Többször is felidézték a költő gondolatmenetét a hét végén az 1848–49-es forradalom tavaszi hadjáratának egyik legismertebb csatájának színhelyén, a mátyusföldi Pered nagyközségben. Ott tartotta tisztújító és programalkotó országos közgyűlését a legnagyobb felvidéki civil szervezet, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok. Egyfelől azért idézték Csoórit, mert az 55 ezer tagot számláló, több mint négyszáz településen működő szövetség alapszervezetei valóban a magyar kultúra, az anyanyelv s mindezeken keresztül a nemzetei azonosságtudat hordozója és védelmezője, de még inkább azért, hogy a jövőben valóban vállalnia kell a szövetségnek a „felvidéki magyarok temploma” szerepét.
A közgyűlésen napirendre került, hogy a múlt század utolsó évtizedében drámai módon, ötvenezerrel csappant meg a felvidéki magyarság létszáma, s Csehszlovákia megalakulása után Szlovákia területén először csökkent aránya az összlakossághoz mérten tíz százalék alá. Nem kell emberöltő immár ahhoz, hogy egy-egy nyelvhatáron található településen és a kisvárosban a korábban tömbben élő, sok esetben többséget alkotó magyarságból szórványkisebbség legyen. Zoboralja, az Ipoly mente, de Hont és Gömör északi része, avagy a Kanyapta mente településeinek egész sorában csökkent tíz év alatt húsz százalék alá a magyarság aránya. Döntően ott, ahol megszűntek a magyar iskolák, ahol a magyar szülők gyermekei úgy kerülnek ki a nagybetűs életbe, hogy beszélnek ugyan még magyarul, de a magyar történelmet, kultúrát már nem ismerik, illetve a szlovák történelemszemlélet szerint tanulják, amely döntően mind a mai napig az „ezeréves magyar elnyomás” elméletére épül. „Ezek a fiatalok kulturális kötődés nélkül gyökértelenné váltak, az elferdített történelemismeretük okán pedig különösen sérülékenyek, hajlamosak a nemzetváltásra” – mondta lapunknak Hrubík Béla költő, népművelő, a Csemadok újonnan megválasztott országos elnöke, akinek igen gazdag tapasztalata van a jelenséggel kapcsolatban, hiszen évtizedek óta a nagykörtösi járásban, az Ipoly mentén él és dolgozik, ahol szinte naponta éli meg a magyarság fogyásának vázolt folyamatát. „Az anyanyelvi oktatás hiánya, a magyar intézményiháttér-nélküliség csak fokozza az elbizonytalanodást, ezek az emberek úgy érzik, sehová se tartoznak: a magyarság elfordult tőlük, a szlovákok nem fogadják be őket maguk közé. Emberileg is elveszettnek érzik magukat” – így a szövetség új elnöke, aki egyetlen megoldást lát a kialakult helyzet kezelésére: a felvidéki magyarság, illetve a Csemadokon belüli szolidaritás kiépítését, ami azt jelenti, hogy a „tömbben élő magyar közösségek – Csemadok-szervezetek – felkarolják a szórványban élő magyarok kezdeményezéseit, és a kultúra eszközeivel segítik őket abban, hogy megmaradjanak vagy visszatérjenek az egységes magyar nemzet soraiba”.
Az egyetlen országos hatáskörű felvidéki magyar civil szervezet közgyűlésén elismeréssel szóltak a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kormányzati szerepvállalásának eredményeiről és fontosságáról, de az is megfogalmazódott, hogy a párt vezető képviselői lebecsülik a civil szféra fontosságát a társadalmi folyamatok alakításában, s ezzel kapcsolatban elhangzott többek között az is, hogy a június 17-i parlamenti választások után csak abban az esetben vállaljon kormányzati szerepet az MKP, amennyiben garanciát kap partnereitől arra, hogy végre megszületik a nyolc évvel ezelőtt meghirdetett kisebbségek jogállását szabályozó törvény, illetve a kisebbségi kultúrák támogatását garantáló jogszabály.
origo.hu
Kettészakadt az ország: óriási hőmérséklet-különbség északon és délen
