Ismerik önök az Ankh egyház tanait?
– Nem, dehogy.
– Állnak valamiféle kapcsolatban az egyházzal? Ismerik a vezetőjét?
– Dehogy ismerjük!
– Akkor miért ajándékoztak neki huszonkét hektár földet?
Az ajándékozó egy környékbeli gazda, aki a helyiek szerint igen szorgalmas, takarékos ember; kevesebbet sem szokott ingyen adni. A kérdésre rövid csönd támad a vonal túlsó végén. Aztán a hölgy, aki fölvette a telefont, elmondja: nem ő ajándékozta oda, hanem a társa; a férfi azóta is messze vidéken van, a szívével műtötték, s most nem lehet zavarni, lábadozik. A hölgy nem látta az iratokat, de azt állítja, Pagács úr azért ajándékozta el a földet, mert nem kellett a terület senkinek.
Néhány tanyával odébb a sertéstelep vezetője nemrég vásárolt szántót, hektáronként egymillió forintért.
Homoktenger. A sárgás, száraz úton megfarol az autó. Meleg is van, ráadásul errefelé, az Ankh egyház immár harmincöt hektáros területén (azóta további földeket kapott ajándékba) csak foltokban látni fákat. Vasad község tőszomszédságában vagyunk, a Pagács-tanya és a szemétbánya közt.
Az Ankh mindössze 1999 óta bejegyzett egyház, ám honlapja szerint hite több mint ötezer éves múltra tekint vissza: abba az időbe, mikor az istenek itt jártak a földön. Eszménye a városépítő ember – ez az „emberi faj” jelenlegi legmagasabb fokozata. A városépítő ember fontos evolúciós lépés előtt áll, amelyet az egyház segítségével fog végrehajtani: kozmikus emberré, azaz istenné alakul, akár Ozirisz vagy Jézus; hogy miként, azt csak a beavatottak számára fejtik ki. Mindenesetre enélkül „az emberi faj léte értelmetlenné válik, akár más kihalt, istenné nem vált fajoké. Kizárólag az istenné fejlődött fajok lehetnek a Teremtő hasznára” – áll a könyvben, amelyet az egyház vezetője írt.
A homokos útról építkezési területre fordulunk. Új, toronyszerű épület áll itt, munkások sürgölődnek (városépítő emberek). Megtaláljuk a gondnokot, aki leplezetlen büszkeséggel vezet körbe. Ragyogó az idő, kobaltkék az ég. A gondnok azt mondja, ünnepélyesen lerakták az alapkövet, már csak egyetlen engedély kellene. A pénz is megvan a projekt megvalósításához.
– Út? Majd valamelyik önkormányzattal megegyezünk. Valószínűleg a csévharasztiakkal, ők vannak közelebb. Közmű nem nagyon kell, megoldunk magunk mindent. Nézze… – és a rozsdamentes acélból készült, többrekeszes biológiai szennyvíztisztítóhoz vezet, föl is nyitja. – Nem büdös – közli.
Csakugyan nem büdös. Nyolcmillió forintba került.
Később tudom meg: először Csévharaszton kopogtattak, azonban az ottani önkormányzat elutasította a projektet, így aztán nem valószínű, hogy utat építenek az egyháznak.
– Akad még néhány ellenálló Vasadon is – közli a gondnok –, pedig a megfelelő többség támogatását fontos lenne megszerezni. Arra lesznek a tavak, ott pedig a templomok s ott a piramis. Addig tart a területünk – mutat a láthatáron derengő erdősávra.
A projekt neve: Üveghegy. A terv szövege szerint e motívummal már a magyar regemondók is a piramisokra utaltak, hiszen: Pannónia és Egyiptom egyaránt római provincia volt; az üveg alapanyaga a homok (szilícium), amelyből igen sok van Egyiptomban. Ezért a piramisok üvegként csillogtak az afrikai napsütésben. A közzétett tervdokumentum a leendő létesítménynek egyházi, turisztikai és oktatási funkciókat tulajdonít. Hogy mi lesz az egyházi funkció, arra nincs utalás, mindenesetre az építkezés utolsó ütemében két templomot akarnak emelni, a nagyobbik ezernyolcszáz négyzetméteres. Egynapos kirándulásokat szerveznének az élményparkba; Ferihegyről saját buszjáratukkal szállítják ide a tranzitutasokat, így akarják javítani „az országról alkotott képüket”. A létesítményen belül lakóépületek, erdei iskola is üzemel majd; napi ötszáz–ezer vendég fogadására kívánják alkalmassá tenni a centrumot. Az egyház azt ígéri, a környék lakosságának is munkát ad az Üveghegy, hiszen a dolgozók hetven százalékát a környező településekről veszik majd fel; mindössze harminc százalék lesz Ankh-hívő. A tervek közt szerepel egy wellnesspiramis (sic!), amely a föld és a nap hőenergiáját hasznosítva fürdőként működik majd. Három tavat is szándékoznak létesíteni, amelyeket csatornák kötnek össze; a terv tizenötezer négyzetméteres vízfelületről szól, ha a piramisfürdőt nem számoljuk.
Az egyház szerint mindez megvalósítható egymilliárd forintból; a lazán felvázolt költségvetés kétszázmilliót vár magától a felekezettől, másik kétszázat magánszemélyektől; százmilliót intézményi hozzájárulás címén szednének be, háromszázmilliót hoznának a vállalkozók, a fennmaradó kétszáz pedig befolyhatna állami és egyéb támogatásokból. Ugyanakkor a felekezet propagandaanyagában ez áll: „Az Ankh egyház nem szed egyházadót, semmilyen módon nem kéri el a hívők, támogatók pénzét. Az állami támogatások összegét szétosztjuk a rászorulók között.”
*
„Kérem, hogy az Ankh, Az Örök Élet Egyháza vegyen fel tagjai közé” – áll a nyilatkozatban, amelyet az aktív missziót folytató felekezet a belépőkkel aláírat. A jelentkező vállalja: képességei szerint anyagilag is támogatja az egyházat, valamint fizeti a tagdíjat; ha nem tud fizetni, tartozását ledolgozza. „Kijelentem, hogy hiszek a Teremtőben, aki a világot teremtette, az ember és az istenek rokonságában, vágyom az örök életet, és szeretnék kozmikus emberré válni. Elfogadom az Ankh egyház rendjét és szabályzatát.” Ezt a nyilatkozatot le lehet tölteni a felekezet honlapjáról, és kitöltve (személyes adatokkal: név, telefonszám, lakcím, személyi igazolvány száma, munkahely és munkahelyi beosztás) visszaküldeni. Azonban az egyház rendje és szabályzata, amelyet a jelentkezőnek el kell fogadnia, nem szerepel a weboldalon.
„Egyházunk hite szerint nincs megváltás.” Ankh könyve a kereszténységet fejletlen vallásnak nevezi, és rá is mutat néhány hibájára. Például arra, mikor Jézus azt mondja: „a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások”. Az Ankh egyház közli, hogy számtalan emberen végeztek már el szívátültetést, s ezt követően sem változott meg a jellemük. Szerintük tehát Jézus tévedett.
A felekezet fontosnak tartja a családi köteléket, de nem ítéli el a házasságon kívüli vagy az azonos neműek közötti szerelmi kapcsolatokat sem. Szerintük a kozmikus emberek közt fontos összetartó kapocs lesz a szerelem. Ankh könyve elfogadhatónak tartja homoszexuális élettársak közös gyermekvállalását, és megfogalmazza több férfi és több nő együttélésének lehetőségét is. „Az emberisten, a kozmikus ember képes megváltoztatni külsejét, a bőr színe vagy más külső tulajdonság nem jelent számára identitási kérdést, ezért ugyanolyan érzelmeket táplálhat majd más fajú istenek iránt, mint kozmikus embertársai iránt.”
Kiss Mihály református lelkész – környékbeli (katolikus, evangélikus) kollégáival együtt – határozottan ellenzi a kisegyház megtelepedését. Mint mondja, nemcsak az a baj, hogy a keresztyénség ellen irányuló szellemiséget hoz az óegyiptomi ihletésű felekezet, hanem az is, hogy eszközei aggályosak.
Az óegyiptomi istenkirályok (fáraók) névviselési szokásainak mintájára a felekezet vezetője I. Ankhnak nevezi magát. I. Ankh levélben fordult a vasadiakhoz, közölve, hogy „a sors kegye folytán” birtokába jutott harmincöt hektárnyi terület a község határában. E körlevélben így ír: „Mi nem hívtuk létre az inkvizíciót, nem kínoztunk és öltünk meg embermilliókat, vérrel és kínokkal terjesztvén hitünket. Nem pusztítottunk el teljes kultúrákat, nem támogattuk emberek rabságba jutását. Nem harcoltunk szent földért, és nem ettünk áldozataink húsából. Nálunk a hegedűsök zenélnek, nem zsidóznak. Nem politizálunk szószékről, és nem fenyegetjük híveinket elkárhozással, ha más pártra szavaznak.”
Ahhoz, hogy a projekt a megvalósulás útjára léphessen, szükséges, hogy a sors kegyéből megszerzett területet az önkormányzat különleges építési övezetté nyilvánítsa. A képviselők erről hoztak is határozatot tavaly, azonban a faluban fellángoló tiltakozás hatására utóbb népszavazást írtak ki az átsorolásról.
Ekkor a vallási vezető újabb körlevelet adott ki, melyben felhívja a figyelmet, hogy néhányan „uszítanak ellenünk, félelmet keltenek, demonstrációt szerveznek… A döntés az öné, az isten (istenek) nem foglalkozik ilyesmivel.” Ugyanebben a levélben I. Ankh megjegyzi, hogy már le is tették az alapkövet.
Körbejárt a szavazás előtt egy másik levél is, amelynek aláírói – két mérnök, egy vállalkozó és egy fizikus – úgy vélik, a beruházó által kiadott dokumentumokban túl sok a homály és az ellentmondás. Meglepőnek tartják például, hogy egyetlen hivatalos papíron, de még az egyház honlapján sem tüntetnek fel polgári nevet, mindenütt csak I. Ankh szerepel. Furcsának találják azt is, hogy egy hétéves felekezet, amely nem kér egy fillért sem tagjaitól, s bevételeit jótékonyságra fordítja, nekiállt a milliárdos projekt megvalósításának. S mivel Vasad Magyarország egyik legszárazabb térségében fekszik, az aláírók felvetik: ha a tavak feltöltéséhez kitermelik a rétegvizeket, a talajvíz szintje csökken, a falu vízkészlete veszélybe kerül; kiapadhatnak a kutak. A dokumentum aláírói szerint „Magyarország nem a piramisok hazája”, tehát az élménypark látványosságai idegenek a hazai kultúrától. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a beruházásból a község nem számíthat adóbevételre, hiszen az egyház adómentességet élvez.
Az Ankh egyház kiterjedt karitatív tevékenységet végez a hajléktalanellátástól a gyermekek nyári táboroztatásáig. Támogat továbbá néhány színes ufó- és ezoterikus magazint, amelyeket átlapozva az ember csillagközi szexet, farkasembereket, gumitestű nőket, vámpírokat, űrlényeket és pornóhirdetéseket talál, valamint interjúkat I. Ankhkal. Úgy tűnik, a felekezet marketingtechnikájához tartozik az ajándékozás, a népszavazás előtt ugyanis az egyház feje pénzadományokat juttatott el a helyi sportkörnek – amelynek egyik vezetője, egyben önkormányzati képviselő, ma a támogatók közt van –, valamint a nyugdíjasklubnak is. A szavazás előtti estén a polgárőrség gyűlésén is megjelent I. Ankh, és felajánlott a testület számára harmincezer forintot. A kampánycsendsértést a református lelkész bejelentette a helyi választási bizottságnak, azonban indoklás nélkül elutasították a panaszát. A megyei választási iroda azonban helyt adott a tiszteletes fellebbezésének, s megállapította, hogy az Ankh egyház megsértette a kampánycsendre vonatkozó jogszabályt.
A szavazás, amelyet az országgyűlési választások első fordulójával együtt tartottak, huszonnyolc rontott szavazólap miatt érvénytelen lett. A népszavazás után I. Ankh újabb levelet bocsátott ki, amelyben megköszöni az igen szavazatok többségét; javasolja, hogy mindenki felejtse el a múltat, és koncentráljon a jövőre, valamint meghívja a lakosságot az ünnepélyes alapkőletételre, holott korábban azt állította: az alapkövet már letették.
Néhány nappal később, a választások második fordulójára boruló éjszakán ismeretlen tettesek behatoltak a református templom hátsó udvarába, a parkoló gépjárművek kerekeihez hatvanötös szögeket raktak, s Molotov-koktélt dobtak egy mikrobusz hátuljához. Egyéb nyom nem, csak valami szétfolyt vegyszer, égésnyomok és egy széttört flakon maradt a gépkocsi faránál a földön; a lelkész rögtön feljelentést tett a rendőrségen.
„A hatalom nem más, mint képesség arra, hogy mások életkörülményeit egyoldalúan befolyásoljuk. Tehát hatalmam van mások felett azáltal, hogy hatalmamban áll mások boldogulását előremozdítani vagy hátráltatni… A pénz és a hatalom, ez a két dolog a városépítő ember törekvésének fő célja… Érj el minél többet, kerülj minél magasabb beosztásba… A pénz és a hatalom helyes alkalmazása következtében a föld mennyországgá válik, és maga lesz a paradicsom” – tanítja Ankh könyve.
Az események után Mészáros Éva polgármester indítványozta, hogy a képviselő-testület szavazzon újra a terület átsorolásának támogatásáról. A szavazás – öt igen és öt nem szavazattal – eredménytelen lett.
– Inkább ne írja le a nevemet, nem akarok kellemetlenséget – mondja az egyház megtelepedését ellenző képviselők egyike. – Úgy érzem, meglehetősen rossz üzenete van annak, hogy letették az alapkövet, és gőzerővel dolgoznak, ez ugyanis azt jelenti, hogy a mi döntésünktől függetlenül megvalósítják, amit akarnak. Ha már most ilyen a hozzáállásuk, mi lesz később? Sokan nem szeretnénk, hogy gyerekeink, unokáink valami alternatív kisegyház hálójába kerüljenek. Örülnék, ha fejlődne a falu, de nem mindegy, milyen áron.
Mészáros Zoltán helyi vállalkozó, egykori alpolgármester szerint a testület elhamarkodottan nyitott kaput a felekezet előtt. A polgármester asszony eleinte támogatta a látványpark tervét, azonban a falu hagyományaitól szerinte is idegen egyházi jelleg miatt kezdettől voltak fenntartásai. Most már úgy érzi, várni kellene.
– Alapos vizsgálatra és annak mérlegelésére van szükség, hogy a falu szempontjából mi szól a terv mellett, illetve ellene. Nem állíthatom biztosan, hogy ez a dolog csak rossz lenne a községnek. De azt sem merem állítani, hogy jó. Az egyháznak mindeddig nem sikerült meggyőznie a lakosságot céljai helyességéről. Hiányoznak a szakhatósági állásfoglalások, nincs megvalósíthatósági tanulmányterv, nincs részletes kimutatás a finanszírozásról.
I. Ankh a falugyűlésen többek szerint azt mondta: egyháza megvásárolta a földterületet – s csak az egyik hozzászólás hatására helyesbített. A vonatkozó szabályok szerint az ilyen adásvétel nyilvános, tájékoztatni kell róla a helyi lakosságot a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján, hogy érvényesülhessen a helyiek elővásárlási vagy fellebbezési joga. Ráadásul külterületi ingatlanhoz a szabályozás szerint csak ajándékozással vagy hagyományozással juthatnak egyházak. A színlelt ajándékozás súlyos szabálysértés, de alkalmas a jogi akadályok kiiktatására, ráadásul nagyságrendekkel kisebb illetéket eredményez.
„A városépítő embernek is van lehetősége a feltámadásra. Aki ezt a lehetőséget meg kívánja érteni, élni kíván vele, az forduljon egyházunkhoz tanácsért arra vonatkozóan, hogy mit kell tennie.” Egy neve elhallgatását kérő egyháztag, akivel lapunk kapcsolatba került, közölte: a feltámadás számukra csupán technikai kérdés; mindenesetre mumifikálják a halottakat. Az egyház titkos szertartásai sokakban ébresztenek gyanút, illetve vetnek fel kegyeleti aggályokat. Mindenesetre az óegyiptomi halottkultusz nem szolgál megnyugtató analógiákkal: például a legenda szerint Ozirisz istennel halála után közösült felesége, Ízisz, s így újította meg a halott nemzőerejét (ankh). Az istenkirályok temetésekor az emberáldozat is szokásban volt. Többen állítják: a falugyűlésen felmerült a kultikus prostitúció kérdése is, amire az egyházfő nem adott egyértelmű választ.
Az ankh – a kopt vagy „füles” kereszt – fallikus jelkép is, Egyiptomban az élet szimbóluma volt, pontosabban a férfi termőerejéé. I. Ankhkal egy budapesti lakásban találkozom. A belső szoba óegyiptomi szentélyre hasonlít, a sárgásbarna függöny sejtelmes fényt kölcsönöz a helyiségnek; a padlón körben ülőpárnák, a falakon hieroglifák; a sarokban egy kutyafejű isten életnagyságú bronzszobra látható. Mielőtt beszélgetni kezdünk, alá kell írnom egy papírt, amelyben többek közt ez áll: „Az egyházi vezető titulusa, ha mindenképpen szükséges, Őfényessége I. Ankh egyházi vezető.” A lapunk számára összeállított sajtóanyagból kiderül, hogy a skanzenszerű ókori falu lényege az egyház tanításainak megvalósulása a gyakorlatban.
A középkorú férfi a kilencvenes években sikeres vállalkozóként ébredt rá, hogy valami még hiányzik az életéből: spirituális megismerésre vágyik. Ezotériával, földönkívüliekről szóló könyvekkel és ősi vallásokkal kezdett foglalkozni. Később különféle jelekből megértette, hogy az egyiptomi titkos bölcsesség útján találja a megoldást. Rövidesen megalapította egyházát. (Az alábbi interjúból a vezető óhajára kihúztuk a titkos tanokra vonatkozó kérdéseket és válaszokat.)
– Hogyan jutott Vasadra?
– Jel útján. Aztán úgy vettem észre, a polgármester szívesen fogad. Azt javasolták, adjak be kérelmet, hogy különleges besorolású építési övezetté nyilváníthassák a területet, amelyet ajándékba kaptunk. Aztán lakossági meghallgatást tartottak, ahol elég rosszindulatú kérdéseket tettek fel egyesek a hitünkről és a szertartásainkról.
– Ön pedig elég rosszindulatú levelet küldött körbe a történelmi egyházakról.
– Ők jó néhány olyan levelet küldtek szét, amelyeknek a tartalma kifejezetten sérti egyházunkat, és a sértés mértéke véleményünk szerint túlmutat a jó ízlés és a polgári törvénykönyv határain. Tehát ők kezdték. Én megírtam a vasadi lakosoknak, hogy nem igazak a vádaskodások, amelyeket rólunk írásban és főleg szóban terjesztenek. Ebben a levélben a negatív manifesztáció ősi technikáját alkalmaztam, elmondtam, hogy mik azok a bűnök, amiket nem követtünk el. Semmilyen történelmi vagy más egyháznak a nevét nem említettem.
– Önöket nyilván senki nem vádolta szószéki politizálással, inkvizícióval, keresztes hadjáratokkal…
– Nemcsak hogy nem akartam megsérteni másokat, nem is sértettem meg senkit, csak a rám dobált sarat akartam lerázni.
– Honnan van ilyen sok pénzük?
– Az egyház belső köreiben sok a gazdag ember, vannak vállalkozók is.
I. Ankh a népszavazást úgy értelmezi: a lakosság kinyilvánította, hogy hisz neki és szívesen látja; bár a népszavazás az érvénytelen szavazatok miatt eredménytelen volt, szerinte többen szavaztak igennel, mint nemmel. Az egyházfő meghatódott az eredmény hallatán. Úgy véli, nem lett volna szabad újabb képviselő-testületi szavazást tartani. Mivel azonban ez mégis megtörtént, és döntetlennel végződött, szerinte ismét a testület eredeti állásfoglalása van érvényben.
A vezető közli még, hogy egyházuk hívei közt vannak egyszerű emberek, de politikusok, bírók is, sőt még államtitkár is akad. Arra a felvetésre, hogy engedély nélkül építkezik, azt feleli: megmutatja, hogy képes véghezvinni, amit megígért. Ez a benne reménykedő lakossággal szemben is kötelessége; nem hagyhatja cserben az embereket. Civilben ingatlanokkal foglalkozik, és úgy tudja, mindenütt így szokás: elkezdik az építkezést, és menet közben beszerzik a szükséges papírokat. Az egyházi vezető azért nem készíttetett megvalósíthatósági tanulmánytervet és szakhatósági engedélyeket, mert ezeket nem kérte tőle senki; s most úgy gondolja, az önkormányzat törvénysértést követett el vele szemben, hiszen már régen meg kellett volna adnia az engedélyt.
– Én az ő szabályaik szerint játszottam. Nem tehetek róla, hogy felrúgták a szabályokat.
A polgármesteri hivatalban Kiss Istvánné jegyző elmondja: az egyház építési engedély iránti kérelmét jogerősen elutasították, s ezután érkezett lakossági bejelentés az engedély nélküli építkezésről. Emiatt a jegyző hatósági eljárást indított, s államigazgatási határozatot küldött az egyházi vezetőnek, amelyben június 30-ra tűzte ki az épület bontásának határidejét. A határozat egyelőre nem jogerős.
– I. Ankh jogértelmezése enyhén szólva furcsa – állapítja meg a jegyző. – Abból ugyanis, hogy eredménytelen volt a szavazás a képviselő-testület legutóbbi ülésén, még nem következik, hogy a korábbi határozat lenne érvényben. Ha a képviselők a terület átminősítésének támogatásáról döntenek, az akkor is csak a vonatkozó önkormányzati rendelet kihirdetése után válik átminősített övezetté. Ezt követően az építési engedély kiadását még hosszas hatósági folyamat előzi meg.
A cikk megjelenése előtt értesültünk: I. Ankh a tevékenységét bíráló és lapunknak nyilatkozó vasadiakat – köztük a jegyzőt is – megfenyegette, hogy pert indít ellenük.
origo.hu
Nem bírnak leállni: megérkezett az újabb Kollár Kinga-botrány
