A történelem viharai során földrajzi kiterjedése sűrűn változott, így nehéz meghatározni az eredeti Partium pontos területét. A jelenlegi értelemben vett mai Partium Máramaros, Szilágy, Szatmár, Bihar és Arad megyét foglalja magában. Etnikai térképe nagyon színes, többségében magyar, román, cigány lakosság mellett élnek a vidéken szlovákok, bolgárok, szerbek és horvátok is.
Juhász Zsolt, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetője, gyerekkorában lépte át elsőként a magyar–román határt és saját visszaemlékezése szerint az első pillanatban azt gondolta, hogy azonnal Erdélybe érkezett. Valójában viszont elsőként Partium festői és kultúrtörténetében gazdag vidéke tárult a szeme elé. Most érkezett el munkásságában a pillanat, hogy rendező-koreográfusként a Duna Művészegyüttessel megalkossa az erre a vidékre koncentráló táncelőadást, aminek egyik különlegessége, hogy a műsorban bemutatandó táncanyagok többsége még sosem szerepelt az Együttes repertoárjában.
Az előadásban megjelennek Sárrét és Szilágyság magyar táncai, keményfoki román, nadabi román és cigány táncok, mácsai cigány, vingai bolgár, máramarosi hucul táncok, valamint Csasztvan Zsuzsanna, a népművészet ifjú mestere előadásában Nagylak és Arad környéki szlovák énekek.
A Partium nemcsak táncokban és énekekben gazdag, de híres szülöttekben is bővelkedik
Neves költőink származnak erről a vidékről, akiknek versei Rubold Ödön, Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes művész tolmácsolásában szólalnak majd meg a színpadon. A műsor Ady Endre, Arany János, Dsida Jenő, Tóth Árpád, Kazinczy Ferenc, Szilágyi Domokos költeményeit, valamint az egész produkció a partiumi urbánus világ szellemi értékeit, a város és vidék kapcsolatát igyekszik megjeleníteni, a partiumi emberek identitás kérdéseit feszegeti majd.
A produkció ötletgazdája és egyik koreográfusa Farkas Tamás, a népművészet ifjú mestere, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa, akit szoros családi kötelék fűz Partium tájegységéhez. Azon kevesek közé tartozik, akik rendszeresen gyűjtöttek táncokat ezen a vidéken, hogy azok fennmaradjanak az utókor számára és a színpadon használva örök érvényűek lehessenek.
A munkafolyamat nemcsak azért izgalmas, mert teljesen új táncanyagokat tanulhattak az együttes táncművészei, hanem mert ezeknek az anyagoknak a betanításában is részt vettek. Ahogyan ez már korábban is jól működött, ez alkalommal is az együttes táncművészei készültek fel archív filmek anyagaiból és ezek alapján tanították át egymásnak a lépéseket, mozdulatokat, de természetesen külsős táncmesterek is segítették a felkészülést. Az anyagok kiválasztása szempontjából pedig fontos volt, hogy nagyjából hasonló arányban legyenek bemutatva a különböző nemzetiségek, a magyar, a román, a cigány, a bolgár, a szlovák és a hucul táncok.
