„Lovagias” esélyek

A nagy túlélő „Lovag” nemcsak hogy kievickélt közel száz peres ügyének útvesztőjéből, hanem egy egész cikluson át kordában tartotta ötpárti koalíciója szekerének legalább ötfelé húzó minisztereit, és a számára döntő vereséget jósoló összes közvélemény-kutató előrejelzését megcsúfolva az utolsó hetek kampányában kiegyenlített, s a sírból hozta vissza a Szabadságok Házát.
Ezért Berlusconi jövőjével kapcsolatban bármit kétséges lenne előre is biztosra venni. Az olasz és a nemzetközi sajtó több lehetséges forgatókönyvet is felvetett a leköszönő kormányfővel kapcsolatban. A Berlusconi által szorgalmazott német mintájú nagykoalíció lehetősége csekély, mivel felmerülne a kérdés, hogy a mindkét oldalhoz csapódó szélsőséges pártok közül vajon ki nem számítana szalonképesnek az új bal- és jobbközép formációban.
A baloldali szavazók részére még tavaly megrendezett előválasztáskor Prodi ugyanis már közös programot írt alá a kommunista pártokkal is, innen kiút tehát már nincs nagyon, mivel Berlusconi soha nem egyezkedne kommunistákkal.
Másrészt nem is olyan régen több cikk jelent meg Berlusconi esetleges államfői ambícióinak kapcsán, és – tekintve a most kialakult törvényhozási patthelyzetet – az sem lenne kizárható, hogy májusban a „Lovag” kapna hét évre elnöki megbízatást.
Egy tisztán balközép kormány esetén viszont a nehéz kormányozhatóság szinte előre borítékolható, hiszen a képviselőház törvényeit a szenátusnak is jóvá kell hagynia, itt Prodiék egymandátumos fölénye minden elfogadásra javasolt törvény esetén életveszélyesnek bizonyulhat. Berlusconi tehát – mint a legerősebb olasz párt, a Forza Italia elnöke – maradhatna az ellenzék vezetője, aki az első adandó alkalommal lecsaphat a sokpártiságából adódóan távolról sem egységes Prodi-kormányra.