitámogatás, a kamatstop és az extraprofitadó kivezetésére. Az Európai szemeszter során a bizottság országjelentése alapján ajánlásokra tesz javaslatot, amit a pénzügyminiszterek fogadnak el minősített többséggel, majd formálisan az állam- és kormányfők erősítenek meg. Az eredeti koncepció szerint a szemeszter makrogazdasági fókuszú, a tagállamok által irányított, önkéntességen alapuló folyamat.
Az Európai szemeszter ma már valamennyi eresztékében recseg. Információs monopóliumát és erőforrásait kihasználva a bizottság domináns szerepre tett szert. A gazdaságpolitikai fókusz a múlté: Magyarország az igazságszolgáltatás függetlenségétől kezdve a nemzeti energiamixen keresztül a szociális ellátórendszerig bezárólag számos területen kapott ajánlást.
A bizottság több alkalommal próbált politikai döntéseket ránk kényszeríteni. A vita forrása rendszerint az alapvető család- és társadalompolitikai kiindulópontok különbözősége volt. Idén az Európai Tanácsban az ajánlások megerősítését is elutasítottuk: az Európai Tanács következtetései szerint „megbeszélést folytatott”, ami alapján az Európai szemeszter „lezárulhat”. Az idei szokásos „jóváhagyás” tehát hiányzik.
A szemeszter elveszítette önkéntes koordinációs jellegét is. A helyreállítási és ellenálló-képességi eszköz (RRF) elfogadása óta pénzügyi kényszerítő elemek kapcsolódnak hozzá: a tagállamok nem férhetnek az RRF forrásaihoz, ha nem hajtják végre az országspecifikus ajánlások jelentős hányadát.
Ráadásul a bizottság valamilyen módon a nemzeti költségvetési politikákat megfegyelmező gazdasági kormányzás keretrendszerét is ebbe a folyamatba kívánja integrálni. Magyarország a nemzeti költségvetése tervezése során is kénytelen lenne megfelelni a bizottság elvárásainak.
A kamatstop, a rezsitámogatás és az extraprofitadók területén ezután is komoly politikai konfliktusok várhatók, ahol Magyarország csak magára számíthat.
2023 első fél évében az EU-ban, Norvégiában és Svájcban 519 ezer menedékkérelmet nyújtottak be, ami a 2015/2016-os migrációs válság óta a legmagasabb szám. Első fokon a menedékkérelmek csaknem kétharmadát elutasították. Ugyanebben az időszakban a 217 070 kiutasítás háromnegyedét nem lehetett végrehajtani, mert a származási országok nem fogadják vissza az érintetteket. A migrációs és menekültügyi paktum tovább mélyítené a rendszer válságát. Fő szabály szerint legfeljebb 12 hétig lenne tartható menekültügyi eljárás lefolytatása céljából a határon a kérelmező. Mivel ilyen rövid idő alatt lehetetlen a megfelelő mélységű ellenőrzést és eljárást lefolytatni, a menedékkérő biztos lehet abban, hogy három hónap után az EU területére léphet. Ha mégis sikerülne jogerős határozatot hozni 12 héten belül, és annak az lenne az eredménye, hogy az illetőt ki kell utasítani, az esetek háromnegyedében az nem lesz végrehajtható.
A bizottság szerint nálunk kellene létrehozni az európai eljárási és befogadási kapacitás csaknem egyharmadát: majdnem 8500 férőhelyet kellene folyamatosan fenntartani. Egy fő egyszeri átlépéssel 12 hetet tölthet a fogadóállomáson, így évente több tízezer fő ellátását kellene megoldanunk. A paktum a menekültek átvételére vonatkozó éves relokációs célszámokat ír elő, amit csak pénzfizetéssel vagy szűk körben alkalmazható alternatív felajánlásokkal lehetne kiváltani.
Viszont válsághelyzetekben más eszközökkel ki nem váltható elosztás is előírható. A számok egyértelműen azt bizonyítják, hogy az unió folyamatosan migrációs válsághelyzetben van. A mechanizmus a gyakorlatban állandó válsághelyzeti üzemmódban működtetett, kötelező relokációs kvótarendszerré fog alakulni. Több európai állam már most is a paktumon kívül keresi a megoldást: az olasz, a dán, az osztrák és a brit elképzelések is a területen kívüli menekültügyi eljárásokat térképezik fel. A tagállamok ismét csak magukra számíthatnak.
Magyarország kormánya évek óta igyekszik felhívni a figyelmet az európai migrációs rendszer és a terrorfenyegetettség közötti összefüggésre.
Az októberi európai terrortámadások hatására az Európai Tanács arra hívta fel az intézményeket és a tagállamokat, hogy „a belső biztonság fokozása érdekében nemzeti és uniós szinten valamennyi releváns szakpolitikai területet mozgósítsák”, ideértve a harmadik országokkal való szoros együttműködést. Ennek szellemében törekvésünk, hogy az uniós fejlesztési források még közvetve se szolgálhassák terroristaszervezetek céljait. Magyarország kormánya támogatta, hogy a bizottság világítsa át a Palesztin Hatóságnak nyújtott fejlesztési támogatásokat.
A biztonsági szempontok magukért beszélnek, de belpolitikai kötöttségek miatt ma már nem minden tagállam vállalhatja fel ezt az álláspontot. A nyugat-európai, erősen antiszemita felhangú tömegtüntetésekkel a nemzeti konzultáció eredményét állíthatjuk szembe.
Az Európai Tanács 2022 júniusában úgy határozott, hogy megadja a tagjelöltország-státust Ukrajnának. A döntés azt is tartalmazta, hogy a tanács akkor fog határozni a további lépésekről, ha a bizottság által a tagsági kérelemről szóló véleményében meghatározott hét feltétel maradéktalanul teljesül. A bizottság novemberi országjelentésében egyértelműen megállapította, hogy nem ez a helyzet: Ukrajna a hét feltételből hármat, köztük a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, nem teljesítette. Ehhez képest a bizottság, nyilvánvalóan politikai megfontolásokból, mégis azt javasolja, hogy az EU kezdje meg a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával.
Az ukrán gabonaválság története azonban kiváló esettanulmány arra, milyen helyrehozhatatlan károkat okozhat már a meggondolatlan piacnyitás is, ami csak ízelítő az ukrán uniós tagság kockázataiból.
2022 nyarán az EU úgy döntött, hogy ukrán gazdaság megsegítése érdekében egy rendelettel felfüggeszti az ukrán agrártermékekre alkalmazott vámokat és kvótákat. A döntést politikai szempontok vezérelték, amelynek kockázataira a magyar kormány sikertelenül igyekezett felhívni az intézmények figyelmét. Ukrajna korlátozás nélkül lehetővé teszi a génmódosított vetőmagokból előállított termények termesztését. Az EU-ban évtizedek óta betiltott növényvédő szerek továbbra is használhatók Ukrajnában. Nem elvárás a növényvédő szerek használatának ötvenszázalékos csökkentése vagy az ökológiai gazdálkodásba vont területek arányának 25 százalékra emelése sem. Az ukrán gazdáknak olyan szabályoknak sem kell megfelelniük, mint a megművelt terület hét százalékának parlagon hagyása vagy a vetésforgó. Mindez behozhatatlan versenyhátrányt jelent az uniós gazdáknak.
