A változások hősei

Érdekesen sokszínű azoknak a köre, akik a Fideszt és személy szerint Orbán Viktort azzal vádolják, hogy az elmúlt másfél évtized alatt állandóan változott. A fiatal demokraták tényleg változnak, amióta csak ismerjük őket, így Orbán Viktor is. Fejlődésüket érdemes végig nyomon követni. A Fidesz alapítói a proletárdiktatúrában nőttek fel. Pályakezdő éveiket a katonaságnál, majd a szakkollégiumban szerzett hatások és élmények határozták meg. A katonai szolgálat irracionalitása igen alkalmas volt arra, hogy ráébressze őket a diktatúra elviselhetetlenségére, a szakkollégiumi előadások pedig kitágították a politikai horizontjukat. Ezért érthető, hogy a szabadság eszméje, a történelmi liberalizmus irányába indultak el. Amikor a Fidesz megalakult, sokan azt gondolták, hogy ők az SZDSZ „ifjúsági tagozata”. Valóban, a kerekasztal-tárgyalások során egymás mellett küzdöttek, a kidolgozott megállapodás aláírását is együtt tagadták meg. Az Országgyűlés megalakulásának pillanatától kezdve, az SZDSZ oldalán, maximális hangerővel kezdték az ellenzék szerepét játszani. Akkor még nem lehetett látni, csak ma tudjuk, hogy a Fidesz vezetői számára a kerekasztal-tárgyalások, majd a parlamenti viták olyan politikai tapasztalatokat hoztak, amelyek lényegesen megváltoztatták a világképüket. Most találkoztak először olyan felkészült, a politika tudományában és művészetében már jártas emberekkel, akik „népben-nemzetben” gondolkodtak, illetve akiknek letisztult politikai hitvallásuk a keresztény demokrácia volt. Ezek közül is elsősorban az MDF tagjait és első helyen Antall Józsefet kell említeni, aki nem csak a fiatal demokrata vezetőkre gyakorolt mély benyomást. A neoliberális hatás alatt kialakult világképük akkor kezdett repedezni igazán, amikor észrevették, hogy az SZDSZ harsogó kommunistaellenes retorikája azt a célt szolgálta, hogy megszerezhessék a hatalmat a kormányzáshoz. Amikor ez nem sikerült nekik, nyomban megváltoztatták a hangnemet, és a harsogást másfelé irányították. Az antikommunista retorikának volt egy másik rejtett, távlati célja is, hogy rettegéssel töltsenek el mindenkit, aki csak minimális mértékben is elfogadta vagy tudomásul vette a létező szocializmust. Ily módon ugyanis el lehetett érni, hogy a bolsevikokat a „fehérek bosszújától” rettegő dolgozók védőgyűrűje vegye körül mind a mai napig. E rejtett cél akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Horn Gyula koalíciós ajánlattal hálálta meg az SZDSZ „előrelátó” politikáját. Az SZDSZ-nek ezt a taktikáját Orbán Viktorék is csak ekkor ismerhették fel.
A Fidesz azonban már korábban is visszautasította azt a szerepet, amit az SZDSZ az „ifjúsági rohamcsapatának” ajánlott. Ezek voltak azok az idők, amikor a Fidesz vezetői felismerték, illetve megtanulták, hogy a klasszikus liberalizmus modern változata, a neoliberalizmus úgy aránylik a szabadsághoz, miként a kommunizmus az egyenlőséghez. Igazuk van a vádaskodóknak, ekkor igen lényeges változáson estek át: ekkor értették meg, hogy abból a neoliberális alapelvből, hogy „mindennél fontosabb az egyén szabadsága”, nem lehet emberhez méltó társadalmat felépíteni. Ha egy ideológia alapelvében csak a korlátozás, azaz a taszítás kap elsődleges szerepet, és nem a vonzás, akkor erre az alapelvre épített társadalom társtalan egyedek kaotikus halmazára esik szét. A normális emberi társadalomban a vonzás, nevezzük ezt nevén: a szeretet a legfontosabb. Ez a felismerés azután egyenesen vezetett a Kölcsey Parainesisében megfogalmazott csodálatos mondathoz: „E szóban haza, bennfoglaltatik az emberi szeretet tárgyainak összvessége…”
A vád igaz, a Fidesz a neoliberalizmustól eljutott a konzervativizmushoz. A bolsevik szótárban a konzervatív jelentése: ósdi, maradi, retrográd, visszahúzó. A normális szótárbeli jelentés azonban teljesen más: a konzervatív megőrzője mindannak, amiről bebizonyosodott, hogy jó, igaz, szép.
A történelem úgy hozta, hogy a Fidesznek tovább kellett haladnia a fejlődés útján. Ez a kötelesség abból adódott, hogy az állítólag baloldali értékeket hordozó bolsevikok olyan kormányokat zúdítottak a magyar nép nyakába, amelyek bankárokból, az állami vagyon „privatizációján” megtollasodott milliárdosokból verbuválódtak. Ha a Fidesz vállalni akarta Magyarország kormányzásának a feladatát, akkor a nép minden rétegének a gondját is vállalnia kellett. Néppárttá kellett változnia. Ezért szervezett többek között munkástagozatot és gazdatagozatot. A baloldali értékek legjavát, amelyek mind a keresztény etikából származtathatók, képviselnie kell annak a pártnak, amelyik a kormányhatalmat birtokolni akarja. Máskülönben burzsuj diktatúra épül, ahogy azt most saját szemünkkel látjuk.
Ennél a pontnál ismét azt kell mondanom, hogy a vádaskodóknak igazuk van: a Fidesz újra változott, mert vállalta a baloldali értékek legjavának képviseletét is. Ez azonban nem azonos a kádárizmussal! Az már a jó ízlés határát feszegeti, hogy Budapest díszpolgárának, Joszif V. Sztálinnak a követői most azokat csúfolják kádáristának, akik 1956 után elsőnek merték hangosan világgá kiáltani: „Ruszkik, haza!”
Összefoglalva: a Fidesz és Orbán Viktor valóban sokat változott, pontosabban fogalmazva sokat fejlődött. Tegyük hozzá: hála istennek!
Az összehasonlítás kedvéért érdemes megvizsgálni az MSZP esetét. Az is nagyon sokat változott. Amikor kiszakadt az MSZMP-ből, több lehetőség közül választhatott. Az első és legtermészetesebb az lett volna, hogy szakít a bolsevik hagyománnyal, és visszatér a szociáldemokrata gyökerekhez. Európában ez lett volna természetes. Én naivan azt hittem, hogy ez fog bekövetkezni. Ezzel szemben a szociáldemokrácia újraéledésének minden kísérletét széttiporták. Jelenleg a szociáldemokrácia gyökereit Kapolyi László, a neves műgyűjtő otthon locsolgatja. Mint sokat tapasztalt tudós, tudja, hogy a cégtáblára még szükség lehet. Én is biztos vagyok benne, hogy szükség lesz, de az igazira!
Az MSZP hangadói úgy döntöttek, az internacionalizmusról a globalizmusra váltanak át. Ha már a burzsoáziát nem sikerült kiirtani, akkor célszerűbb a komprádor burzsoázia egyenruháját felölteni, mert az sokkal több hasznot hoz. Nagyon szeretném, ha nem értenének félre! Ezt nem a szocialisták mondják, akiknek a zöme ugyanolyan derék ember, mint a többi magyar. Csak a neoliberalista hangadók húzták fel az új mundért, amiből kevés van, nem juthat belőle a dolgozóknak, mert belőlük sok van.
A többi magyar párt is sokat változott. A legtöbbnek a hajóját a bolsevikok fúrták meg. A süllyedő hajókról menekülők nagy részét a Fidesz vette fel. Nem azzal volt elfoglalva, hogy a potenciális szövetségesek hajóit torpedózza, ahogyan azt a neoliberális média előszeretettel terjeszti, hanem azzal, hogy a hajótörötteket kimentse. A maradék a roncsokba kapaszkodik, és a megélhetéséért küzd…
Az évek során a legkevesebbet a Szabad Demokraták Szövetsége változott. Ők kitartanak a neoliberalizmus mellett. A Fidesz vezetői már fiatalon megtanulták, hogy mi volt valójában a szocializmus, illetve a klasszikus liberalizmus modern változata, a neoliberalizmus. Mi, kevésbé fiatalok annak örülünk, hogy ez előbbit sikerült túlélnünk, és azt reméljük, hogy megérjük a neoliberalizmusból sarjadó új, gazdasági diktatúra bukását is. A történelem mostanában újra felgyorsulni látszik. „Vigyázó szemetek Párisra vessétek!”

A szerző egyetemi tanár, akadémikus