Meghalt Szlobodan Milosevics

Mindössze néhány héttel a per befejezése és az ítélet kimondása előtt, szombaton reggel scheveningeni cellájában meghalt Szlobodan Milosevics, volt szerbiai és jugoszláv elnök, akit háborús bűncselekmények vádjával állítottak nemzetközi bíróság elé öt évvel ezelőtt, s annak a szerb miniszterelnöknek – Zoran Djindjicsnek – volt bátorsága kiszolgáltatni, akiről éppen tegnap emlékezett meg Szerbia demokratikus fele, meggyilkolásának harmadik évfordulóján.
Szerbia másik fele mély gyászban vezérét, Milosevicset siratja. Mind a Szerb Radikális Párt, mind a Szerbiai Szocialista Párt, Szerbia lakosságának jó része nemkülönben a hágai Nemzetközi Törvényszéket teszi felelőssé Milosevics haláláért. Ők a gyilkosok, a törvényszék emberei és a szerb nemzet árulói, akik Milosevicset Hágába juttatták, hangzanak a vádak. Azt róják fel a törvényszéknek, hogy nem gondoskodott megfelelően Milosevics egészségéről, hagyták a betegségének elhatalmasodását, s nem tettek eleget annak a többszöri kérelemnek sem, hogy gyógykezelésre Moszkvába utazhasson. Mindezek mellett olyan híresztelések is szárnyra keltek, hogy Milosevicset megmérgezték. Ezt először Zdenko Tomanovics, Milosevics jogtanácsosa állította. Mint nyilatkozott, maga a vádlott fogalmazta meg ezt a panaszt – mégpedig halála előtti nap délutánján még egy személy jelenlétében –, hogy igyekeznek egészségét lerombolni, s azért nem engedik Moszkvába, nehogy ez ott kiderüljön az orosz orvosok előtt. Erről állítólag levelet is küldött az orosz külügyminisztériumnak, ám ezt Moszkvában tagadták.
*
Sajnálkozását fejezte ki az orosz külügyminisztérium, amiért Milosevicset nem engedték el oroszországi gyógykezelésre, és egyúttal részletes információkat kért a volt szerb elnök halálával kapcsolatban. A Magyar Rádió tudósítása szerint még Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök is hibának, sőt embertelenségnek nevezte Milosevics gyógykezelési kérelmének elutasítását. Koszacsov, a duma külügyi bizottságának elnöke pedig gyakorlatilag kétségbe vonta a holland kezelőorvosok kompetenciáját.
Tegnap este befejeződött a holttest boncolása, ám az eredményeket nem hozták nyilvánosságra. A NOS televízió híre szerint az előző hetek vérvételeikor olyan gyógyszerek nyomait találták meg Milosevics vérében, amelyek nála nem tapasztalt betegségek – például tüdőgümőkór és lepra – kezelésére szolgálnak, viszont semlegesíthetik azokat a szereket, amelyek a volt államfő tényleges egészségügyi problémáit – a magas vérnyomást és szívpanaszokat – hivatottak kezelni. Carla del Ponte, a Nemzetközi Törvényszék főügyésze szerint elképzelhető, hogy Milosevics gyógyszerekkel öngyilkosságot követett el.
Mirjana Markovics, Milosevics özvegye a hágai törvényszéket nevezte férje gyilkosának. A család azt követelte, hogy a boncolást ne Hágában, hanem Oroszországban végezzék el. A törvényszék erre nem adott engedélyt, de arra igen, hogy a tegnapi boncolásnál egy szerb és egy orosz orvos is jelen lehessen.
A temetés helyéről és idejéről a Milosevics család dönt majd, de ebben sincs teljes egyetértés. Lánya azt szeretné, ha apját Montenegróban temetnék el. Szóba jött Oroszország is, hiszen ott él szinte az egész család. Ám azok a politikai erők, amelyek Milosevics halálát saját pozícióik erősítésére használnák fel, mindenképpen azon vannak, hogy a volt államfőt Belgrádban temessék el. A szocialisták és a radikálisok kapcsolatba léptek a családdal. Ezt megelőzően azonban azzal a meghökkentő követeléssel álltak elő, hogy Milosevicset a nemzet nagyjainak sorában a belgrádi Újtemetőben helyezzék el. (Ha ennek a követelésnek eleget tennének, akkor Milosevics sírja Djindjicsé mellé kerülne.) Radmila Hrusztanovics belgrádi polgármester-helyettes szerint ez igen kényes kérdés, amelynek eldöntése Vojiszlav Kostunica miniszterelnökkel folytatandó tanácskozás eredményétől függ.
Az esetleges belgrádi temetés – bármelyik temetőben is tartanák – azonban megkövetelné, hogy felfüggesszék a család egyes tagjai elleni elfogatási parancsot, ami a törvény szerint nem egyszerű eljárás. Csak úgy lehetne megkerülni a bírósági procedúrát, ha az ország elnöke alkotmányos felhatalmazásával élve abolícióban részesíti Milosevics özvegyét. De melyik elnök? Szerbia vagy az államközösség elnöke? Az előbbi, Borisz Tadics jelezte, hogy nem hajlandó így eljárni. Így marad Szvetozar Marovics, aki viszont montenegrói. Ha Milosevicset nem Belgrádban, hanem szülővárosában, Pozsarevacon temetnék el, ezek a problémák ugyancsak fennállnának.
A belgrádi temetés roppant politikai kockázatokkal is járna, hiszen a Milosevics-rezsim vörös-fekete koalíciójának pártjai – az egyik közülük a legnépszerűbb, a másik ellenzékből támogatja a szerb kormányt – máris felszólítottak valamennyi „szerb hazafit”, hogy jöjjön el a temetésre. A szocialista pártházban részvétkönyv nyílt, az épület előtt gyertyát gyújtottak Milosevics hívei. Mirjana Markovics pártjának, a hírhedt Jugoszláv Baloldalnak a főtitkára, Dragana Kuzmanovics asszony szerint Milosevics eddig nemzeti hős volt, mostantól azonban szent is.
A szerbiai politikai vezetők részvéttáviratot küldtek a családnak. Nyilatkozataik azonban nagyban tükrözik, hogy politikailag milyen távol vannak a Milosevics által képviselt politikától. Másképpen nyilatkozik Vuk Draskovics, akinek a Milosevics-érában az életére törtek, s másként Vojiszlav Kostunica, aki politikai rokonságot is mutatott a volt elnök rezsimjével. A nemzetközi politikai vezetők reagálásai arra az üzenetre szűkíthetők le, hogy Szerbiának szakítania kell múltjával, s a jövőbe kell tekintenie.

Vezércikk a 7. oldalon