Látja, nálunk nem olyan nagy a jólét, mint ahogyan azt Budapesten egyesek gondolják – mutat a tülekedő emberekre Győri Balázs, Szerep független polgármestere. Az önkormányzat döntése értelmében az ezerhétszáz lelkes település minden lakosa tíz kiló finomlisztre és három kilogramm száraztésztára jogosult. A módosabbakat arra kérték, hogy ha tehetik, a rájuk eső fejadagból ajánljanak fel valamennyit az önkormányzat által fenntartott óvoda konyhájának, ahol naponta kétszáznegyven személyre főznek.
Belvizektől elárasztott földek mellett autóztunk Püspökladányból. A zsákfaluba érkezve tábla adja tudtunkra, hogy a Sárrét szívében vagyunk. Az autóból kiszállva megértjük, hogy miért Sárrét: három lépés alatt kilónyi, vendégmarasztaló föld tapad a cipőnkre. Az iskola udvarán már jókora tömeg várja a segélyosztást. Míg kipakolják a tésztát szállító teherautót, a polgármester elmondja, hogy nincs munkahely a faluban, a huszonhat százalékos regisztrált munkanélküliség mellett még közel ennyi a latens dologtalanok száma.
Az osztás gond nélkül történik, az emberek boldogan cipelik haza az „EU-élelmiszersegély – kereskedelmi forgalomba nem hozható” feliratú, kilós csomagolású finomlisztet és száraztésztát.
A feldolgozott gabona különben a magyar intervenciós készletből származik (mint ismert, az unió szabott áron felvásárolja a termelőitől az eladatlan gabonát – Magyarországon négymillió tonnát –, de ez állandó raktározási problémát jelent). Az unió 1987-ben, egy különösen hideg tél után hozott döntést arról, hogy az intervenciós készletek egy része felhasználható a közösség tagállamaiban a legrászorultabbak élelmezésére. Így többszörösen segítenek az embereken, hiszen egyrészt megveszik a termelőtől az eladatlan áruját, másrészt élelmiszert adnak a rászorulóknak. Mi a csatlakozás izgalmában elfelejtettünk bejelentkezni a programba, ám a lengyelek szemfülesebbek voltak, így 2005-ben már közel huszonhétezer tonna rizst, tizenhétezer tonna gabonát és négyezer tonna tejport oszthattak ki a rászorultjaiknak. A Magyar Nemzet 2005. június 2-án több cikkben is beszámolt arról, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) a 2006-os évre való jelentkezés helyett a határidő lejártakor sajnálattal értesítette Brüsszelt, hogy nem rendelkezünk elegendő emberrel az adminisztratív feladatok ellátására, így nem élünk a lehetőséggel. Ezzel – szakértők szerint – kilencvenötezer tonna búza felhasználásától, értékben pedig több mint kétmilliárd forintos segélytől estünk volna el. Úgy tudjuk, cikkünk megjelenése után – a kormányfő nyomására – a szaktárca meggondolta magát, és meggyőztük az unió illetékeseit, hogy a határidő után is fogadják el a jelentkezésünket, mert mégis részt vennénk a programban. A lisztet és száraztésztát gyártó cégeket közbeszerzési eljárás során választották ki – tudtam meg a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal portáljáról. A pályázat értelmében tizenhárom cég összesen 25 525 tonna gabonát dolgozhat fel: a Hajdú Gabona Zrt. például négyezer tonnát, a Cerbona Rt. pedig 3200 tonnát. Az akció összesen 63,5 ezer tonna gabonát érint az intervenciós készletből, az első fordulóban hétezer tonna élelmiszert oszthat ki a pályázaton nyertes három karitatív szervezet. A baptistákon kívül a Budapesti Élelmiszerbank Egyesület és a Gyermekétkeztetési Alapítvány vesz részt a programban. Nem kaptunk megnyugtató választ az időzítésre sem: a szaktárca politikai államtitkára szerint véletlenül alakult így. Mindenesetre most szokatlanul operatív volt a közbeszerzés lebonyolítása: a felhívás február 22-én jelent meg a Közbeszerzési Értesítőben, a beérkezett ajánlatok elbírálását követően március 20-án hirdettek eredményt, majd március 28-án szerződést kötöttek a nyertes feldolgozókkal. A 29-én csomagolt lisztet 31-én már elkezdhették osztani a segélyszervezetek – hasonló operativitásra eddig a magyar közigazgatásban soha nem volt példa.
Szenczy Sándorral, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat vezetőjével elindulunk az egyik regionális raktár felé. Útközben megtudom tőle, hogy jelenleg öt raktáruk üzemel az ország területen, az önkormányzatoknak innen kell elszállítaniuk az élelmiszert a településre. Eddig az összes, általuk megkeresett polgármesteri hivatal örömmel fogadta az adományt. Azért keresik meg a polgármestereket, mert a helyi hivatalok ismerik legjobban a település szociális helyzetét, pontos nyilvántartásuk van a rászorulókról. Létminimum alatt élők, nagycsaládosok, kisnyugdíjasok, hajléktalanok, romák és fogyatékosok kaphatnak a segélyből – a szeretetszolgálat kínosan ügyel arra, hogy ne legyen politikai színezete az akciónak, mely különben december végén zárul. A baptisták hétezer tonna élelmiszer kiosztását vállalták.
Megérkezünk a debreceni raktárba, amely a Dorcas Segélyszervezet tulajdona. Egymás után jönnek a teherautók, közben Fodor Gusztáv igazgató elmondja, hogy szervezetük is segíti a baptistákat az osztásban, három megye huszonöt településén ők viszik el a támogatást a rászorulóknak.

Ezzel a technikával bújtatják Magyar Pétert a mentelmi jog mögé