Kiszáradt az a fa, amelyet az idén nyáron az indonéziai Aceh városban ültetett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a leendő magyar kórház helyén, és december eleji látogatásunkig egyetlen kapavágásnyit sem haladt az építkezés. A Magyar Nemzet úgy tudja, Aceh polgármestere levélben érdeklődött a magyar kormánynál, hogy miért késlekedik a Magyar Vöröskereszt által finanszírozott kórházépítés, amelynek tervei (az építkezési és más adminisztrációs engedélyekkel egyetemben) már a kormányfői látogatás idejére elkészültek. Úgy tudjuk, abból a tervből nem lesz semmi, az önálló magyar intézmény helyett (egy osztrák kórház részeként) egy húszágyas osztály épül a hazai adományból. A kivitelező egy osztrák profitorientált cég, a kórházépítésre szakosodott Vamed AG. Lapunk úgy tudja, hogy a beruházók egyelőre nem rendelkeznek a kórházprojekt befejezéséhez szükséges pénzzel, a finanszírozás eddigi egyetlen biztos pontja a Magyar Vöröskereszt által biztosított (rész)összeg. A kórház alapkövét különben múlt szombaton tette le a Vamed, az ünnepségen magyar részről senki sem vett részt. Az is kétséges, hogy a majdani átadás után mennyire lesz „magyar” a kórház, a helyiek fogják-e tudni, hogy kik adták össze forintjaikat a megsegítésükre.
Egyébként az írás elkészítése során azt tapasztaltuk: jóval nehezebb (és népszerűtlenebb) feladat itthon információt szerezni az ígéretek teljesítéséről, mint a felajánlásokról a nagy sajtóérdeklődést kiváltó katasztrófák idején. Míg januárban folyamatosan csengtek a szerkesztőség telefonjai, hogy lehetőség szerint azonnal és nagy terjedelemben közöljük a különféle szervezetek, cégek, önkormányzatok és médiumok karitatív akcióit, amelyeket a szökőár áldozatainak megsegítésére szerveztek, egy évvel a tragédia után nem könnyű nyilatkozót találni arról, hogy mi lett a pénzzel. Persze most is akadtak kivételek, akik készségesen és azonnal válaszoltak kérdéseinkre, de az esetek zömében többnapi kitartó próbálkozás után sikerült információkhoz jutnunk – már ha sikerült egyáltalán.
Elsőnek a Magyar Baptista Szeretetszolgálat és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet mozdult a dél-ázsiai tragédia hírére. A két szervezet önkéntesei egyszerre érkeztek ki Srí Lankára: a baptisták orvosi segítséget nyújtottak és ivóvizet osztottak, a segélyszervezet emberei pedig gyógyszert, higiéniai csomagot, ruhaneműt és vizet adtak a rászorulóknak. A gyorssegély időszaka után mindkét szervezet rátért a hosszabb távú támogatásra.
December 7-én adta át Colombo külvárosában a Magyar Baptista Szeretetszolgálat azt az árvaházat, amely száz Srí Lanka-i árvának nyújt menedéket. A negyvenmillió forintos beruházás márciusban kezdődött, a mocsaras területen váratlan nehézségek késleltették a munkát. Az árvaházat a szervezet tíz évig szeretné a magyar adományokból működtetni. Az itt menedéket kapó száz gyerek mellett további 2400-at havi rendszerességgel támogatnak – szimbolikus örökbefogadási programjukra a szökőár után tizenkétezren jelentkeztek, közülük nyolcezren ma is rendszeresen utalják a havi háromezer forintos támogatást a gyerekeknek és árvaházaknak. A szeretetszolgálat karácsonyra befejezi az úgynevezett Help programban épülő négy házát és közösségi épületét is, az országban eddig ismeretlen, családközpontú gyerekintézmény várhatóan március elején indul. A humanitárius szervezet időközben felépített tizenöt új házat is, amelyet szökőárkárosult nagycsaládok kaptak meg. A baptisták vállalták, hogy az épülő magyar faluban egy kollégiumot is felépítenek. Ehhez a tízmillió forintot hónapokkal ezelőtt átutalták, és információik szerint az épület félkész állapotban van.
„A kereskedelmi médiumokban nagy garral beharangozott Srí Lanka-i magyar falu ügyében nincs túl sok előrelépés” – írtuk fél évvel ezelőtt. Hambantota városban megvásárolták a száz épület számára tervezett területet, és elnevezték a falut is Hungamának, ám az építkezés nehezen akart megindulni. Padma Annurova, Srí Lanka tiszteletbeli konzulja lapunknak elmondta, hogy a vártnál ugyan kevesebb pénz, hatvanmillió forint érkezett a számlájukra, de ebből karácsonyig hetven kétszobás házat be tudtak fejezni. További húsz-harminc január végére készül el attól függően, hogy érkeznek be a még januárban megígért támogatások.
Népszerű reggeli műsorában az egyik kereskedelmi rádió év elején egy repülőgépnyi önkéntest toborzott az újjáépítéshez. Ácsok, kőművesek, vízszerelők és más iparosok jelentkeztek, és az akkori sajtóhíradások szerint a kormány megígérte, hogy a különgép költségeit állja. Úgy tudjuk, ez a repülő soha nem indult el, de hogy az utalás megtörtént-e, és miért maradt el az út, nem sikerült megtudnunk. A rádióból – többszöri kérésünk ellenére – nem hívtak vissza.
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jelenleg 104 ház újjáépítését végzi Polhenán. A háromezer fős település azon házai épülnek újjá, amelyek a Srí Lanka-i kormányzat által kitűzött – a tengerparttól százméteres sávon kívüli – területen voltak. Eddig hatvan ház felújításával végeztek, az összes átadását december végére tervezték. Matara körzetben közösségi házként és átmeneti szállásként is funkcionáló épületet emeltek, itt a szökőár miatt otthonaikat elhagyni kényszerülő családok találnak lakóhelyet és kapnak hosszú távú segítségnyújtást, gondozást. A földterület megszerzése és az engedélyeztetési eljárások elhúzódása miatt a kivitelezés csak novemberben indult el, az átadás 2006 februárjában várható. A segélyszervezet egy utcaszínházat is szervezett, mely a katasztrófa traumájának feldolgozásában segíti a helyieket, a munkaeszköz nélkül maradt halászoknak pedig katamaránokat és hálókat, kosarakat osztottak. Az ökumenikusok – a magyar humanitárius szervezetek közül egyedüliként – Thaiföldön is dolgoztak, ugyanis Phangnga kerület Bangmuang településén egy iskolában felújítottak egy tantermet, és az iskolát számítógépes laborral, valamint légkondicionáló berendezéssel szerelték fel.
Elsősorban a Kárpát-medencében kíván humanitárius tevékenységet folytatni a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, de mint lapunknak elmondták, az adományozóik ezt másként gondolták: kérés és gyűjtési felhívás nélkül is jelentős összeget, húszmillió forintot küldtek a számlájukra a szökőár áldozatainak megsegítésére. A szolgálat úgy döntött, hogy az együttműködés jegyében a térségben folyó magyar kezdeményezésekhez csatlakoznak itthon már bevált programjaikkal. Ennek részeként a baptisták Help-házainak nevelőszülő-képzésben adnak segítséget, a felépülő magyar falut és környezetét látják el víztisztító berendezésekkel, és az egészségügyi ellátás nélkül maradt kistelepülésekre küldenek ki mobil kórházat.
A Katolikus Karitász Moratuva városában építi a Szent Sebestyénről elnevezett fiúkollégiumot száz fő számára, a munkával várhatóan tavasszal lesznek kész. Valamivel később adják át az ország déli részén épülő negyvenszemélyes leánykollégiumot. Két helyen további területet vásároltak a Nemzetközi Karitásszal közös terveik megvalósítására, és házakat is építenek az ár után hajlék nélkül maradt károsultaknak.
A szökőár után a legnagyobb adományt a Magyar Vöröskeresztnek sikerült összegyűjtenie. Magánszemélyek, cégek, kiadóvállalatok felajánlásai és a MTV Együttérzés című adománygyűjtő műsorának eredményeképpen rekordösszeg, csaknem hétszázmillió forint érkezett be a számlájukra. Az idén januárban a szervezet elnöke, Habsburg György az egyik újságnak kifejtette: a világ mintegy száznyolcvan vöröskeresztes szervezete közül a magyar a leghatékonyabban dolgozó tíz között van. A Vöröskereszt főtitkára, Morzsányi Éva lapunknak elmondta: Srí Lankára egy, Indonéziába pedig tizenhét segélyszállítmányt küldtek magyar zászló alatt. Srí Lankán egyébként egy harmincfős árvaházat is építenek negyvenmillió forintból, az épület befejezését januárra ígéri a kivitelező. Acehben a szervezet végül – a Hilfswerk Austriával közösen – a Mearuvaxa kórház újjáépítése mellett döntött, a kilencvenágyas felnőttellátó kórház fizikailag is jól elkülönített egysége lesz a magyarok által finanszírozott, huszonhárom helyes gyerekosztály. Az építési munka beindulását adminisztrációs akadályok hátráltatták. A Magyar Vöröskereszt különben helyi ajánlatokat is megvizsgált a megbízás előtt, de szakértőik az osztrákokkal való együttműködést tartották hatékonynak és biztonságosnak. A megállapodás szerint az építés 2006 végére fejeződik be, az osztrák félnek kormánygaranciái is vannak arra, hogy rendelkezik a beruházás őt illető részéhez szükséges pénzügyi alapokkal.
Mit ígért és mit teljesített a magyar állam a szökőárral kapcsolatos segélyezésben? A Külügyminisztérium első körben egy gyorssegély keretében támogatta a Srí Lankában dolgozó civil szervezeteket (így tudtak például vizet és tisztítószereket osztani), aztán Somogyi Ferenc január elején arról számolt be a sajtónak, hogy egy meghívásos pályázat részeként nyolcvanmillió forintos kormányzati hozzájárulással segítik a civilek nemzetközi humanitárius programját. A kormány gyorsan eredményt is hirdetett: a Magyar Vöröskereszt, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, a Baptista Szeretetszolgálat és a Katolikus Karitász árvaház építésére, egészségügyi alapellátás biztosítására és segélyszállítmányok szállítására költheti a pénzt. A szervezetek saját forrásaikból finanszírozva elkezdték a programokat, némelyek be is fejezték azt, de a pénzt azóta is hiába várják – információink szerint március óta egyetlen fillér utalás sem történt ennek a keretnek a terhére (sőt a civileket arról tájékoztatták informálisan a minisztériumból, hogy február előtt ne is várják a pénzt). A szervezetek felháborítónak tartják, hogy a kormány a meghívásos pályázatban költségekre ösztönzi őket, a magyar segítséggel járó presztízs eredményeit diplomáciai csatornákon learatja (Gyurcsány Ferenc volt az első európai kormányfő, aki a szökőár után Banda Aceh tartományba utazott), de később nem akarja kifizetni a pénzt.
Nehéz civil nyilatkozót találni a kérdésben, mert az érintettek attól tartanak: aki borítja az ügyet, arra megharagszik a minisztérium, és soha nem adja oda a megígért támogatást. Tény, hogy a civil szervezeteknek százmillió forintot bőven meghaladó kintlevőségeik vannak a külügytől megpályázott és elnyert, ám ki nem fizetett programok miatt, az utalást pedig mondvacsinált indokokkal halasztják. Az általunk megkérdezett segélymunkások azt sérelmezik, hogy a külügyben nincs egységes elszámolási gyakorlat, a diplomaták csak ugródeszkának tekintik a nemzetközi fejlesztési és együttműködési főosztályt, és az első adandó alkalommal továbblépnek külföldi kiküldetésre. A helyükre kerülő új munkatársak egyrészt tapasztalatlanok, másrészt elődjükhöz képest homlokegyenest más elszámolási rendszert próbálnak a civilekre ráerőltetni, nem fogadva el azt a tényt, hogy katasztrófa sújtotta területen nem mindig lehet áfás számlát kérni vagy a diplomáciában használatos gyakorlatot követni. A szervezetek azt is sérelmezik, hogy az illetékes főosztályon nincs civil múltú, a segélyezésben járatos előéletű szakember, a hivatalnokok sok esetben ellenséget látnak bennük, és nem tartják be a megállapodásokat.
Természetesen megkérdeztük a külügy álláspontját is a kérdésben. Balla János osztályvezető a következő választ küldte érdeklődésünkre: „A Külügyminisztérium az idén eredetileg ötvenmillió forintot tervezett humanitárius segélyezésre. Az előre nem tervezhető katasztrófák miatt a kormányzat kiegészítő forrásokat biztosított. Eddig száztíz- (délkelet-ázsiai szökőár), harminc- (romániai árvizek) és húszmillió (pakisztáni földrengés) forintot utalt át a kormány a külügynek a központi keretből, ahogyan az események bekövetkeztek. Az összesen 217,6 millió forint értékű kötelezettségvállalásból 2005. december 15-ig felhasznált, már teljesült és kifizetésre került összeg 87,6 millió forint. A szerződések teljesítése és további szerződések kötése következtében folyamatban van kilencvenmillió forint kifizetése, a fennmaradó negyvenmillió lekötésére 2006-ban kerül sor.”
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
