Árulkodó adat, hogy az 1,3 millió nyilvántartott vállalkozásból valójában 960 ezer működőképes, ezek közel fele azonban – becslések szerint – a napi megélhetés eszköze, komolyabb fejlődési potenciál nélkül. A jól működő cégeknek is komoly fejfájást okoz azonban a forrásbevonás: a magyar összhitelállományon belül a vállalkozások aránya ugyan elérte az 50 százalékot – ez 2300 milliárd forintot jelent –, ám a kkv-k 77 százaléka így sem képes élni a hitellehetőségekkel. A tőkeellátottság növelése mellett az iparkamara szorgalmazza az adórendszer átalakítását, az adminisztrációs terhek csökkentését is. Érdemes megjegyezni, hogy az unióban a magyarországinál csak Belgiumban és Németországban magasabbak a béreket és jövedelmeket sújtó adó- és járulékterhek.
A kkv-k megerősítése sokat javíthat a foglalkoztatási mutatókon is: a munkavállalók száma az utóbbi másfél évtizedben 1,3 millióval csökkent, jelenleg mindössze 3,9 millió. Igen magas a nyugdíjasok aránya is: 3 milliós számuk nem meglepő, ha hozzátesszük, hogy a különböző korkedvezményekkel a magyar dolgozók átlagosan 52 éves korukban teszik le a lantot. Az EU-tól a 2007–2013-as időszakban várható juttatások sikeres lehívása érdekében is elodázhatatlan a kkv-k helyzetbe hozása – véli Vadász György, a BKIK alelnöke. Ehhez ugyanis a többségüknek jelenleg sem a kellő ismerete, sem az anyagi ereje nincs meg. Az államot, az önkormányzatokat, a vállalkozókat és a kamarát felölelő nemzeti összefogás szükséges ahhoz, hogy hazánk valóban hasznosítani tudja az uniós forrásokat, és e tekintetben ne Görögország, hanem Írország nyomdokán haladjon. Előbbi országban a megszerzett támogatások aránya pusztán 23, utóbbiban közel 80 százalék volt. Fontos cél a közbeszerzések átalakítása is, a 30-70 százalékos arány megfordítása. Az unió számára is elfogadható protekcionizmus kialakítása azért is nagyon fontos, mert a források többsége az államon és az önkormányzatokon keresztül jut el a gazdaságba.

Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított