Akik belső békében élnek

Egészen elcsendesedve távozott a közönség kedden este az Uránia Nemzeti Filmszínház díszterméből, miután bemutatták az Inforg Stúdió magyar részvételével készült Bab’Aziz című koprodukciós alkotást. Akár a sivatagi homok az örvénylő szélben, kavarog a valóság és a mítosz a tunéziai Nacer Khémir spirituális filmjében – gyönyörű képek és fülbemászó zene; útkeresés és alázat.

Mint Sziddhárta a megvilágosodásakor vagy mint a negyvennapos böjtöt tartó Krisztus a pusztában: egy bölcs, vak dervis keresi az út végét a homoktengerben. Bár a történet ideje behatárolható, időtlen folytonosság hatja át, az életből kilépő dervis és az életre rácsodálkozó unokája párbeszédében legendák kelnek életre. Keretes a történet, melynek végén a határok elmosódnak, s a keret belevész az egészbe.
Oldalvást, a piac felől nézve nehezen érthető, miért vállalják bizonyos producerek, hogy felkaroljanak olyan szerzői alkotásokat, spirituális filmeket, amelyek félvállról veszik a lezüllesztett közönségigényt. Szemből nézvést aztán mindjárt minden más. Mert aki egyszer a sorokat olvasva meghallja a Tao te King dallamát, legkedvesebb filmjei között fogja számon tartani a koreai Kim Ki-duk Tavaszát, s aki újra és újra leveszi a polcról A teljesség felét Weöres mestertől, az soha nem felejti az idei szemlén bemutatott Szaladják István-film, a Madárszabadító ortodox kápolnáinak harangjait és aranyló búzamezőit. Talán nem véletlenül volt az utóbbinak éppen az a Muhi András a producere, aki a most bemutatott Bab’Aziz gyártásába is beszállt, hogy megvalósulhasson Nacer Khémir álma, A sivatag hercege. Annyi út vezeti a Jóistent, ahány ember van a Földön – így indul az álom, ezzel a gondolattal indul el a vén Bab’Aziz is, hogy a dűnék között unokájával ráleljen a Fényre. „Aki békében él, nem vész el soha” – tanítja az öreg a gyermeket; a film a szeretet, a szépség, a tisztaság, az Út kereséséről szól. Erős, spirituális alkotás. Lecsillapodik a nézőben a belső zaj, csak a keleti, melankolikus dallamokat és a bölcseletet hallja: „az emberek olyanok, mint a három pillangó a mécses lángja körül” – az első kerüli, a második közel merészkedik, és megpörköli a szárnyát, a harmadik beleveti magát a lángba, hogy megismerje az igaz szerelmet.
A hat ország részvételével készült koprodukció ajándék a filmművészet pártolóinak. Feloldja a nagyvárosi gondot, gondolatot ébreszt, csendesít.
Megvilágosodásfilm.
(Bab’Aziz – A sivatag hercege, francia–német–angol–iráni–tunéziai–magyar film. Rendezte Nacer Khémir. Forgalmazza a Budapest Film)