A 2007 és 2013 közötti időszak fejlesztési elképzeléseit felölelő nemzetstratégiai koncepció első olvasatát most bocsátották széles körű társadalmi egyeztetésre. És valóban minő véletlen: az Új Magyarország nevet viseli, amely pontosan egyezik a jelenlegi miniszterelnök által előterjesztett program címével. Gyurcsány Ferenc nemrégiben Új Magyarország elnevezéssel terjesztette elő hollywoodi külsőségek közepette választási programját, amelyet később egy kiállításnak titulált, egynapos happeningen megerősített. A Gyurcsány-imázsközpont azonban talán hibát követett el akkor, amikor nyomtatott változatban is közkinccsé tette az MSZP miniszterelnök-jelöltjének elgondolásait. Ezzel csak növelték azt az eszmei zűrzavart, ami a szocialista programok körül tapasztalható. Választó legyen a talpán, aki eligazodik az álbaloldal valódi szándékait illetően. Kezdetben ugyanis volt(?) az Erős köztársaság, sikeres Magyarország névre keresztelt huszonöt oldalas kiadvány, amit az MSZP február 18-i kongresszusa választási programként fogadott el. Gyurcsány már akkor is közmegrökönyödést váltott ki azzal, hogy homlokegyenest más, magasröptű víziót vázolt fel a küldötteknek, amely parolázó viszonyban sem volt a megszavazott szöveggel. De sebaj, a szocialisták, bár érzékelték az ellentmondást, túltették magukat a kaotikus állapotokon. És csakhamar következett a nyílt színi demonstráció, ahol már csak a színes működ és a petárda hiányzott az úgynevezett Új Magyarország-programot bemutató show-műsorhoz. Az odacsalt népek szinte csak a vágyak, kinyilatkoztatás szintjén nyerhettek információkat a szocialista mágnás grandiózus terveiről, szétosztogatták viszont az MSZP önjelölt messiásának tanait tartalmazó kis brosúrát.
Ha valaki kicsit is elmélyed az összeollózott irományban, érdekes, a készítőkre nézve egyáltalán nem hízelgő megállapításokat tehet. Tényleg szembeszökő az eszmei rokonság az II. Nemzeti fejlesztési tervvel. Paradoxonnal élve: az Új Magyarország-program kísértetiesen hasonlít az Új Magyarország-programra. Márpedig ez nem csupán azért aggályos, amiért a polgári szövetség gondolja: jelesül, hogy egy pártprogramon állami pénzen kormánytisztviselők munkálkodhattak. Felveti annak a gyanúját ugyanis az eset, hogy Gyurcsány Ferenc – már ha hatalomban marad – saját képére akarja formálni azt a tervet, amely az Európai Uniótól kapott források felhasználásáról rendelkezik egy össztársadalmi, szakmai vita és politikai konszenzus után. Ily módon tehát nemcsak a kormányzati, nemzeti pénzeszközöket rendelné pártcéloknak alá a jelenlegi kormányfő, de az EU apparátusát is végső soron a remélt választási siker szolgálatába akarja állítani. Az Európai Unió nem fogja tétlenül nézni ezt a példátlan inszinuációt. Az EU tudatosan kizárja azt a lehetőséget, hogy bármilyen politikai lobbiérdeknek – még kevésbé korrupciónak – essen áldozatul a fejlesztés. Szigorúan tiltja az ilyenfajta kisajátítást, egyenesen kirekesztést, hiszen ebből az következne, hogy nincsen se politikai, se gazdasági alternatíva a jelenlegi hatalomhoz képest.
Alkotmányellenes a pártirányítás
Másrészt Magyarország jogtisztelő polgárai és erre felhatalmazott szervezetei sem tűrhetik el a minősíthetetlen eljárást: az Új Magyarország-program elnevezés le van védve a II. Nemzeti fejlesztési terv számára. De a szerzői jogi és erkölcsi szabályokon túl még fontosabb, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya kimondja: egyetlen állami szervezetet sem irányíthat egyetlen párt. A Nemzeti fejlesztési terv elkészítését és végrehajtását egy hatalmas háttérszervezet, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal irányítja, így világos, hogy ennek pártirányítás alá helyezése az alkotmány megsértése lenne.
De szakadjunk el a lenyúlt fejlesztési tervet érintő jogi és morális megfontolásoktól. Szegezzük tekintetünket magára az Új Magyarország című, fotókkal – főként Gyurcsányéval (hat darab) – illusztrált füzetkére. Az első, ami szembetűnik: a program szó se a borítón, se másutt nem szerepel, így élhetünk a gyanúperrel, hogy talán ők sem gondolták komolyan program mivoltát. A másik momentum, ami gyanakvással töltheti el az olvasót: a milliárdos kormányfő beszédének tematikájának sorrendjét veszik át a szerkesztők. Ez legkevésbé sem kelti pragmatikus szakmai anyag benyomását, olybá tűnik, mintha a gombhoz varrták volna a kabátot, vagyis a konkrét ígéreteket, pontokat az egyórás beszéd logikájának vetették volna alá – utólag. Így a félreértések elkerülése végett meg kell követnünk a II. Nemzeti fejlesztési terv alkotóit, mivel a laikusok számára is nyilvánvaló, hogy a fontos nemzetstratégiai koncepciónak csupán egyfajta butított változatával van dolgunk. Ezt támasztja alá az az elképesztő körülmény, hogy a programfüzetkében hiába keressük a mezőgazdaságról, vagy vidékfejlesztésről szóló fejezetet. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy a pszeudobaloldal mára egyre nyilvánvalóbbá váló vidék- és agráriumfóbiájának lehetünk tanúi, sietve tesszük hozzá: hasonló elbánásban részesült a környezetvédelem kérdése. A pénzügyek sem érdemeltek ki nemhogy külön fejezetet, de még egy bekezdést sem, pedig az egyensúlyi kérdések ma különösen égetők. Mondanunk sem kell, a Nemzeti fejlesztési tervben ellenben részletesen taglalják ezeket a nemzet jelene és jövője szempontjából létfontosságú témaköröket. Ebből is kitűnik, hogy az Új Magyarország „program” szerzői, illetve Gyurcsány csak mazsoláztak a fejlesztési terv egyes célkitűzéseiből, elemeiből, a plagizálás vágya nem sarkallt az eredeti Új Magyarország-programmal való behatóbb megismerkedésre.
Márpedig a programírók szerint kiemelten kezelt biotechnológia elképzelhetetlen mezőgazdasági háttér nélkül, és legfőbb felhasználója is éppen az agrárium. Az is a fantasztikumok körébe tartozik, hogy az Európai Unió – no, meg a józan ész – által szorgalmazott pénzügyi egyensúly megteremtése annyira bagatellizálható gond lenne az MSZP–SZDSZ által előidézett óriási eladósodás és költségvetési mamuthiány tükrében. A környezetvédelmi problémák megoldása nemcsak a Nemzeti fejlesztési terv, hanem az Európai Unió, illetve az egész világ sürgető feladatai közé tartozik, így csak álmélkodhatunk, hogy egy állítólagos jövendő kormányprogramban egyetlen szót is túlzásnak tartanak vesztegetni rá.
Tallózás a betlik tengerében
Summa summarum: minden bizonnyal Gyurcsány Ferenc szeszélyesen meglódult fantáziáját volt hivatott követni az összegereblyézett kiadvány. Ennek köszönhető, hogy olyan fejlesztéseket, hidakat, gyógyfürdő-felújításokat ígérnek meg a nagy sietségben, amelyek a polgári kormány alatt már létrejöttek. A Mária Valéria hidat – feltehetően mint a sikeres szocialista kormányzás corpus delictijét – még fényképen is szerepeltetik, noha azt is az előző kormányzati ciklus alatt építették újjá. Szintén a lázas sietség motiválhatott olyan betliket, mint hogy egy fejezeten belül kétszer ígérik meg a fővárosi műemlék gyógyfürdők (Gellért, Lukács, Széchenyi, Rudas, Király) felújítását, s nemzetközivé tételét. Feltehetően nem értesültek róla, hogy ez már egynémelyikükkel megtörtént az utóbbi időkben. És legyen még egy kiragadott példa a betlik tengeréből: „Ösztönözzük a megújuló energiahordozók kutatását és felhasználását, a biomasszatermelést energianövények, biodízel, bioetanol, biogáz felhasználásával.” Ebből a kis szövegrészből úgy tűnik, hogy a biogáz segítségével nyerik a biomasszát, holott ez éppen fordítva zajlik. Továbbá: nehezen hihető, hogy az energiahordozók kutatásának ösztönzése kivitelezhető lenne biodízel, bioetanol igénybevételével.
Tudjuk természetesen, hogy az iménti blődlik a szakmai tájékozatlanság rovására írandók. Egy program esetében azonban joggal vethető föl a hitelesség, sőt komolyan vehetőség kérdése, ha lépten-nyomon hasonló, mosolyt fakasztó dilettantizmusokba botlunk.
Azok az ellentmondások azonban, amelyek Gyurcsány Ferenc bőséggel idézett szónoklata, a leírt beszédrészletek, valamint a szakaszokba szedett ígéretdömping között feszülnek, még súlyosabb kérdőjeleket vetnek fel. A falusi turizmus remélt kivirágzását például a jelenlegi kormányfő megkapóan ecsetelte a kongresszuson, a füzetkében is szerepel ez a beszédszakasz, ám a nehezen definiálható műfajú programrészletezésben már nyoma sincs az egésznek.
Vannak olyan összetevők is, amelyek elhangzottak ugyan a kongresszusi ígérethömpölygésben, ám semmilyen formában nem kerültek be az Új Magyarország brosúrába. „A legszegényebb öt-hatszáz településnek azt kell mondani, hogy értjük a gondotokat és segítünk” – jelentette ki Gyurcsány és sorolta a megteendő lépéseket. Szónoklatának ez az eleme már teljes egészében hiányzik saját programjából, kiirtották mind az idézetek, mind pedig a konkrét pontok közül. Merthogy a szocialista milliárdos jó néhány vízióját később revideálták a jelek szerint. Gondolták, ami nincs leírva, azt nem lehet számon kérni. A vidékiek megnyugodhattak a vonzó ígéretek hallatán, a szerkesztés során azonban érvényesült a neoliberális álszocialista vonal viszolygása a földműveléssel és a kisközségi élettel kapcsolatos problémáktól.
Felülírt Gyurcsány-beszéd
Hiába keressük ugyanígy Gyurcsány más könnyelmű kongresszusi sejtetéseit is. „Mindeközben a fejlesztések sokaságában egy új építő- és szerelőipar fog létrejönni.” „Elmondhatnám, hogy melyik az a nagy számítógép-fejlesztő cég, amely idehozza az üzleti központját.” „Olyan nagy átmenő vasúti fejlesztéseket valósítunk meg, ami Szolnok, Debrecen vagy északról ugyanezt megkerülve Miskolc, Nyíregyháza felé megy vagy le Székesfehérvár, Szombathely irányába.” Az iméntieket mind az MSZP-s miniszterelnök-jelölt mondta, de a programjában már nem vállalta. Vagy célzatos munkamegosztásról van szó? Mást kell mondani, és mást kell leírni és tenni? Könynyen előfordulhat, hogy tudatos kettősséggel állunk szemben. Másként hogy maradhatott volna ki az a verbális fogadkozás, hogy a felsőoktatási fejlesztésben részt vevő egyetemeket, intézeteket, tanszékeket és az ezekhez kötődő tudományos hátteret kiemelten kell kezelni. Itt érhető tetten, mi mindenben szegényesebb a megamilliomos koncepciója a Nemzeti fejlesztési tervben lefektetetteknél. Az egyetemi autonómia ugyanis csak az eredeti Új Magyarország-programban szerepel. Mint ahogy az is benne foglaltatik a Gyurcsányék által plagizálásra kiszemelt dokumentumban, hogy 2013-ra megközelítjük az Európai Unió fejlettségi szintjét, továbbá fő célkitűzésként jelölik meg a tartós foglalkoztatás biztosítását minden dolgozni képes és akaró állampolgárnak. Azt is leszögezi: a munkaadóknak is rugalmasaknak kell lenniük a foglalkoztatás érdekében. Ezeket a pontokat azonban – maguk szempontjából érthetően – már nem tartották érdemesnek plagizálni Gyurcsányék, csakúgy, mint a gyermek- és ifjúságvédelemről, a nemzeti kultúráról, a sportról s a demográfiai helyzet orvoslásáról szóló passzusokat. Minden bizonnyal azt gondolták, a fogyatkozó nemzetnek lefogyasztott választási program is megteszi. Csak a nekik tetsző elemeket koppintották le az NFT-ből, úgymint a területfejlesztés, logisztika, közlekedési hálózat kiépítésének prioritásai, és hogy a térség gazdaságának meghatározói lehetünk. A turizmus, az úgynevezett egészségipar, a műszaki tudományokkal kapcsolatos innováció szintén az NFT meghatározó komponensei. Furcsa, hogy a sznobizmus és a jó hangzás kedvéért az olyan szakzsargont is átveszik a pártprogram írói, mint a kkv és a spin-off, ám a hevenyészett szerkesztés miatt már egy szóval sem magyarázzák el, hogy valójában a kis- és középvállalkozásokról, illetve azok innovációjáról van szó. Ugyanígy tendenciózusan használják a szocialisták az egészségipar szót is, minden bizonnyal azért, hogy kiskanalanként adagolják be a privatizáció elkerülhetetlenségét.
Gyurcsány – mint többször is elkotytyantotta – fenntartja magának a program változtatásának jogát. Mondhatjuk, ez már őszintébben hangzik, hiszen – bár mindig magasztos filozófiai köntösbe igyekeztek csomagolni – a szocialista programok a folyamatos redukció, visszavonás állapotában szoktak lenni választások után. Az MSZP utolsó reménysége e tekintetben is formabontó: ő már a választások előtt is változtat. A napokban egy őszinteségi rohamában a kis- és középvállalkozások jövőjével kapcsolatban azt a végső megoldást rajzolta fel biztatásként, hogy integrálódjanak, olvadjanak be a nagyvállalatokba.
Az MSZP tehát a programalkotásban a többször már bevált stratégiát követi. Több programot futtat egy időben. Van egy választási program: Erős köztársaság, sikeres Magyarország, amit elfogadtak, de már nem érvényes. S van egy másik program, amit egy ember bemutatott, de soha nem fogadtatott el demokratikusan. Ha azonban górcső alá vesszük ezen utóbbi programszerűséget, az megint csak többfajta verzióra osztódik. Egyrészt van Gyurcsány programadó beszéde. Másrészt van ennek csonkított változata az Új Magyarország-programban. S van a fejezetekre osztott részletezés, ami a gyurcsányi textushoz képest új variánsokat tartalmaz. Ha még ez sem lenne elegendő zűrzavar, nyugodtan hozzávehetjük a II. Nemzeti fejlesztési tervet, az eredeti Új Magyarország-programot. Biztosak lehetünk benne, ha szorul a kapca és túl sok helyről kifogásolják az MSZP-programok hézagosságát, azonmód az EU-pénzek felhasználásának alapjául szolgáló össznemzeti programra hivatkoznak majd. Amelyet lényegében fejlesztési leltárként, címszószerűen, megyei bontásban már meg is jelentettek újságmellékletben – legeslegújabb programjuk gyanánt. Rodolfo azt mondta mutatványai előtt: a kezem figyeljék, mert csalok. A bűvész most talán azt tanácsolná a választópolgároknak: az MSZP kaméleonprogramjait figyeljék. Hogy ne csalódjanak.
origo.hu
Csillagjegyek, akiknek csodás nyaruk lesz
