Már a meccs kezdete előtt harsányan ünnepelt a miskolci sportcsarnok közönsége, ami érthető is, hiszen a sportági szövetség vezérkara ezt az apropót ragadta meg ahhoz, hogy hivatalosan elbúcsúztassa a válogatottságtól Radulovics Bojanát, Siti Beát, Farkas Ágnest és Bohus Beát. A négy klasszis a kezdőkörben fogadta a gratulációkat és a szeretetözönt, majd levonult a pályáról, és átadta helyét az utódoknak – akik ezen a szombaton sajnos meg sem közelítették az elődöket.
Az összecsapás 3-0-s, majd 5-2-es vendégvezetéssel indult, az ellenfél a gesztusokból, reakciókból láthatóan egészen más lelki töltettel vágott neki a játéknak. Harmadszor bizonyára semmiképpen sem szeretett volna kikapni, a mieink pedig talán azt gondolták, két győzelem után magától jön majd a harmadik. Hát nem jött, mert a mai hazai garnitúra attól messze van, hogy rutinból nyerjen. Együttesünk támadásban – a labdafogó hálót simogató vagy könnyedén blokkolt lövések – és védekezésben – a beállóssal szembeni tehetetlenség mellett elmaradt blokkok – a dekoncentráltság különféle tüneteit mutatta fel, ráadásul Németh András szövetségi kapitány hiába küldte pályára mindhárom kapusát, első próbálkozásra mindannyian átlag alatt maradtak. Amikor aztán a válogatott újonc Pastrovics helyére viszszacserélte Sugárt, ő már több bravúrt is hozott, de addigra elment a meccs. Ami persze nem csoda, hiszen Tóth Tímea második félidei nekilódulásától eltekintve nem maradhatott meg bennünk méltánylandó momentum. A norvégok végig vezettek, a második félidő elején már hat góllal húztak el, és bár a hajrára sikerült 23-22-re felzárkózva szorossá tenni az állást, végül 26-23-as vereséget szenvedett csapatunk.
A közönség autogramvadász része azonban hamar megvigasztalta a játékosokat – már aki egyáltalán vigaszra szorult –, csak Németh András borongott az öltözőfolyosón. Amikor felvetettük neki, hogy barátságos mérkőzésről lévén szó az indokoltnál is szomorúbbnak tűnik, ezt nem is tagadta: „Igen, mert nagyon kiütköztek a gyengeségeink. Tóth Tímea öt percétől eltekintve nem akadt említésre méltó teljesítmény, beállóból egyetlen gólt sem lőttünk, a szélekről is csak egyet, és a védekezésünk sem működött, a norvég beállót képtelenek voltunk megtartani. Pedig ő a posztján hazájában csak az ötödik, hatodik embernek számít.”
Ha már itt tartunk, azt se feledjük, hogy a norvég válogatott másik fele Marit Breivik szövetségi kapitány vezetésével a hét végén Svédországban tesztelt, így Thorir Hergeirsson másodedzőtől azt kérdeztük, melyik az erősebb alakulat. „Hasonló színvonalúak” – kezdte, aztán, talán gesztusként azzal folytatta: „Nem, az itteni picit erősebb, ha például most kellene kijelölnünk egy világversenyre utazó 16-os keretet, innen választanék kilenc játékost és a svédországi különítményből hetet.”
Németh Andrásnak nincs ekkora merítési lehetősége, ezért bánthatta jobban, hogy csapata Miskolcon elsősorban a hibáit mutatta be. De ettől még nem tűntek semmivé a tavaly decemberi vb-n és a norvégok elleni hármas párviadal első két állomásán látott erényei sem. Úgyhogy nagy vész nincs. Kicsi meg szinte mindig is volt, de az – csakúgy, mint Norvégia – legyőzhető.
origo.hu
Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben
