Egerszegből a nyáron alig észrevehetően folydogáló Zala völgyében vezet az út az Őrségbe. A megyeszékhelyet elhagyva pár percnyi autózás után szép arányú, támpilléres, gótikus szentély vonja magára a figyelmünket: jobbra előttünk Zalaszentgyörgy temploma áll az ősfás temetődomb tetején.
A ma négyszáz lakosú faluról 1326-ból származik az első híradás. Akkori birtokosa a Csébi nemzetségbeli Rezneki család. 1331-ben a pápai dézsmajegyzékben olvasható a neve, eszerint a község egyházas hely volt. 1353-ban „Zenthgyurg de iuxta Zala” alakban tűnik fel a Zala-parti település, 1473-tól pedig Zalaszentgyörgyként szerepel az iratokban. A Reznekiektől 1403-ban Zsigmond király hűtlenség miatt elkobozta a birtokot, új földesura az uralkodó kegyéből Egervári Mihály lett. Az adománylevél tanúsága szerint a falu plébánosa Tamás, ki még 1416-ban is viselte e tisztet. 1523-ban Kanizsai László bírta a falut, ekkor 26 jobbágytelket írtak össze benne.
Kilenc évvel később a Bécs ellen vonuló szultáni sereg kifosztotta Zalaszentgyörgyöt, a török veszedelem azonban később is gyakran visszatért. 1629-ben és 1643-ban, majd – miután 1651-ben a községet újjáépítették a jobbágyai – a szentgotthárdi csatába igyekvő muzulmán sereg rombolta le (1664). Végül 1676-ban Széchenyi György kalocsai érsek pénzen megváltotta, majd rendbe tetette a falut templomával együtt.
A Szent György-templom legrégebbi része téglából épült a XIII. század második felében. Öt méter széles, arányos téglányforma hajója eredetileg félköríves szentélyben folytatódott. Bejárata a nyugati oldalon nyílik, karcsú, hurokmintásra faragott kőoszlopok díszítik a félköríves portált. Nagy ívű konzol erősíti a homlokfalat, e fölött ül a kisméretű huszártorony (órapárkányos sisakja barokk). A déli oldalon látható a három román kori ablak, valamint a főpárkány alatt végigfutó, téglából rakott, a Dunántúl román kori építészetére jellemző fogazatsor.
A XIV. században az íves, román kori apszis helyébe a hajóval megegyező szélességű, sokszögzáródású, gótikus szentélyt építettek. Csúcsban összefutó diadalív választja el egymástól a két épületszakaszt; a hajót síkmennyezet fedi, a szentélyt kőbordás, gyámköveken nyugvó, ötfiókos boltozat. Ezen a szakaszon saroktámpillérek és keskeny, csúcsíves, mérműves ablakok teszik teljessé az épület harmonikus megjelenését.
Régészeti feltárása 1975-ben kezdődött – Vándor László vezetésével –, miután 1962-ben renoválás ürügyén nagyméretű ablakokat vágtak a falába. A falkutatás nyomán előkerültek a középkori részletek, közöttük a szentélyben egy, az 1400-as években keletkezett falkép töredéke is. Előbukkantak annak a díszítőfestésnek a maradványai is, amelyek a XVI–XVII. században a templomot használó protestánsok korából származnak. Tisztázódott, hogy az északi sekrestye barokk, amint a berendezés is XVIII. századi stílusjegyeket visel magán. Az 1980-ra befejezett kutatómunka utáni helyreállításra 1984–85-ben került sor, ennek eredménye lett Zala megye egyik legszebb középkori műemlék temploma.
origo.hu
Jelentős változások lesznek az OTP-nél, ez mindenkit érint
