A kálvária azóta is az Epreskertben van, liturgiai funkcióját elvesztette, állaga egyre romlott, majd végveszélybe került. A Budapesti Városvédő Egyesület kezdeményezésére 2002-ben azért jött létre a Barokk Kálváriákért Alapítvány, hogy minden lehetséges forrást és erőt megmozgatva megakadályozza a műemlék pusztulását. A rekonstrukció azóta folyik, és ha sikerül előteremteni a még hiányzó összeget, jövőre teljes szépségében újulhat meg, és új funkciót is kap Budapest első kálváriája, amelyet még a művészettörténeti szakirodalomban is többnyire epreskerti kálváriaként emlegetnek.
Hogy ki tervezte, arról írásos dokumentumok nincsenek. Révhelyi Elemér a XX. század húszas éveiben azt feltételezte, hogy valószínűleg Mayerhoffer András lehetett a tervező. Azóta is itt tartunk. A kálvária történetét összefoglaló cikkeiben Ritoók Pál a Művészettörténeti Értesítőben, illetve a Budapest című folyóiratban megállapítja: bárki volt is a tervező, „feltehetően osztrák vagy cseh területen szerzett iskolázottságával az itáliai kertépítészet belvederéit alakította át a kereszthalál felidézésének pesti pódiumává. Megalkotva a város egyik legszebb köztéri barokk műalkotását.” Úgy látszik, a XIX. században sem volt ritka, hogy a tervezőről elfeledkeztek a városi hatalmasságok. A kálvária tervéről is csak annyit tudunk, hogy a fővárosban „megtárgyaltatott és elfogadtatott”.
Az építmény előtörténete is izgalmas. Az erről szóló cikkek Révhelyi Elemért idézve adják tudtul, hogy a formájában és szerkezetében a mainál egyszerűbb kálváriát 1724 és 1732 között építtette egy budai polgárasszony, Weiss Anna kérésére Schwartz Anna Mária, aki később – a pálosok kolostorába zárva, súlyos bűne miatti vezeklésül – határozta el, hogy nagyobb és szebb kálváriát emeltet. Ez az alkotás 1749-re készült el: középpontja egy kupolaboltozattal fedett kör alaprajzú kápolna, amelyet kilenc szakaszra osztott árkádsor vesz körül. A fölötte lévő ovális és tört fonatos mellvéddel díszített teraszra ívelt lépcsőrendszer vezet. Pest lakói szerették, magyar, német, szláv nyelvű énekeket énekelve körmenetben vonultak a kálváriához. Sokan adakoztak a kálváriaalap javára, míg 1786-ban II. József rendelete nyomán be nem zárták az épületet. A szent hely az érseki helynök jóváhagyásával 1806-ban nyílt meg ismét a hívek előtt. Az ő kívánságukra emeltek stációkat a kálváriahegy körüli üres telkeken, és helyeztek el szobrokat a kálváriához vezető út mentén álló több ház homlokzatán, falfülkéiben.
Az idők során a szobrok közül jó néhány eltűnt, a főváros pedig végül úgy határozott, hogy nem lebontatja, hanem átengedi az építményt a szobrászati iskolának, és elviteti az Epreskertbe, a főváros művésztelepére. Stróbl Alajos nemcsak újjáépítette, hanem némileg változtatott is az eredeti szerkezeten. A kálvária karbantartása azonban már annak idején is akadozott. A második világháborúban súlyosan megsérült, az utána következő három évtizedben elhanyagolták. Az első helyreállítási tervet a Fővárosi Műemlék-felügyelőség felkérésére H. Vladár Ágnes készítette el Szakál Ernő kőszobrász-restaurátor szakvéleménye alapján 1963-ban. A munka azonban csak 1970-ben kezdődött el, szűkös anyagi feltételek közepette. Akkor az volt a legfontosabb feladat, hogy kijavítsák a háborús sérüléseket, és elvégezzék a karbantartást, de ahogy teltek az évek, a kálvária ismét rossz állapotba került.
A Barokk Kálváriákért Alapítvány létrehozásával a Budapesti Városvédő Egyesület az utolsó pillanatban mozgósított az épített örökség e kivételesen értékes darabjának védelmére, ugyanis a könnyen erodálódó, porózus szerkezetű mészkőből épült kálvária balesetveszélyessé vált.
Az anyagi háttér megteremtésére a Képzőművészeti Egyetem az alapítvánnyal közösen gyűjtött. A kálvária megmentésére – nálunk kivételnek számító módon – számos intézmény fogott össze: a kincstártól kezdve a fővároson, több alapítványon keresztül a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalig. Minden munkafolyamatra pályázatot írtak ki, megkezdődött újra a kutatás, ennek eredményei alapján alakult ki az új helyreállítási koncepció. A helyreállítás tervét fővédnökként támogatja Erdő Péter bíboros érsek és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke.
Az építészeti tervet Albert Tamás készítette H. Vladár Ágnes korábbi munkájának, valamint az újabb műszaki lehetőségek figyelembevételével (H. Vladár Ágnes szakértőként működött közre). A restaurálási tervet velük konzultálva Szomolányi Péter dolgozta ki, ő nyerte meg a kivitelezésre kiírt pályázatot is. A kőfaragó és kőszobrászati munkákat Pap Lajos és munkatársai végzik, az ő művészetüket dicséri számos köztéri emlékmű, műemlék épület, templom szerte az országban.
A tervezőknek abból kellett kiindulniuk, hogy teljes felújítást, nem állagmentést végeznek, alaposan meg kellett tehát kutatni a szerkezetet építésznek és restaurátornak egyaránt. Számos olyan statikai, szerkezeti probléma merült fel, amely kívülről nem látszott. Ha ezeket nem fedezik fel, később nagy károkat okozhattak volna. Alapkérdés volt, hogy a kálvária melyik állapotát tekintsék eredetinek. A hetvenes években az akkor meglévőt igyekeztek konzerválni, most a korábbi állapothoz térnek vissza a szakemberek. Lehetőleg visszaállítanak minden olyan részletet, amelyet értéknek tartanak. Megerősítették az építmény alapjait, szigetelték alulról és felülről. A tetőről lefolyó vizet kő vízköpők fogják fel. A körbefutó árkádot a hetvenes években vasbeton födém védte, most visszakerült a téglaboltozat, a vonóvasas rendszer. A faragványokat Lengyelországból származó, sokkal időtállóbb homokkőből készítik el, a követ korszerű anyagokkal impregnálják. A felső korlátívből olyan kevés maradt meg, hogy teljesen újra kell faragni, egyébként mindent megtartanak eredetiben – gondosan restaurálva –, ami a teraszvonal, az osztópárkány alatt van. A kálvária díszkivilágítást kap, és négy út vezet majd hozzá. A cél az, hogy a nagyközönség is látogathassa majd.
A műemlék kálvária a jövőben találkozási lehetőséget ad – ökumenikus szellemben – az egyházművészetek, az egyházzene, a szakrális témákat feldolgozó képzőművészet, a passiójátékok, iskoladrámák művelőinek. A tervezett átadás időpontja 2006 húsvétja.
Árverés
A Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) és a Barokk Kálváriákért Alapítvány 2005. december 16-án, pénteken 14 órakor árverést rendez az epreskerti kálvária rekonstrukcióját segítendő. Az aukció helyszíne az egyetem Feszty Árpád műteremháza (Terézváros, Kmety utca 27.). A licitre az MKE mesterei és növendékei ajánlották fel a szakralitás és a város történetileg mindig együtt élő kettősségét tükröző alkotásaikat – szobrokat, plasztikákat, festményeket és grafikákat –, hogy így járuljanak hozzá e páratlan barokk műemlék hosszabb ideje folyó helyreállítási munkálatainak befejezéséhez. Az érdeklődők december 15-én 13 és 18 óra között a Feszty-műteremben nézhetik meg a kalapács alá kerülő alkotásokat, illetve tájékozódhatnak a kikiáltási árakról.
origo.hu
Megöltek egy nőt Budapesten
